Kormányportál

2020. július 3.

Nagy Katalin: Növekszik a fertőzöttek száma a környező országokban, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában és Ausztriában is. Merkely Béla professzor tegnap itt, a Kossuth Rádióban azt mondta, hogy meg kell akadályozni a vírus behurcolását külföldről. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Meg lehet ezt akadályozni? Milyen intézkedések kellenek hozzá?

Jó reggelt kívánok, tisztelettel köszöntöm a hallgatókat! A siker kulcsa bennünk van, tehát rajtunk múlik ez, hiszen a járvány első hullámával szemben győzelmet arattunk. És azt kell a magyaroknak most megérteni, hogy ez egy szakaszgyőzelem. Tehát nem a háborút nyertük meg, hanem csak egy csatát. Arattunk egy szakaszgyőzelmet. Nincs vakcina, tehát nem tudjuk magunkat beoltatni annak érdekében, hogy ne kapjuk el a fertőzést, és miután nem tudjuk az országot kiszakítani Európa térképéről, meg nem is akarjuk, ezért a környező világ hatással van ránk. Itt kell észnél lenni, itt kell jó és okos döntést hozni, hogy hova megyünk nyaralni. Persze a magyar ember olyan, hogyha nem látja évente legalább egyszer a tengert, akkor úgy érzi, hogy börtönben van, vagy legalábbis sokan vagyunk, akik…

A Balaton is nagyon szép.

…sokan vagyunk, akik így érezzük, és ez egy nagyon erős érzés a magyarok szívében, de lehet, hogy most inkább a Balatont érdemes választani. Tehát jól gondolja meg mindenki, hogy hova megy külföldre nyaralni. Aztán nekünk meg arra kell törekedni, mármint a kormányzatnak, hogy bár folyamatos nyomás van mindig Brüsszelből, hogy engedjünk be újabb és újabb országokból ellenőrzés nélkül is embereket, hogy ennek a nyomásnak ellenálljunk. Tegnap az operatív törzs ülést tartott, hoztunk is döntést. A döntés arról szólt, hogy bár van a brüsszeliektől ilyen ajánlás, de egyelőre Szerbián kívül más, nem európai uniós országból nem engedünk be ellenőrzés nélkül senkit. Sőt, az uniós országokból érkezők is, ha csak átutazni akarnak Magyarországon, akkor vissza kell térniük a korábbi rendhez, amikor korridorokat nyitottunk, tehát áthaladási folyosókat, egészségügyi folyosókat, és csak azon lehetett közlekedni. Csak a kijelölt benzinkutaknál lehetett megállni, és el kellett hagyni az országot. És ha valaki letér erről az útvonalról, akkor büntetéssel kell számolnia. Tehát azt szeretném kérni a magyaroktól, hogy bár itt a nyár, emberek fürdőnadrágban és bikiniben, fagylalt, lángos… Tehát az ember úgy érzi, hogy kitört a szabadság, és ez részben így is van, de csak részben. Az óvatosságot mindenképpen őrizzük meg. A kormány pedig figyeljen, ne nyaralgasson, hanem figyeljen! Szerintem még jó néhány hétig itt kell lennünk a hivatalban, és arra kell törekednünk, hogy a migráció felerősödése ne veszélyeztesse a magyar egészségügyi helyzetet. Ugye, eddig azt gondolta az ember, hogy a migráció a közbiztonsági helyzetet rontja csak le, de most, ha Ön megnézi az erősödő számokat, akkor azt látja, hogy a hagyományos migráns útvonalak mentén fekvő országokban nő a fertőzések száma. Tehát most a határvédelem egyben egészségügyi védelem is. Meg is erősítettük a határvédelmet, az embercsempészek aktivitása váratlanul megnőtt, tehát növekvő számokkal küzdünk. Százharminc-valahány embercsempészt tartóztattunk le az év eddigi szakaszában, és több mint 40 százalékkal megnőtt az illegális határátlépési kísérleteknek a száma. Tehát szükség van a rendőreinkre, szükség van a katonáinkra. Ez átvisz bennünket arra a kérdésre, hogy amit Nyugat-Európában meg Amerikában látunk, hogy a társadalom, illetve a politika elárulja a saját rendőreit, ez megengedhetetlen Közép-Európában. Általában sem helyes dolog, de amikor a határt kell védeni, akkor pedig különösen fontos, hogy ott legyünk a rendőreink és a határőreink mögött.

Úgy tűnik, hogy Brüsszel nem ismeri el ezeket az eredményeket. Egyrészt nem érti az ember, hogy miért erőltetik, hogy engedjünk be nem uniós országokból is embereket, amikor látják ők is – nem? –, hogy mindenhol, a legtöbb helyen, a környékünkön is nő a fertőzöttek száma. A másik pedig, hogy nem tetszik az eredmény, hiszen azt akarják, hogy folyamatosan változtassuk meg a határellenőrzésünket.

Ugye, legutóbb is kaptunk egy olyan döntést, amely a tranzitzónát kritizálta, illetve annak a működését szüntette be. Sokat gondolkodtunk, hogy végrehajtsuk-e ezt a döntést? A tranzitzóna minden kényelmetlenségével együtt – mert azért tranzitzónába élni nem jó –, minden kényelmetlenségével együtt is azért sokkal jobb volt, mint egy börtön, tekintettel arra, hogy Szerbia felé el lehetett hagyni ezt a helyet. A börtönt nem lehet elhagyni, ezt meg el lehetett, ezért mi azt mondtuk, hogy ez nem fogva tartás, hiszen milyen fogva tartás az, ahonnan ki lehet sétálni? De a brüsszeliek azt mondták, hogy de, ez fogva tartás, és nem tudtunk mit csinálni, hanem ilyen magyaros módon azt mondtuk, hogy hát, jó, azt bezártuk. És akkor mostantól kezdve pedig, ha valaki be akar jönni, bármely migráns Magyarországra jogilag elfogadható módon akar bejutni, akkor a szomszédos országok nagykövetségén kell leadni az igényét. Ott kell várakozni, aztán majd, ha van döntés, és az pozitív, akkor lehet bejönni Magyarországra. Ezzel nem kecsegtetnék egyébként senkit, túl nagy várakozásokat nem ébresztenék e tekintetben. Tehát mi úgy válaszoltunk a brüsszeli támadásra, hogy még keményebbé tettük a határvédelmet.

Úgy tűnik, hogy azért a jogvédők is ezt észrevették, hiszen eddig azt mondták, hogy, ugye, a tranzitzóna akadályozza a bevándorlók szabad bejutását. Most meg úgy tűnik, hogy szeretnék, ha visszajönne.

Nézze, én nem akarom untatni a hallgatókat, de azért felidézem, hogy azért Röszkénél a határ mentén voltak zavargások. És ha kinyitja az ember a televíziót, akkor azt látta a múlt héten, hogy Bécsben, ami mégiscsak a tisztaság meg a rendezettség mértékegysége a magyar fejben, etalon, ott zavargások voltak. Stuttgart, Németország, ami a rend világa a magyar fölfogás szerint, ott bandaháborúk zajlottak. Szóval, ha azt akarjuk, hogy Magyarország továbbra is békés, biztonságos és nyugodt hely legyen, akkor a migrációval szemben a legkeményebben kell föllépnünk, és ezt így is fogjuk tenni. Nem is érzem magam elárvultnak, ha Brüsszellel kell vitatkozni, mert az az érzésem, hogy az ország elsöprő többsége ezt az álláspontot támogatja. Volt erről is nemzeti konzultáció. Megkérdeztük az embereket, nemcsak parlamenti választási eredmények vannak a hátunk mögött, amikor a mi programunkat támogatták nagy többséggel az emberek, hanem nemzeti konzultációt is tartottunk. Módja volt az embereknek több részletkérdésben is kifejteni az álláspontjukat. E szerint járunk el. Mindenki biztos lehet abban, hogy a nemzeti konzultációk iránytűként szolgálnak a kormány számára. Ez a migrációban is így volt, és így lesz a járványügyi védekezésben is.

Hogyha volt korábban a migrációról több kérdés, sőt volt egy nemzeti konzultáció, ugye, ami az egész kérdéskört körüljárta, akkor most miért van szükség újabb kérdés feltételére?

Most már a migrációnak és a járványügynek az összefüggéséről kérdezünk. Alapvetően persze az egész nemzeti konzultációs kérdőív most inkább az egészségügy, a gazdaság újraindítása, a járvány körül forog, de ez összeér néhány ponton a migrációval. Így van olyan kérdés, ami egyszerre vonatkozik mindkettőre. Én megértem Brüsszelnek azt a törekvését és ösztönrendszerét, hiszen mégiscsak alapvetően egy gazdasági közösségről van szó, hogy minél hamarabb újra akarja indítani a gazdaságot. Vannak országok, amelyek komoly bajban vannak. Ezt a magyarok általában nem szokták elhinni, azt hiszem, vagy nem veszik komolyan. Tehát, mondjuk, hogy Olaszországban az államadósság az az éves nemzeti össztermék 130 százaléka. Hát 60 fölött már egészségtelen a helyzet… Mi is 70 környékén vagyunk, és nyomjuk lefelé, hogy 60 alá menjen. 130? De Franciaországban, ami mégiscsak Európa egyik nagyhatalma, az pillanatok alatt föl fog menni 115-120 százalékig eladósodott, a görögökről nem is beszélek. De még olyan mintaországok, mint Belgium is. Tehát itt azért komoly baj van. Spanyolországban néhány év alatt harminc-egynéhány százalékról fölment 90 százalék fölé az államadósság. Ez azt mutatja, hogy ezek a gazdaságok nem versenyképesek, és nem képesek annyi jövedelmet megtermelni, mert nyilván nem tudják eladni a portékáikat olyan áron, ahogy’ árulják, és olyan minőségben, nem tudják megtermelni azt az összeget, amit egyébként elköltenek. Most, ugye, egy magyar ember azt hiszi, hogy ilyen csak a szocializmusban történhetett meg, meg hogyha baloldali kormányok vannak, ilyen volt nálunk is Magyarországon, de az élet normális rendjének azt tartja az ember, ha egy ország nem költ többet, mint amennyit egyébként képes megkeresni. És bennünket, az államügyekért felelős embereket is leginkább erre intenek a magyar választópolgárok különböző módon, nehogy már eladósítsuk az országot, mert aki adós, és ráadásul nem versenyképes a gazdasága, az kiszolgáltatottá teszi magát. És azt gondolják a magyar emberek, hogy miután a Nyugatra általában mi föl szoktunk nézni, ugye, ezt tanuljuk az iskolában, és így tovább, hogy Nyugaton biztosan jobban mennek a dolgok, mint itt; ott biztos a pénzügyek rendezettebbek, mint Magyarországon, és így tovább. De ha az ember úgy, mint én, benne van a dolgok sűrűjében, akkor azt látja, hogy nem így van. Közép-Európában, Lengyelországban, Csehországban, a szlovákoknál, nálunk a pénzügyek sokkal inkább rendezettek. A gazdaság sokkal inkább versenyképes. Az igaz, hogy volt negyven-egynéhány évig kommunizmus, ami kifosztott bennünket. Ezért mi szegényebbek vagyunk, mint a nyugatiak, de a gazdaságunk versenyképesebb, és rendezettebbek is a pénzügyeink, és egy fölszálló ágban vagyunk. A Nyugat, egy teljesen másik helyzet Nyugat-Európa. Tehát innen nézve teljesen érthető, hogyha Brüsszel mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy a turizmus, a kereskedelem, a szállítás minél intenzívebb, minél erőteljesebb legyen, mert a nyugati gazdaságoknak szükségük van erre. Ők tényleg nagyon nagy bajban vannak. A mostani európai uniós segélycsomag, a visszatérést segítő alap, amit most újgenerációs csomagnak neveznek, valójában egy általunk nyújtott segítség a délieknek. Tehát gondolta volna valaki néhány, mondjuk, tíz évvel ezelőtt, hogy Közép-Európának azt kell megfontolni, hogy akarunk-e segítséget nyújtani a kommunizmust egyébként el nem szenvedett, az unióhoz korábban csatlakozott, nálunk gazdagabb országoknak? Most erről van szó! Mi fogunk segítséget nyújtani! Tehát azt hiszem, hogy egy új helyzet van, amit a magyar emberek még nem igazán vagy csak nagyon lassan realizálnak, hogy az egész közép-európai térség helyzete megváltozott. Egy más perspektívából érdemes nézni a világot, és a közép-európaiak kihúzhatják magukat, a járvány elleni védekezés sikeresebb volt, mint Nyugaton. A pénzügyeink rendezettebbek, a gazdaságunk versenyképesebb. Egy baj van, hogy szegényebbek vagyunk, de ennek…

Pontosan!

…történelmi oka van, és erről a kommunisták tehetnek, és nem a mi szüleink meg a nagyszüleink.

Pontosan erre akartam utalni. Azért azt tudjuk, megnézzük a számokat, hogy az egy főre jutó GDP Franciaországban vagy Spanyolországban vagy Olaszországban, de még talán Görögországban is magasabb, mint Magyarországon. Tehát úgy érzi az ember, amikor arról beszél Brüsszel, hogy úgy kellene elosztani ezt a bizonyos újraindítási csomagot, hogy a déli országok járjanak jól, de mi meg még csak most törekszünk fölfelé… Szóval miért járjunk mi rosszul, vagy a V4-ek miért járjanak rosszul?

Sok szempontot kell összeegyeztetni. Én gyakran ostorozom a brüsszeli bürokratákat, de elismerem, hogy nincs könnyű dolguk, mert sok különböző szempontot és Európa teljesen más helyzetben lévő, gazdasági helyzetben lévő régióinak az érdekeit kell összeegyeztetni. És mondom, mi készen állunk arra, hogy segítséget nyújtsunk a bajba jutott délieknek, de közben azt szeretnénk, hogy akkor egy fair elbánás legyen. Tehát balekok azért nem akarunk lenni. Tehát a segítségnyújtás meg bizonyos bonyolult hitelfeltételek elfogadása, amitől egyébként a magyar ember inkább ódzkodik, meg tartózkodna, most mégis belemegyünk, az nem azt jelenti, hogy közben legyünk balekok. Tehát azért, ha már erre az útra lépünk, hogy pénzt fogunk pumpálni a különböző európai gazdaságokba, akkor annak tisztességes, erkölcsileg is vállalható alapokon kell nyugodnia. Ezért van vitánk. Áll is a bál Brüsszellel egyébként. Tehát a következő két-három hétben majd arról fognak hallani leginkább a tisztelt rádióhallgatók, hogy milyen késhegyre menő viták zajlanak Európában a gazdaság újraindításának kérdésében. De én ebben is nyugodt vagyok, megmondom őszintén, mert a költségvetést ma el fogja fogadni a parlament. Van egy költségvetésünk. Abban stabil tények és számok szerepelnek. Van benne egy komoly, járványfelkészültséget segítő járványügyi alap, és van benne egy gazdaságvédelmi alap. Mind a kettő jól fel van töltve. Mind a kettő működni fog. Kihelyeztünk sok százmilliárd forintot az elmúlt időszakban beruházásokra, azok meg fognak valósulni a következő hat hónap, egy év során. Tehát én a magyar gazdaságot, bár most harcolnunk kell, mert csak egy szakaszgyőzelmet arattunk, és egy Tour de France vagy egy ilyen biciklis verseny az több szakaszból áll, és az elsőt megnyertük. Most a második szakaszt kell megnyernünk, egy második csatát, ez a munkahelyvédelem, hogy ahogy vállaltuk, amennyi munkahelyet tönkretesz a vírus, legalább annyit teremtsünk mi magunk. Ez a második szakasz. Ezt a csatát vívjuk. Ennek egyik eszköze a költségvetés. És ha az ember elolvassa azt a költségvetést, akkor látja, hogy persze nem lesz kolbászból a kerítés, de nagyon komoly dolgok lesznek, mert azért mégiscsak hozzá tudunk kezdeni a tizenharmadik havi nyugdíj visszaépítéséhez válság idején. Azért mégiscsak olyan intézkedések is vannak benne a válságkezelésen túl, hogy az asszonyok, hogyha szülnek, akkor az első félévben, amikor az a csed nevű ellátás jár a számukra, annak az összegét száz százalékára emeljük a fizetésüknek. Valamivel több pénzt fog kapni az, aki szül, mint hogyha egyébként nem szült volna, és a munkahelyén tartózkodna. Tehát olyan áttörésjellegű elemeket is tartalmaz, különösen a családpolitikában, részben a nyugdíjasok felé, részben a fiatalok felé ez a költségvetés, ami önbizalomra ad okot. Tehát én úgy látom, hogy nehéz év a 2020-as. A 2021-es évben is harcolni kell a munkahelyekért, de összességében nem egyszerűen fény van az alagút végén, hanem lehet látni, ahogyan ebből az egész válságból megerősödve kerülhetünk ki. Nem mondom, hogy biztosan így lesz, de így kerülhetünk ki. Ha továbbra is óvatosak leszünk, nem engedjük, hogy a járvány ismét fölszaladjon, ha jól készülnek fel az egészségügyi szakembereink, akiknek köszönetet mondok a tegnapi Semmelweis-nap alkalmából is az eddigi hősies munkájukért, ha ők jól végzik a munkájukat, akkor nem lesz második hullám. Ha észnél vagyunk a határvédelemnél, és a költségvetést végrehajtjuk, és továbbra is a beruházásokat, és a munkahelyteremtő, értékteremtő gazdasági tevékenységet támogatjuk, és nem engedjük, hogy baleknak nézzenek bennünket Nyugaton. Ha ezeket sikerül összerakni, akkor szerintem ebből a válságból Magyarország megerősödve kerülhet ki.

A költségvetésről, amiről ma szavaz a parlament, ugye, az ellenzék általában nem szokta megszavazni ezeket a költségvetéseket. Két jeles MSZP-s politikus, akik mindig nagyon szoktak aggódni az egészségügy meg az oktatásügy helyzetén, néhány százmilliárdos javaslattal ők még ezt megerősítenék ezt a két területet. Szóval hogyan lehet azt elérni, hogy egy költségvetés arra a helyzetre, amire megszületik, biztosítékot nyújtson?

Ugye, az ilyen egyszerű gondolkodású ember, mint én is vagyok, azt hiszem, már elvesztette a fonalat, hogyha a baloldalról van szó, én már nem tudom, hogy mit csinálnak. Tehát először is nem álltak oda az ország mellé a bajban. Az erejükből folyamatosan nem-ekre futotta, meg egy kamu videóval rémítgették az országot, amit az elmúlt harminc év erkölcsi mélypontjának tartok, tehát hogy embereknek a halálfélelmére, a betegségtől való félelmükre apellálva, azt kihasználva próbáljanak politikai szimpátiát gerjeszteni maguk iránt, és ellenszenvet a kormány iránt úgy, hogy egyébként valótlan tényekre épül mindez, ez egy olyan mélység, ami szinte beláthatatlan. Ez egy szakadék. Tehát én elvesztettem a fonalat, nem értem, hogy mit csinálnak. Voltam ellenzékben. Azok a pártok is voltak ellenzékben, akik ma a kormányt alkotják. És nem állítom, hogy hibátlanok voltunk ellenzékben, de az, amit a baloldal csinál most, az egész egyszerűen fölfoghatatlan. Ha baj van, oda kell állni az emberek meg az ország mellé, akkor nem lehet Brüsszelbe szaladgálni, hogy följelentsenek bennünket. Ezt csinálták egyfolytában. Azért dolgoztak, hogy gyengüljön a válságkezelő képességünk. Utána meghamisítják a tényeket, és folyamatosan arról akarják meggyőzni az embereket a félelemre apellálva, hogy óriási baj van az országban, miközben mi vagyunk az egyik legsikeresebben védekező európai ország. Tehát én elvesztettem a fonalat. A költségvetésben elmondott hozzászólásaikat figyeltem, abban nem találtam semmi logikát. Úgyhogy egyelőre nem tudunk mást tenni, mint a kormány által benyújtott költségvetést fogjuk megszavazni. Azt meg már végképp nem értem, hogy mi szükség van arra, hogy kilopkodják a postaládából a konzultációs kérdőíveket, és megfosszák az embereket attól a lehetőségtől, hogy válaszoljanak. Persze én arra kérek mindenkit, hogy töltse ki, és küldje vissza, de a magyar emberek felnőtt emberek. Ha nem szimpatizálnak a kormánnyal, vagy nem tetszik nekik a konzultációs kérdőív, akkor nem küldik vissza, de miért kell ellopkodni a postaládából? Ezek olyan lépései a baloldalnak, amit egy józan gondolkodású ember aligha tud követni. Azt javaslom tehát, hogy a költségvetésnél is inkább a kormányjavaslat finomítására összpontosítsunk és ne a baloldali észrevételekre, mert azok nem kifele visznek bennünket az erdőből, hanem inkább befelé.

Igen, nemcsak lopkodják ezeket a borítékokat ki a postaládából, hanem van olyan képviselő, független képviselők, akik azt kérik az emberektől, hogy nekik küldjék vissza. Ugye, itt adatvédelmi aggályok is felmerülhetnek. Miért gondolja azt a baloldal, hogyha a kormány számára sikert hoz egy ilyen konzultáció, akkor ők is sikerhez juthatnak azáltal, hogyha valahogy megpróbálnak rákapcsolódni, vagy pont ellene állni ennek?

Nekem nem az a dolgom, hogy megértsem a baloldalt, hanem az a dolgom, hogy próbáljak az ország javára döntéseket hozni, de ez nem zárja ki, hogy néha beleképzeljük magunkat az ő helyzetükbe, és ez nem könnyű. Ha belegondol az ember, hogy milyen egy hagyományos baloldal, akkor a hagyományos baloldal, mondjuk, támogatja a nyugdíjasokat. A mostani kormány éppen visszavezeti azt a tizenharmadik havi nyugdíjat, amit ők elvettek. Ugye, egy rendes baloldal támogatja a béremeléseket. Ők tizenharmadik havi fizetéseket vettek el, egyhavi jövedelmeket vettek el, mi pedig folyamatosan emeljük a béreket. A parlamentben szoktam velük csörtézni, és akkor csak annyit kell tennem, hogy azt mondom, rendben van, uraim, Önök nyolc évig kormányoztak. Nézzük: mennyi volt a minimálbér? Nézzük: mennyi volt az átlagbér? Nézzük: mennyi most? Majdnem a duplája! Miről tetszenek beszélni? Tehát nincs könnyű dolga természetesen a baloldalnak, mert Magyarországon nem ideológiai alapon szerveződő kormányunk van. Persze mi ezt jobboldali kormánynak mondjuk, mert nemzeti és keresztény értékek alapján áll, de ha a programját nézzük, akkor ez egy nemzeti kormány, és a nemzetben a baloldali gondolkodás is benne van. Az is egy hagyomány, még ha néha vitázunk is vele. És azért olyan szociális programokat, olyan családvédelmi programokat is tartalmaz a mostani kormánynak a működése, amely korábban inkább hagyományosan baloldalinak volt tekinthető. De most egy nemzeti kormányunk van. Egy nagy, széles, erős nemzeti kormányunk, amely nemzeti érdekegyesítésre törekszik. És ezért ilyenkor nagyon nehéz valahogy’ pozíciót fogni egy ilyen kormánnyal szemben. Azt a kérdést kéne föltenni, és miért is kell egy ilyen kormánnyal szemben pozíciót fogni? Lehet úgy is természetesen baloldalinak lenni, hogyha jobboldali kormány van, azokat az elemeket, amelyek a baloldal gondolkodásával egybeesnek, mondjuk, támogatják. Nem kritizálják, hanem támogatják. Itt van például az egészségügy. A következő évben is jóval többet költünk egészségügyre, mint az előzőben. Ezt lehetne támogatni. Oktatásra is többet költünk. Azt is lehetne támogatni. De ha az ember mindenre nemet mond, akkor arra a sorsra jut, mint amilyen sorsban most szenved a baloldal.

Az Európai Unió helyreállítási csomagjáról már ejtettünk szót. A hétéves költségvetésről, aminek a tárgyalásai szintén zajlanak, és azért itt, még ha visszatérünk erre a helyreállítási csomagra, az is egy érdekes megfigyelés, hogy azért volt arra javaslat, hogy megpróbálják megosztani a V4-eket, mert például Szlovákiának többet kívántak juttatni, mint Lengyelországnak vagy Magyarországnak.

Ilyen törekvések mindig vannak. Én azt hiszem, rövid a kettő perc arra, hogy történetfilozófiai fejtegetésekbe kalandozzék az ember, de azért, ha vetünk egy pillantást történelmi horizontról arra, ami történik, akkor mégiscsak egy meglepő dolgot kell látnunk. Itt azt kell látnunk, hogy a II. világháború végén, mondjuk, Németországot visszabombázták a középkorba. A II. világháború végén bennünket, közép-európaiakat odadobtak a Szovjetuniónak meg a kommunistáknak. És a Nyugat triumfált, mármint a Németországtól nyugatra eső területek. Hetven-egynéhány év eltelt, ránézünk a térképre, Németország a leggazdagabb, a britek elhagyták az uniót, Közép-Európa fejlődik. Valami történelmi furcsaság, korszakváltás történik, és most mindenki azt várja, hogy Közép-Európa meg Németország adja az unió versenyképességének a magját, és ettől a régiótól remélik, hogy kihúzza egész Európát a bajból. Tehát én úgy látom, hogy lehet szeretni vagy nem szeretni bennünket, közép-európaiakat meg a németeket különösen, de mégiscsak egy középkori állapotból 75 év alatt sikerült visszakapaszkodni Európa első számú székébe, hogy most mindenki tőlük várja a pénzt meg a megoldást; ez egy tiszteletre méltó teljesítmény. Csak most okosan kell nekik bánni ezzel az erővel, és nekünk, közép-európaiaknak is vigyáznunk kell, nehogy elszaladjon velünk a ló, mert látjuk a különbséget, a dinamikát, a fejlődésbeli különbséget, de azért meg kell értenünk, hogy együtt kell sikeresnek lennünk. Tehát Európának össze kell tartania. Több esélyünk van arra, hogy egy európai gazdaság részeként legyünk sikeresek, mint külön-külön álló nemzetgazdaságokként. De ehhez az kell, hogy Brüsszelben ne akarjanak ránk kényszeríteni olyan életmódot, amit a magyar nem akar élni, meg a cseh se akar élni, meg a lengyel se. Tehát hagyják, hogy éljük a saját életünket, és akkor együtt leszünk sikeresek. Ezt kéne a brüsszeli bürokratáknak megérteni, hogy nem a birodalomépítés ideje következett el, hanem a nemzetállamok okos összefogásának az ideje. Látok erre nézve némi esélyt, de ezért nekünk, közép-európaiaknak meg németeknek azért rendszeresen küzdenünk és harcolnunk kell.

Németország vette át az unió soros elnökségét. Itt a programban nyilván lesznek változások, mint ahogy ezt ők lehet, másfél évvel ezelőtt megtervezték. Ön arra számít, hogy ebben a programban Magyarország együtt tud működni a német elnökséggel?

Ha fair elbánást kapunk a most zajló gazdasági vitákban, akkor igen. Egy dologban nem fogunk tudni együttműködni nyilvánvalóan a németekkel, ez pedig a menekültügy. Bár próbálkozom, de a tüzet meg a vizet nagyon nehéz egyesíteni úgy, hogy az valahogy működjön. A németek jól láthatóan úgy döntöttek, hogy a demográfiai problémáikat, mert ott is kevés gyerek születik, migrációval próbálják orvosolni. Mi, magyarok meg ezt nagyon nagy bajnak tartanánk. Más a történelmünk. Mi láttuk azt, hogy milyen az, amikor a muszlim világból közösségek érkeznek Magyarországra, és mi nem bízunk abban, hogy az abból a világból érkező népesség utánpótlás békés, biztonságos, kiegyensúlyozott, keresztény, magyar életet eredményezne. Márpedig békés, biztonságos, magyar és keresztény elveken épülő társadalmi életet szeretnénk Magyarországon. Ezért nekünk magunknak kell megoldani a demográfiai problémáinkat. Vagyis nekünk gyerekek kellenek, saját gyerekek, magyar gyerekek kellenek, és nem pedig migránsok. Ez egy más gondolkodásmód, mint számos ország, így Németország gondolkodása, ami teljesen természetes technikai eszköznek tekinti a migrációt, amellyel a hiányzó népességet és munkaerőt pótolni lehet. A magyar pontosan tudja, hogy lehet, hogy munkaerőt vársz, de embereket kapsz a kultúrájukkal, a hagyományukkal, a konfliktusaikkal, a tőled különböző világlátásukkal, és ennek előbb-utóbb hatása lesz a te életedre, konfliktushoz fog vezetni. Mi nem hiszünk az egymás mellett élő, párhuzamos társadalmakat adó, különböző népcsoportok békés egymás mellett élésében. Nem ez a tapasztalatunk. És miután nálunk nincsenek migránsok, mi nem is akarjuk, hogy legyenek. Tehát Németországban és számos más országban a helyzet különböző, mert ott már bent vannak. Ne felejtsük el, hogy ahol bent vannak, mind gyarmattartó országok voltak, kivétel nélkül, és hát a gyarmati múltnak vannak következményei. Magyarország nem akarta, hogy gyarmat legyen, sohase akartunk gyarmattá válni, és mi sem akartunk gyarmatokat tartani. Tehát a mi életösztönünk, kultúránk, fölfogásunk ebben az ügyben egészen más. Mi hiszünk abban, hogy Magyarország a magyaroké, és mi, magyarok meg is oldjuk a problémáinkat.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.