Kormányportál

2020. július 31.

Nagy Katalin: Már 17 millió vírusfertőzött van szerte a világban, de Magyarország környékén is úgy tűnik, hogy romlik a vírushelyzet, ha csak Ukrajnát, Romániát vagy Szerbiát nézzük, de az utóbbi napokban már Ausztriában, sőt Csehországban is nőtt a fertőzöttek száma. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Meddig lehet még bírni, meddig lehet kivédeni, hogy Magyarországon is elinduljon megint fölfelé a fertőzöttek száma?

Jó reggelt kívánok! Ez az egymillió dolláros kérdés. Ha tudnék rá válaszolni, akkor nem miniszterelnök lennék, hanem jós vagy valamifajta orákulum. Azt nem tudom megmondani, hogy mi lesz, csak azt tudom megmondani, hogy nekünk mit kell tenni. Az első, hogy a tervszerű, higgadt és kiszámítható védekezést nem szabad feladni, nem szabad, hogy elragadjon bennünket a hév, a lelkesedés, a szív, a nyár, a Balaton, a nyaralás, hanem legyen a fejünkben, jó, hátul, de azért legyen a fejünkben, hogy a vírus itt van közöttünk. Nincs még vakcina, nem tudunk tőle megszabadulni, együtt kell vele élnünk, és ha rosszul élünk vele együtt, akkor annak meglesznek a következményei.

Tehát, hogyha kényelmetlen a szájmaszk, akkor is tessék hordani.

A távolságot tartsuk be, és így tovább. Mit tud segíteni a kormány? A kormány először is megpróbál kiszámítható döntéseket hozni, ezért a szerdai kormányülésen hosszú órákon át foglalkoztunk a járványügyi helyzettel, és úgy határoztunk, hogy az operatív törzs, amely egyébként működik, meg van egy járványügyi akciócsoportunk is, az emberek nem tudják, mert nyaralnak, meg a saját dolgaikkal törődnek, de ennek a nyugalomnak vagy relatíve jó helyzetnek a hátterében azért folyamatosan több száz ember áll készenlétben. Pintér Sándor ugyanúgy minden reggel hajnalban megkezdi a munkát, az operatív törzs megfelelő részlegeivel tanácskozik, Kásler Miklós figyeli az egészségügyi helyzetet, utasítja az egészségügyi csapatokat, kórházakat, tehát itt azért a háttérben felhajtás nélkül, mert most már túl vagyunk a járványnak a csúcspontján, de egy gépház megbízható, kiszámítható módján működik egy védekezési rendszer. Tehát az operatív törzs ülésezik, kedden fognak, minden kedden tesznek javaslatot a kormány számára, ha valamilyen módosítás szükséges. A kormány szerdán tud ezekről dönteni, a döntéseink pedig pénteken lépnek majd hatályba. Ez elsősorban azoknak fontos, akik átlépik az országhatárt, mert a veszély most az, hogy behurcolják, behurcoljuk az országba a vírust. Kérek mindenkit, hogy kövesse az országbesorolást és ennek jelzését; ugye, vannak zöld, sárga és piros országok. Itthon a legbiztonságosabb, itthon tudunk vigyázni egymásra, vigyázzunk is egymásra, de persze az emberek egy része megy külföldre, de ha megy, akkor mindenkit arra szeretnék nagy tisztelettel kérni, hogy a zöld országokat, a zöld jelzésű országokat válassza, ne a sárgát, ne a pirosat, mert ezzel nemcsak magára hozhat bajt, hanem egyébként bajt hozhat az itthon maradó és fegyelmezetten védekező emberekre is. Most, ha a környező világ helyzetét nézzük, akkor azt látjuk, hogy sok helyütt megindult a második hullám, a környező országokban – ahogy Ön is mondta – a helyzet romlik, és Nyugat-Európában is romlik. Kevésbé drámai a helyzet, de egyértelmű. A magyar védekezés bevált. Most úgy érzem, hogy jól van beállítva a védekezésnek az intenzitása, az erőkifejtése, a szabályozottsága, tehát ha tartjuk azt, ahogy eddig éltünk, és ahogy eddig együtt éltünk a vírussal, akkor nem lesz baj.

Ezért van arra is szükség, hogy úgy döntöttek, hogy ezután sem, tehát augusztus 15-e után sem lehet megtartani az 500 főnél nagyobb zenés-táncos rendezvényeket?

Először a jó hírekről hadd mondjam azt, hogy, ugye, nem abban a helyzetben vagyunk, mint voltunk a járvány első hullámakor. Ma Magyarországon minden van, ami a védekezéshez kell. Tehát azért jó okuk volt az embereknek a szokásosnál is nagyobb aggodalomra, félelemre március környékén, amikor az egész világ fölkészületlenül állt egy ilyen járvány előtt, ideértve Magyarországot is. Utóbb kiderült, hogy egyébként a magyar egészségügyi rendszer, amit valamilyen rejtélyes okból folyamatosan leminősítünk, folyamatosan lekezelően beszélünk róla, és itt a járványügyi vész helyzetén kiderült, hogy Európa egyik legjobban teljesítő egészségügyi rendszere. Nem egyszerűen az ország teljesített jól, hanem az egészségügyi rendszer ezen belül is kiválóan teljesített. Nagyon jó orvosaink vannak, nagyon jó ápolóink vannak, nagyon jó nővéreink vannak. A kórházigazgatással ugyan nincsen minden rendben, de európai mércével mérve is igazgatott, rendezett módon működnek a kórházaink, és az is kiderült, hogy van egy egészségügyi iparunk, akiknek éppen most adtunk sok milliárd forintot, hogy eljussunk oda, hogy egyébként hosszabb távon az egészségügyben használt eszközök minél szélesebb körét saját magunk tudjuk gyártani. Ami a járvány elleni védekezéshez kell, és amit a világból kószálva kellett begyűjtenie a portyázóknak meg a fürkészeknek, akik ezt sikerrel meg is tették egyébként, szóval ezzel szemben most az a helyzet, hogy a védekezéshez szükséges eszközöket mi gyártjuk. Tehát van elég lélegeztetőkészülék, és mi gyártjuk. Van elég maszk, és annyit gyártunk, amennyit kell. Minden védőeszközből annyit gyártunk, amennyire szükség van. Tehát azért ez egy más helyzet, ez egy sokkal biztonságosabb helyzet, nagyon sok száz, de inkább több ezer ember munkája, sok havi munkája van abban, hogy ma magabiztosan beszélhetünk erről a helyzetről. De mit sem érnek az eszközök, hogyha egyébként a szabályok, a mindennapi élet szabályai nem jók, nem pontosak, illetve az emberek nem tartják be. Ezért is fontos a nemzeti konzultáció, hogy a következő hullámra való védekezésre úgy fussunk rá, hogy ne legyen vita semmiről sem, mert már minden kérdést megbeszéltünk, minden fontos kérdést eldöntöttünk, a kormány ez alapján hozta meg a döntéseket, s egyetlen dolog van, a kormány meg az állampolgárok esetében is, hogy konzekvensen ezeket betartsuk. Tehát úgy látjuk, hogy a mostani állapot az jó, stagnál a helyzet, és minden változás, amit esetleg tennénk, az magában hordozhatja a helyzet romlásának a kockázatát, és ezt nem szeretnénk vállalni. Én minden reggel azzal kezdem a napomat, hogy megnézem, hogy halt-e meg magyar ember. Utána megnézem, hogy fertőződött-e meg magyar ember. Továbbra is úgy áll a helyzet, hogy az idősek vannak a legnagyobb veszélyben, a szüleink és a nagyszüleink, figyeljünk rájuk, törődjünk velük, hogy ne essen bajuk. Mert persze a fiatalok is megszenvedhetik a járványt, de ők kigyógyulnak belőle, az időseket meg elviheti, tehát nagyon fontos, hogy a szüleink és nagyszüleink iránti szeretet ne csak általában meg szép szavakban, hanem most fegyelmezett viselkedésben is megnyilvánuljon. Tehát én nem szeretnék olyan állapotot látni Magyarországon, amikor azt hisszük, hogy már jól mennek a dolgok, lazítunk, és hirtelen ennek következtében meghalnak olyan emberek, akik egyébként még élhetnének. Következésképpen azt javaslom, és kérek mindenkit, hogy ezt fogadja el, hogy miután most jól van beállítva a védekezés szintje, és minden változás kockázatot jelentene, hogy ne kockáztassunk, minden maradjon úgy, ahogy van. Ez persze sok ember számára jelent komoly anyagi, egzisztenciális megterhelést. Különösen azoknak a számára, akik abból élnek, hogy összegyülekezünk, hogy ők kultúrát adnak nekünk, hogy ők művészetet adnak nekünk, hogy felemelnek bennünket a művészetükkel. Erre most kevésbé lesz lehetőség, illetve csak annyiban, ahogyan eddig is volt. A komolyzenei műfaj, meg a komoly műfajok számára már korábban utaltunk át sok milliárdos csomagot a Magyar Művészeti Akadémiának, úgy látom, itt a túlélésnek a feltételei biztosítva vannak, most meg miután nyár van meg fesztivál, most a könnyűzenével foglalkozókról kell gondoskodnunk, illetve velük kell valamilyen együttműködést kialakítani. A kormány elkülönített több mint ötmilliárd forintot a szerdai ülésén, és egy olyan programot dolgozott ki a turisztikai ügynökség, hogy garázskoncerteket ajánlunk, ezeket rögzíteni fogjuk, később majd a magyar média ezeket be tudja mutatni. Tehát alkothatnak. Ez azért fontos, mert amikor könnyűzenészekről beszélünk, akkor mi csak a színpadon lévő embereket látjuk. Én is meglepődtem most, amikor az előterjesztéseket a kormányülésen olvastam, hogy hány tucatnyi ember kell ahhoz, hogy egy ilyen produkció megszülessen, akiket nem is ismerünk, nem is látunk: világosítók, hangmérnökök, istállómesterek, szóval sok minden van itt a háttérben, egy ilyen garázskoncert-sorozat segíthet rajtuk. S van egy speciális műfaj, ami sok magyar ember szívéhez áll közel – én is ebbe a rajongói táborba tartozom –, vagyunk néhányan, akik szerelmesei vagyunk a cigányzenének, és ők meg különösen is bajban vannak, úgyhogy egy összeget a sok milliárd forinton belül, olyan 800 millió forintot elkülönítettünk kifejezetten a cigányzenészeknek a megsegítésére, illetve hogy segítsünk nekünk átvészelni ezt a nehéz időszakot. Szóval azt hiszem, hogy amit lehetett, a kormány megtett, és remélem, hogy ez segítséget jelent majd a művészeknek.

Ha a legfrissebb számokat nézzük, akkor azok úgy alakulnak, hogy ma 4 millió 457 ezren dolgoznak. Ez a szám csak 38 ezerrel kevesebb, mint a járvány előtt.

Igen, de kevesebb.

Ez azt mutatja, hogy azok a gazdaságvédelmi intézkedések és a gazdaság újraindulása elérte a célját?

Ez a harmadik szám, amivel kezdem ébredés után a reggelemet, mennyien haltak meg, most szerencsére itt jól állunk, mennyien fertőződtek meg, és mennyien dolgoznak. Ugye, a magyar munkaügyi statisztika a dzsungelhez hasonló, tehát különböző mutatók különböző bázison számolva, tehát ha valaki maga elé húz egy jelentést, akkor négy-öt megközelítésből is kap számokat. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik, nekem sem sikerül mindig. Ezért egyetlen számra összpontosítok: arra, hogy a tegnapi napon vagy a megelőző héten, attól függően, milyen az adatszolgáltatás, mennyien dolgoztak. Ugye, a járvány előtt dolgoztak mintegy négy és félmilliónyian, most harminc-egynéhány ezerrel kevesebben dolgoznak. Többen dolgoznak egyébként most júliusban, mint dolgoztak januárban. Tehát összességében ugyan megtört a lendületünk, a foglalkoztatást, tehát a dolgozó emberek számának növekedését tekintve a lendület megtört, de ezt már sikerült visszaállítani. Szerintem kell még néhány hét, és azt tudom mondani Önnek majd, hogy teljesítettük, amit vállaltunk. A kormány nagyon nagy vállalást tett, amikor azt mondta, hogy ahány munkahelyet tönkretesz a vírus, mi annyi munkahelyet fogunk létrehozni. Nem tudok róla, hogy Európában bárki vállalta volna ezt. Mi ezt vállaltuk, méghozzá nem azt, hogy majd egyszer fognak annyian dolgozni, hanem hamar, belátható időn belül, és az intézkedéseink eredményeképpen fog ez bekövetkezni. Nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy azt tudjam jelenteni Önnek meg az ország érdeklődő közvéleményének, hogy ez bekövetkezett. Kell még néhány hét, de utolérjük magunkat.

De, Miniszterelnök úr, a szkeptikusok most azt mondják, nyáron azért az idénymunkásokkal mindig megnő a foglalkoztatottak száma. Lehet, hogy az javítja a statisztikát?

Kétségkívül van idényszerű változás egy éven belül, azért mondtam, hogy januárhoz képest hogy nézünk ki. Persze, mindig nézni kell egyik hónap adatait a megelőző hónap adatainak fényében, és mindig nézni kell az előző év azonos hónapjainak adatai fényében is, így kap az ember kerek képet. De még egyszer mondom: a lényeg az, hogy amennyi munkahelyet a vírus tönkretett, annyit hozzunk létre, és akkor mindegy, honnan nézzük, az mindenhogy jól fog mutatni.

Mi lesz, ha jön a második hullám? Akkor a gazdaságvédelmi intézkedéseket meg kell újítani vagy újakat kell hozni?

Először is hadd mondjam azt, hogy mi a védekezésnek, mármint a gazdasági védekezésnek egy speciális változatát alakítottuk ki. Ugye, csata közben nem szoktunk beszélni arról, hogy majd hogy’ írják meg a csata történetét, ezt majd utána. De annyit azért mondhatok, hogy figyeli az ember, hogy más milyen eszközöket alkalmaz, és hogyan dolgozik. Ugye, a mi szakmánk, tehát a kormányzás meg az államvezetés egy nemzetközi szakma, ez adja az egyik szépségét meg az intellektuális horizontját. Tehát szép alkotómunka ez, mert minden, amit ma csinálsz, azt valaki már csinálta a megelőző nap, héten vagy sok évvel ezelőtt, csak meg kell találnod, meg kell értened, el kell olvasnod, föl kell fognod, adaptálnod kell Magyarországra. Szóval van ebben egy kétségkívül intellektuális mélység és szépség is, és én figyelem is, hogy ki milyen eszközöket használ. És nagyon fontos, hogy milyen célt tűzünk ki, nekem sokat szokott segíteni Matolcsy György, akivel rendszeresen konzultálok az európai gazdaság és a magyar gazdaság helyzetéről, mert ő egy bátor, szellemileg egy nagyon bátor ember, és, ugye, ő találta ki azt a mondatot, vagy ő fogalmazta meg, amit itt hordok a mellényzsebemben, ő azt mondta, hogy kanyarban kell előzni. Tehát ne érjem be azzal, hogy a sikeres intézkedéseket, amit a szomszédjaink vagy a nálunk nagyobb gazdaságok, szerencsésebb történelmű gazdaságok alkalmaznak, azoknak az átvételével ne érjem be, hanem találjunk ki olyan intézkedéseket is, olyan különleges, magyar speciális válságkezelő lépéseket, amellyel előnyre tudunk szert tenni a válság időszakában, vagyis kanyarban tudunk előzni. S ezért a mi válságkezelési eszköztárunk nem teljesen azonos a többi országéval. Vannak eltérések, nagyon fontos ponton vannak benne eltérések, és a legfontosabb – most nem untatom a hallgatóságot ennek a teljes tárházával –, de a legfontosabb eltérés az, hogy mi nagyon nagy összegeket, szabályváltozásokat eszközöltünk a beruházások területén. Most még senki nem látja ennek a következményeit rajtunk kívül, de nekünk az a dolgunk, hogy előre lássunk, hogy ez a következő évben fantasztikus eredményeket fog produkálni. Tehát itt több száz magyar vállalkozó a válság idején nem elbocsátott, bezárt, hanem vállalta, hogyha az állam támogatást ad neki, akkor ő is mozgósít a megtakarított pénzéből, és gépet vásárol, beruház, munkahelyeket hoz létre. Szűk határidőt szabtunk nekik, ez is egy magyar specialitás. Egy éven belül a beruházásoknak meg kell indulniuk, tehát termelniük kell, ott emberek fognak dolgozni. Tehát a 2021-es évben egy olyan beruházási boom mutatkozik majd a magyar gazdaságban, amire régen volt példa, és jobb állapotban fogunk kijönni a járványból, mint ahogyan belementünk. Ezt persze egy bizonytalansági tényező zárójelbe teheti: ha van második hullám, és az térdre kényszerít bennünket. Ezért kérek mindenkit, nemcsak az egészség miatt, hanem az ország általános állapota, gazdasági teljesítménye miatt is, hogy tartsuk be az alapvető szabályokat.

Éppen tegnap olvastam egy vállalatvezetővel egy interjút, és ő fogalmazott úgy, hogy korábban, az előző két évben nem fejlesztett annyit, mint az elmúlt két hónapban, és erről beszélt, amiről Miniszterelnök úr is beszélt.

Ehhez eszközöket adtunk, és ráadásul egyszerű, gyorsan igénybe vehető eszközöket adtunk. Büszke vagyok rá. Szijjártó miniszter úr, aki a tőle megszokott lendülettel dúlja föl a magyar vidéket, és köt szerződéseket, és állapodik meg gazdasági szereplőkkel, a nagyokat kifejezetten Palkovics miniszter úrra bíztuk, a nagy nemzetközi cégekkel való tárgyalásokat, s Mager miniszter asszony pedig a magyar állami cégeket próbálja újrafutózni vagy ráncfelvarrás, szóval próbálja őket nagyobb erőkifejtésre kényszeríteni mindenfajta átalakításokkal és fejlesztésekkel, hogy versenyképesebbek legyenek. És jól haladnak, tehát ez a három ember kiválóan csinálja, és Varga Mihály miniszterelnök-helyettes úr pedig összefogja ezt a munkát, és közben Matolcsy jegybank elnök úr pedig bombáz bennünket az innovatív ötleteivel. Ezt kell nekem összerendeznem egy gazdaságpolitikává, és azt hiszem, de majd térjünk erre vissza 2021-ben, hogy ez sikerülni fog.

A lendületnek köszönhető az is, hogy a kormányülésen tárgyaltak arról, hogy Veszprém, amely város, ugye, Európa kulturális fővárosa lesz, hogy ott új beruházások kezdődjenek el?

Ugye, a magyarok meg vannak arról győződve, hogy miénk a világ legszebb országa. Szerintem nem is tévedünk, én is azok közé tartozom, akik ezt így gondolják. Láttunk már szép országokat, de olyan szépet, mint a miénk, nem. Az egy kicsit zavar bennünket, hogy ez a mi édes titkunk, de ez sem kevés, hogy legalább mi tudjuk, különösen most, hogy sokan itthon töltik a nyarat, most egyre többen tudják, hogy micsoda szép országuk van, mert olyan helyekre jutnak el, ahová egyébként talán nem mentek volna el, ha nincs ez a mostani megszorító csillagállás. Tehát az Európa kulturális fővárosa, aminek majd Veszprém lesz a kitüntetettje 2023-ban, lehetőség arra, hogy ezt a fantasztikus országot megmutassuk a világnak. Na, de akkor az nem lehet koszos, nem lehet elhanyagolt, nem lehet viharvert, nem lehet córesz – elnézést, hogy ezt a kifejezést használom –, akkor ezt a maga szépségében kell bemutatni. Ami persze a történetiséget is jelenti, itt nem minden vadonatúj ebben az országban, sőt az a jó benne, hogy nem minden vadonatúj. Veszprém Gizella királyné városa, sok száz évről beszélünk, tehát nem baj, hogyha idős és megviselt, de legyen méltóságteljes, legyen nagyvonalú, és mutasson valami olyan sajátosan magyar érzést, esztétikumot, amit máshol nem lehet megtalálni. Na, most Veszprém alkalmas erre. Veszprém egy fantasztikus város, egy ékszerdoboz, ráadásul a lábainál még ott a Balaton is, tehát az egész tényleg, ha az ember arra jár, pedig már 57 éves elmúltam, még mindig megdöbben a szépségétől. És most jó kezekben tudhatjuk az egész programot, mert sikerült megegyeznem Navracsics Tibor volt miniszterelnök-helyettes úrral, hogy ezt az egész programot ő fogja kézbe. S csinált is nekünk egy remek előterjesztést. Nem volt olcsó, ez egy jó 40 milliárd forintos összeg, és közben az egyházi ingatlanok fölújítására, egyházi emlékeink megóvására és azok turisztikai attrakcióvá vagy részlegesen attrakcióvá történő átalakítására még egy másik 40-50 milliárd forintot fogunk fordítani. Összességében majdnem 100 milliárd forint megy ebbe a térségbe, és remélem, hogy ez meg is látszik majd rajta. És örülök, hogy Navracsics Tibor, aki egy nagyon tapasztalt, jó kormányzó, ugye, 2010 és 2014 között neki köszönhetjük, hogy az új kormányzati rendszer megszületett, ő ezt kidolgozta, bejáratta, összetartotta és működtette. Az én munkám miniszterelnökként sem lehetett volna fele ilyen eredményes sem az ő segítsége nélkül. Ő most ismét vállalta a magyar belpolitikában az egyik legfontosabb küldetést, és elvezeti ezt a munkát, és vállalta az irányítást. Úgyhogy a veszprémiekre szép idők várnak.

Alig két hete annak, hogy egy nagyon fontos döntést meghozott az Európai Tanács. Azóta is jelennek meg írások, elemzések arról, hogy ki járt jól, ki járt rosszabbul. Néha ezek a vélemények egymással szemben is állnak, de itt egy brüsszeli elemzőre hivatkozva olvastam azt, hogy tulajdonképpen a V4-es országok között mi, Magyarországon kapjuk a legtöbb pénzt. De, ugye, nagyon sok kérdés még nincs tisztázva, például az, hogy ebben a bizonyos hétéves költségvetésben, illetve a helyreállítási alapban majd milyen arányban kell ezt a pénzt, ezt a közel összesen 60 milliárd eurót elosztani. S, ugye, az is egy új dolog, vagy még keveset beszéltünk erről, hogy például a helyreállítási alapban a támogatást, ami, ugye, a kisebbik része, mondjuk, az a 6 milliárd, azt két év alatt el kell költeni, sőt a terveket már most októberben be is kell adni. Tehát például azt tudjuk, hogy a hitelt majd fel fogjuk-e venni?

Na, hát…

Sok mindent mondtam egyszerre, ugye?

Igen, most hirtelen tetszett kérdezni, vagy ötöt egy mondatban. Tehát ha a kérdéseket és a válaszokat rendbe parancsoljuk, akkor a következőket mondhatom Önnek. Az első dolog, hogy bár a magyar nyelv valamiért így rögzítette, hogy mi pénzt kapunk az Európai Uniótól, a nagy fenét! Nem kapunk pénzt az Európai Uniótól. A nyugatiak által innen kivitt pénz egy részét szereztük vissza. Tehát azt nagyon szeretném, hogyha a magyarok nem úgy gondolnának az európai uniós forrásokra, mint amit mi kapunk valakitől, aki nálunk gazdagabb és erősebb, hanem úgy gondolnánk erre a dologra, hogy mi negyvenévnyi kommunizmussal a hátunk mögött társultunk a szerencsésebb országokkal, megengedjük nekik, hogy védővámok nélkül idehozzák az áruikat, megengedjük, hogy beruházzanak, és versenyre kényszerítsenek bennünket, holott mi körhátránnyal indulunk. Ezt mind vállaljuk, és ezért cserébe viszont azt várjuk el, hogy az így létrejövő gazdasági nyereségből, profitból annak egy bizonyos, méltányos részét juttassák ide vissza, mert az a miénk, azért mi dolgoztunk meg. Egyenlőtlen versenyfeltételekkel vállaltuk a versenyt, és ezért jár nekünk valamifajta esélyegyenlőséget teremtő pénzügyi visszatérítés. Ezt így kell fölfogni. Van is erre egy hüvelykujj-szabály. Vitatják ennek a számszerű pontosságát, de egy korábbi gazdasági ügyekkel foglalkozó európai biztos kiszámolta, hogy a 70 és a 80 százalék közötti része annak a pénznek, amit az Európai Unió visszatérít nekünk, valójában nyugati cégek által gyártott termékek vásárlására, nyugati cégek által megvalósított beruházásokra megy el. Ezzel mi is jól járunk, mert ezek a beruházások itt maradnak. Egy hidat meg egy utat nem lehet összepakolni, mint egy batyut, az ember hátára venni és elvinni. Tehát mi is jól járunk, meg a magyarok dolgoznak itt közben, de ők is jól járnak. Tehát az a beállítása az európai uniós pénzeknek, hogy ők méltóztatnak nekünk, szegény közép-európaiaknak lökni egy kis pénzt, ez megalázó, és nem fedi a valóságot. Mi fantasztikus teljesítményt nyújtottunk az elmúlt évben. A magyarok jól dolgoznak, a világ legjobb munkásai közé tartoznak a magyar munkások. A világ legjobb mérnökei közé tartoznak a magyar mérnökök. Ezeket a gyárakat, a világ legmodernebb gyárait magyar munkások és magyar mérnökök működtetik. Ezeket a munkásokat magyar tanárok képezték ki az általános iskolában, a középiskolában, és a szakmára is ők tanították meg őket. Tehát azt szeretném, hogyha nekünk, magyaroknak lenne egy sokkal erőteljesebb önérzetünk, amely világossá teszi, hogy persze nagy hátrányból indulunk, córeszből, meg a kommunisták összedöntöttek itt mindent, meg kifosztották az országot, meg elvették az emberektől már az ötvenes években is azt, amiből egyébként jövőt lehetett volna építeni, de mégis talpra álltunk, és most versenyképesek vagyunk. Nem véletlenül jönnek ezek a gyárak éppen ide. A második állítás, hogy természetesen, ha van lehetőség arra, hogy Brüsszelből visszatérítések érkezzenek Magyarországra, azt gyorsan kell fölhasználni. Az idő számít a gazdaságban, és különösen járvány idején számít az idő. Na, most a kormány már elfogadta azokat a nagy programokat, több mint 120 programot azonosítottunk be, amelyek alkalmasak arra, hogy gyorsan megvalósítsuk őket. Én ebből hármat-négyet tuszkolok előre, tehát győzködöm Palkovics miniszter urat, aki az ügy gazdája, hogy ezeket vegye előre. A teljes magyar vízrendszernek a megújítását ilyennek tartom, a környezetvédelmi rendszerünknek az átalakítását ilyennek tartom, s az energiarendszerünk átalakítását is. Ezek ezermilliárd forintos tételek. Tehát ha az egész országban akarjuk megújítani, mondjuk, a vízvezeték-rendszert, vagy a kistelepüléseken szeretnénk a szennyvízhálózatot kiépíteni, mert ma ez még nincsen meg, és én szeretném, ha ez megtörténne, akkor ide száz- és ezermilliárdok kellenek, és ezt most megszereztük a brüsszeli csatában – ahogyan én magamban hívom ezeket a tárgyalásokat –, a legutolsó brüsszeli csatában négy nap alatt mégiscsak hárommilliárd euróval, több, mint ezermilliárd forinttal növeltük meg azt az összeget, amit be tudunk vonni a magyar gazdaságba. Innentől már szakmai részletkérdések következnek: hitel, támogatás, visszatérítendő, nem visszatérítendő, projektekhez kötött támogatás, szabadon felhasználható összeg… Ez egy nagy tudomány, a Brüsszelből visszaigényelt pénzeknek a fölhasználása egy labirintus rendszerben történik. Boldog az az ember, aki kiigazodik benne. Mi egy boldog ország vagyunk, mert van néhány emberünk, aki ebben kiigazodik, és értjük, hogy mi történik. Tehát én nem aggódom amiatt, hogy ezeket a forrásokat ne tudnánk optimális módon beépíteni a magyar gazdaság szövetébe.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.