Kormányportál

2016. március 4.

Kocsis Éva: Fél nyolc múlt négy perccel. Jó reggelt kívánok, a 180 percet hallgatják. A stúdióban pedig Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt!

Jó reggelt kívánok én is!

Szétszakadhat-e az EU a menekültválság miatt? Ezt a kérdést tették fel egy interjúban Angela Merkelnek, aki azt válaszolta rá, hogy aki nemzeti külön útra gondol, azt is meg kell fontolnia, hogyha az EU minden országa külön-külön cselekszik, sokkal kevésbé tudjuk az értékeinknek és az érdekeinknek megfelelő irányba mozdítani a világot, mert csak összetartó unióként vagyunk erősek. Gondolom, a kancellár üzenete szólt Magyarországnak is.

Azt gondolom erről az interjúról vagy véleményről, hogy jobb külön-külön cselekedni, mint együtt tétlennek maradni. Ma pedig ez a helyzet. Az Európai Unió tétlen, Magyarország volt az első nemzetállam, amelyik önállóan cselekedett, ezért ma Magyarország a legvédettebb országa az Európai Uniónak. Azok, akik pedig vártak, sokkal tovább, mint mi az európai uniós megoldásra, azok ma is az önálló cselekvés útjára léptek, mert jobb külön cselekedni, mint közösen tétlennek maradni.

De hogyha külön-külön, ezt mondja, akkor az egy többsebességes Európát is jelent egyszer csak.

Az egy másik kérdés. Tehát van a menekültválságtól függetlenül az asztalon egy másik kérdés, csak a menekültválság árnyéka ezt eltakarja a szemünk elől, de ez egy intenzíven zajló vita, jelentős vita, és hosszabb távon is hatással lehet az életünkre. Ez a vita arról szól, hogy az eurót használó országok, tehát az eurózónához tartozó államok kiépítsék-e a ma még nem létező közös politikájukat és intézményrendszerüket – mondjuk, közös adópolitika, közös munkaügyi szabályozás, közös szociálpolitika –, amely csak rájuk, az eurót használó országokra vonatkozik. Ez azt jelentené, hogy nem is kétsebességessé válna Európa – én nem ezt a kifejezést használnám, hanem ahogy ők mondják –, lenne egy mag-Európa, és lenne egy gyűrű-Európa a mag körül. Szerintem nem eszik forrón a kását, ez nem a holnap problémája, talán nem is a holnaputáné, de mindenképpen még ebben az évben várhatóak komoly döntések. Ez majd dilemmákat, megválaszolandó kérdéseket állít Magyarország elé is és minden más ország elé, akinek nincs eurója, de még egyszer mondom: ez egy másik ügy, ráadásul bonyolult is. Ugye, a magyar alkotmány határozza meg a magyar valutát, tehát az euróhoz való csatlakozáshoz kétharmad kellene, ráadásul az eurózónán kívüli országok ma jóval gyorsabban nőnek, mint azok az országok, akik belül vannak. Akik kívül vannak, úgy tűnik, hogy rugalmasabbak, jobb eszközrendszerük van, mint a belül lévőknek. Tehát sok mindent kell majd mérlegelni a magyar népnek meg a magyar nép választott képviselőinek, ha ez a kérdés asztalra kerül, de még egyszer mondom: ma ezt a kérdést jóval megelőzi a migránsválság, mert az itt kopog az ajtónkon, és átlépi a küszöbünket.

Beszéljünk a megoldásról. Ennek a bizonyos közös európai megoldásnak, amit már eposzi jelzőként használunk egy ideje, ennek a részleteiről még nagyon nehezen tudunk beszélni, mert az, ugye, egyelőre vagy a kvóta, vagy pedig az a bizonyos sürgősségi alap, amiről az Európai Bizottság beszél; 700 millió eurós sürgősségi alapot hoznak létre a humanitárius krízis segítésére az uniós tagországoknak. Görögország már be is nyújtotta az igényét 480 millió euróra. Mire lesz ez a megoldás, ez a sürgősségi alap?

Az Európai Unió pénzügyei átláthatatlanok. Olyan számokat hall az ember időnként, hogy csak kapkodja a fejét. Itt van például az, amit Ön mondott, de közben Magyarország lassan 250-270-300 millió eurót fordít a saját védekezésére. És ha jól számoltam, 4-5 millió eurónál több nem nagyon érkezhetett az unióból, az is egyébként a nekünk járó rendszeres támogatás keretében. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a migránsokkal szembeni védekezés teljes költségét ma Magyarország állja, és az Európai Unió egyáltalán nem segít, miközben egyébként közleményekben ilyen nagy számok röpdösnek a levegőben.

De mi kérnénk ebből a pénzből? A görögök kérnek.

Majd megnézzük, hogy mire jut, mire kellhet.

Vagy van ez a pénz egyáltalán?

Ez a kérdés, hogy van-e... Nézze, az eurós pénz mindig furcsa dolog. Most nem akarom mellékvágányra vinni a beszélgetést, de tudja, ott másképp értik a pénzt, mint nálunk. Tehát nálunk az a pénz, amikor megfogom, az asztalra teszem, itt van, látom, megszámolom, az annyi; ott pedig úgy szoktak számolni – különösen a gazdaságfejlesztési programban –: leteszünk egy eurót, az akkor megmozdít hármat, az még ötöt, nyolcat, és a végén kiderül, hogy van öt eurónk, és azt állítjuk, hogy majd százat fogunk elkölteni. Az egy másik világ, másképp számolnak.

Amikor hosszú időn keresztül kongatták a vészharangot európai politikusok, szakemberek, hogy valakinek szólni kellene Görögországnak, hogy valamit csináljon. Ez hosszú ideig tartott. Nem voltak olyan hangosak az európai politikusok, mint ahogy az európai emberek ezt elvárták volna. Most azért Görögország üzenget mindenkinek, Balkánnak, osztrákoknak, Németországhoz fut, minket szid, nem kellett volna hamarabb a sarkukra állni?

Az elmúlt egy év legnagyobb rejtélye Görögország. Érthetetlen, hogy miért tűrte el Görögország, hogy a török–görög határ megszűnjön, miért tűrte el, hogy millió szám lépjenek át menekültek mindenfajta ellenőrzés nélkül görög területre? Leginkább a szigetekre. És teljesen érthetetlen, hogy a szigeteken lévő embereket miért szállította át Görögország államilag, kompokkal a görög szárazföldre, és aztán onnan pedig miért indította útjára őket Európa, így Magyarország felé. Ezek rejtélyes dolgok. Én jól emlékszem arra, hogy egyszer a kompkapitányok sztrájkot rendeltek el néhány napra, és akkor megállt a menekültáradat. Tehát jól mutatja, hogy eszközök voltak, lettek volna az elmúlt időszakban is, de Görögország ezeket nem használta. Ugyanakkor Görögországot senki nem akarja nevén nevezni, ezt én megértem. Én sem szívesen teszem. Ugye, a magyar szokások szerint a futballban is mindig a kisebb csapatnak kell szurkolni, ez valahogy becsületbeli kérdés, ezért a görögöknek szurkolunk, mert a fél világgal hadban állnak, gazdaságpolitikai küzdelmekben állnak. És szeretnénk, ha sikerülne a görögöknek szuverénnek is maradni, rendezni is az örökségüket, és nem engedni, hogy a hitelezők kizsákmányolják őket. Tehát van egy nagy szimpátia Görögország iránt, de ez nem akadályozhat meg többé bennünket abban, hogy nevén nevezzük a gyereket. Az igazság az, hogy Görögországon keresztül jönnek be azok, akik utána bajt okoznak a Balkán útvonalán, Magyarország határainál, majd később Németországban. És a legrejtélyesebb dolog a görög ügyben ráadásul, hogy ki volt a protektor. Tehát ki az, aki dacára annak, hogy folyamatosan megsértette Görögország a schengeni megállapodást, beengedte, és a nyakunkra küldte a menekülteket. Mégis valaki, valakik...

Ki?

...állandóan megvédték őket. Itt a németek jeleskedtek, de vannak még, azt gondolom a függöny mögött mások is. Valószínűleg NATO-szempontok okán, akik folyamatosan védelmükbe vették Görögországot, ami helyes, de ezzel védelmükbe vették a görög jogsértéseket, a schengeni szerződés megsértését, ami viszont nem helyes.

Ha már a NATO-t említette. Azt mondja a NATO európai erőnek a főparancsnoka, hogy Moszkva és Damaszkusz fegyverként veti be a menekültáradatot Európa destabilizálására. Szerintük egyébként Oroszország szíriai bombázása okozza az európai menekültválságot és azt is mondta, hogy korábban ugyan menekültáradatról volt szó, mára viszont mindennapossá vált, hogy a menedékkérők között bűnözők, terroristák, idegen harcosok jutnak be Európába. Ezzel kapcsolatban két kérdés van. Egyrészt az amerikaiak miért most beszélnek erről? Másrészt az, hogy ez tulajdonképpen Oroszországnak szóló üzenet-e vagy sem? És bocsánat, van még egy harmadik is: hogyha tudjuk vagy tudják, az amerikaiak is tudják, a NATO is tudja, hogy bűnözők és terroristák érkeznek, akkor mit tesznek?

Ha megengedik, most nem bonyolódnék bele ilyen nemzetközi adok-kapokba.

Ez az?

Ön fiatal, nem emlékszik rá, de mi, deresedő halántékúak jól emlékszünk arra, hogy ez régen is divat volt. Történt valami a világban, s akkor a két szembenálló blokk országai azt mondták, hogy azt a másik okozza. Én nem vagyok szószólója senkinek, de a Szíriában történő orosz bombázásokat megelőzően is özönlöttek a menekültek Európa felé, illetve a migránsok. Úgyhogy ezt az oroszok nyakába varrni a logika egyszerű szabályai szerint sem tűnik értelmes álláspontnak. Viszont ami a terroristákat illeti: ez egy másik, nem mondom, hogy rejtély, hanem az európai tompaságnak egy következménye, hogy miközben csapatokat küldenek európai államok ázsiai országok területére, ami azt jelenti, hogy ott háborúban vagyunk, fegyveres akciókat hajtunk végre, ugyanezen országok területéről ellenőrzés nélkül engedünk be migránsokat. Hát mit gondolunk, akivel hadban állunk, az nem használja ki ezt a lehetőséget? Ehhez sem kell atomtudósnak lenni, ezért vannak a robbantások, meg vannak a merényletek Európában. Itt Magyarország egyetlen dolgot tehet, mert nekünk a saját házunk táján kell söprögetni, mi nem engedünk be ide ellenőrzés nélkül senkit. Ide se terrorista, se bűnöző, se gazdasági migráns, se politikai menekült ellenőrzés nélkül nem jöhet be, és nem fogjuk megengedni, hogy olyan állapotok legyenek Magyarországon, mint amilyeneket máshol látunk. Tehát itt nem lesznek kerítésáttörések, itt nem lesznek bevándorlózendülések, nem lesznek fölgyújtott menekülttáborok, és nem fognak vadászni mindenfajta bandák magyar nőkre, a feleségeinkre meg a lányainkra. Ez lehetetlen, ez nem fordulhat elő. Ha bármi ilyennek csak a jelét is látjuk, erre kapott utasítást a belügyminiszter tőlem, ha csak a jelét látjuk bármi ilyesminek, azt le kell törni, csírájában el kell fojtani, és utána azt a jogrendszernek következetesen meg kell torolni. Nem csinálunk Európát, ebből a szempontból nem csinálunk Európát Magyarországból, ez egy biztonságos hely marad.

A magyar határokról mindjárt és a magyar helyzetről, de beszéljünk még egy picit az okozókról, beszéljünk a törökökről. Elmaradt a múltkori török–EU-csúcs, de úgy tudom elképzelni az Európai Unió vezetőinek a tanácskozását, hogyha az asztalra kerül egy török kérdés, akkor megrettenve egy picit hátrébb húzódnak az Európai Unió vezetői. A törököknek a kezében van az ütőkártya?

Amikor a törökökről beszélünk, mint ahogy majd hétfőn is európai uniós csúcs lesz Brüsszelben – és ezt meg fogjuk tenni –, akkor sok különböző vélemény kerül az asztalra egyszerre. Tekintettel arra, hogy Törökország nagy falat, most persze konkrétan mindenki egyetért abban, hogy nagy szükségünk van Törökországra, de Törökország és az Európai Unió viszonya nem rendezett. A törökök szeretnének bekerülni az Európai Unióba, ezt a legtöbb tagállam elutasítja, ráadásul nagyon elutasítják. Van, aki nyersen, van, aki udvariasan, van, aki valami mást is ajánl a tagság helyett, van, aki még azt sem. S akkor asztalra kerül az a kérdés, hogyha tagság nincs is, akkor a törökök vízum nélkül utazhassanak-e vagy sem, amire mi, magyarok például azt mondjuk, hogy az nem fordulhat elő. Ugye, itt van a szomszédunkban Ukrajna, akivel mindenfajta megállapodásaink vannak, aki Európához akar közeledni. Fölvenni nem akarjuk, és nem tudjuk őket, ma az a helyzet, segíteni is csak korlátok között, és még a vízummentes belépést sem adjuk meg Ukrajna polgárainak Európába. Tehát ha bárkinek meg fogjuk adni a jövőben, mondjuk, mi, magyarok a vízummentes belépést az első Ukrajna kell, hogy legyen, és akkor utána mindenki más. Tehát a törökügy jól láthatóan más kérdéseket is magával hoz és az asztalra tesz. Most, ami a törökökkel kötött megállapodást illeti: a magyar külpolitika ezt támogatja. Tehát Törökországgal megállapodást kötni értelmes, okos, különösen jól átgondolt szerződés keretében hasznos dolog, de kevés. Nem elegendő önmagában, mert azt sosem engedheti meg magának az ember, különösen egy ötszázmilliós kontinens, hogy egy hetven-egynéhánymilliós országnak a lépéseitől függjön a biztonsága. Európa alábecsüli...

Most tőlük függ.

Most ez a helyzet, de szerintem nincs is így jól. Európa alábecsüli saját magát. Mi Európaiak 500 milliónyian vagyunk, és ez azt jelenti, hogy többen vagyunk, mint az oroszok meg az amerikaiak együttvéve. A világ egyik legfejlettebb gazdasági régiója vagyunk, technológiai eszközeink, fejlettségünk, pénzügyi erőink lehetővé teszik, hogy megvédjük mi magunkat. Akkor miért kell nekünk egy hetven-egynéhánymilliós országtól koldulni a biztonságunkat ahelyett, hogy megvédenénk? Senki sem érti. Most természetesen jó, ha vannak megállapodások az Európai Unió határvidékén elhelyezkedő külső államokkal, az mindig hasznos, de ez nem helyettesíti, és nem váltja ki a saját védekezést.

Nem értik Európában, Brüsszelben, hogy miért van szükség a kvóta népszavazásra...

Értik ők azt. Csak úgy tesznek, mintha nem értenék.

Martin Schulz nem érti, hogy 1294 ember miatt miért kell népszavazás.

Gondolom, a politika ravasz dolog, és sok ravasz ember is van benne, és időnként az egyenes és világos beszéd helyett szeretnek ravaszkodni. Schulz úr is úgy tesz, mintha nem tudná, amit egyébként mindenhol elmondtunk, hogy azok a döntések, amelyek korábban megszülettek már a múlthoz tartoznak. Azokat mi bírósági úton pereljük és akarjuk hatályon kívül helyezni. Az egy dolog, a népszavazás meg a jövőről szól. Ő is pontosan tudja, mint ahogy én is tudom, hogy március közepén lesz egy újabb európai uniós csúcs, ahol elő fognak terjeszteni egy javaslatot, amely arról szól, hogy a korábbi egyedi döntés, amellyel a migránsokat szétosztották Európában, 120 ezer főre vonatkozott, s e helyett akarnak egy folyamatos és állandó szétosztási rendszert. Vagyis a lassan több milliónyi migránst akarják szétosztani Európában jogilag kötelező módon akkor is, ha valamely tagállam, például a magyarok ezt nem akarják. Ez ellen hívjuk mi harcba Magyarország polgárait, és ez ellen lázadt föl Magyarország, és ezt kell nekünk megállítani. Erre mondom én azt, hogy nekünk, magyaroknak Brüsszelt meg kell állítanunk.

Vagyis akkor az 1294 ember miatt, akiket elfogadtak decemberben, amit Ön aláírt Brüsszelben, amiatt a bírósághoz fordultunk. Minden, a jövőre vonatkozó kvótára vonatkozik a népszavazás?

Először is nem írtam alá semmit, és nem is fogok aláírni semmit, ami a kötelező kvótára vonatkozik, legyen az állandó vagy egyszeri.

De hát ott van abban a zárónyilatkozatban az a kvóta.

Igen, a zárónyilatkozatot sose írjuk alá, az arról szokott szólni, hogy ki mit gondol. Az a szöveg, amit Ön említ, visszautal a decemberi tanácskozásra, ahol Magyarország és Szlovákia egyértelműen jelezte, hogy az abban foglaltakkal nem ért egyet, nem is fogadja el, és bírósághoz fordul. Mi azt hivatalosan is bejelentettük Brüsszelben a szlovákokkal együtt, hogy mi bírósághoz fordulunk, tehát minden, ami ezzel ellentétes, természetesen jogilag vonatkozik ránk, de politikailag mi azzal nem értünk egyet, és lépéseket is teszünk ellene. Tehát mi – különösen a V4-ek, azon belül is Szlovákia és Magyarország – harcosan képviseljük az érdekeinket Brüsszelben. Tehát a helyzet úgy fest, hogy a 120 ezer ember szétosztása esetében, amelyből ezerkétszáz-egynéhány jutna Magyarországra, bírói úton érvényt próbálunk, érvényt szerezni a magyar álláspontnak. A március közepén elfogadandó új szabályozás ellen pedig már most – egy népszavazás keretében – kérjük az embereket, hogy foglaljanak állást.

Azt mondja az Európa Tanács főtitkára a magyar referendummal kapcsolatban, hogy a menekültválság apropóján egyesek visszalépnek az ENSZ nyilatkozat alapelveitől, és azt is mondja, hogy ez az egész helyzet, ez az egész referendum ez tulajdonképpen veszélyes és precedensteremtő. Tulajdonképpen az emberi jogok vannak veszélyben, vagy pedig a dominóeffektus az, amitől félnek?

Nagyon érdekes kérdésre hívja fel a figyelmet ez a nyilatkozat, ugyanis sokan gondolják úgy, hogy a helyes menekültpolitika ellentétbe kerülhet a népakarattal. Föl kell tennünk a kérdést, hogy lehet-e helyes egy menekültpolitika, ha ellentétben van a népakarattal? Meg lehet-e változtatni egy-egy népnek a jövőjét, demográfiai összetételét, közbiztonsági helyzetét, kulturális mintázatát valami elvont, magasabb rendű eszme nevében úgy, hogy közben az emberek azt nem akarják? Itt összeütközik a liberalizmus és a demokrácia, a liberális és a demokratikus gondolkodás. A liberálisok azt gondolják, hogy ne lehetne, a társadalmak nem elég fölvilágosultak, értékeikben még nem elég modernek, ezért nekünk, vezetőknek az a dolgunk, hogyha kell, az emberek ellenében is érvényesítsünk néhány dolgot. Vannak a demokraták, mi magyarok ide tartozunk, akik azt mondják, hogy persze, előfordulhatnak ilyen viták, de alapvető kérdésekben, amelyek népek sorsát határozzák meg, nem az a kérdés, hogy mi mit gondolunk, hanem hogy mit gondolnak az emberek. Ezért meg kell őket kérdezni, meg kell őket hallgatni, és a véleményüket, döntésüket el kell fogadni. Itt összeütközik a liberális fölfogás és a demokratikus fölfogás. Magyarország egyértelműen a demokraták, a demokratikus gondolkodású népek táborába tartozik.

Ön is összeütközésre utal, megint egy olyan helyzetre, amikor Brüsszellel szembe megy más ország is de most beszéljünk a magyar helyzetről. Tehát szembe megy a magyar irány a brüsszeli iránnyal, és ilyenkor az történt az elmúlt időszak tapasztalataiból okulva, hogy valamilyen módon megpróbálták megrendszabályozni Magyarországot. Most például,ugye, itt van az országjelentés, amiben már utalnak arra, hogyha például a közbeszerzési verseny továbbra is korlátozott lesz Magyarországon, akkor pénzvesztés veszélye is fenyegeti Magyarországot. Nem számít arra, hogyha a kvóta miatt szembe megy Magyarország Brüsszellel, akkor például ilyen típusú kötelezettségszegési eljárások, pénzmegvonás következhet?

Amikor a belügyminisztert meg szoktam kérdezni arról, hogy vagy, kedves Sándor, akkor két választ szokott adni; az egyik: szolgálati szabályzat szerint, a másik: fenyíthető állapotban. Én is így vagyok, és Magyarország is így van, tehát mi készen állunk arra, azokra a csatákra, amiket meg kell vívnunk, készen állunk arra, hogy javaslatokat tegyünk Brüsszelnek a helyzet megoldására, és készen állunk arra, hogy a büntetéseket, amiket egyébként jogszerűtlenül fenyegetésként megemlítenek, eltűrjük vagy elhárításuk. Tehát azt gondolom, hogy nem szabad megijedni. Ha az ember fenyíthető állapotban van fizikailag, akkor ki fog bírni minden támadást. Én azt gondolom, a magyar diplomácia elég erős, a magyar érdekérvényesítés útjait jól kitapostuk az elmúlt időszakban, és a legdurvább fenyegetésekkel szemben is a szolgálati szabályzat szerint föl tudjuk venni majd a küzdelmet. Én nagyon fontosnak tartom, hogy közben ne feledkezzünk el arról, hogy végül is miért vállaljuk mindezt. Ugyanis Magyarország végre, hosszú idő után – igaz, hogy nem hétmérföldes, de azért értékelhető lépésekkel – megindult a saját céljai felé. Végül is a munkanélküliséget levittük 11,5 százalékról 6 százalék közelébe – nem is tudom, hány –, harminc hónapja nő a kiskereskedelmi fogyasztás, a gazdasági növekedésünk jóval meghaladja az Európai Unió átlagát. A béreket az életpálya rendszer részeként, az állami béreket folyamatosan emeljük, még hogyha az érintettek sosem lesznek ezzel elégedettek, amit én egyébként megértek, de ettől ez még tény, a legkisebb fizetések értékét öt év alatt másfélszeresére tudtuk növekedni. Tehát van szerintem egy nemzeti gondolkodású reneszánsz. A magyarok erősödése nemcsak Magyarországon, hanem a Kárpát-medencében is érzékelhető, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne bajunk, ne lenne még szegénység, demográfiai fogyás, sok bajtól is szenvedünk, de mégiscsak megindultunk egy irányba, ahol egy jobb jövőt várunk. Most ezt veszélyezteti a migránshelyzet és Brüsszel tehetetlensége, amely káoszt okoz. Tehát mi nem azért harcolunk, mert úri jókedvünkben nincs jobb ötletünk, hanem azért, mert meg akarjuk védeni Magyarország fejlődési perspektíváit, meg akarjuk védeni az elmúlt években elvégzett munkát és az esélyt, amit magunknak teremtettünk a jövőre nézve. Emiatt éri meg vállalni fenyíthető állapotban várva a brüsszeli tárgyalásokat, mindazt, ami ebből a vitából következik.

Amikor a határzár megerősítéséről beszélnek, akkor ez a jelenlegi szakasznak a megerősítése, vagy pedig továbbiak építése?

Mind a kettő. Tehát úgy látom, hogyha a macedónok nem tudják tartani az állásaikat, bár eddig jól harcolnak, és elismerésre méltó a teljesítményük, és elismerésre méltó szerintem a Balkánon élő népek és a közép-európai népek összefogása, és a támogatás, amit egymásnak nyújtunk, mégis előfordulhat, hogy ott átszakad a gát. Bár még egyszer mondom, arra is van esély, hogy ez ne következzen be, és Görögország belsejébe visszaszállítsák onnan a határon fölgyűlt embereket, de ha mégis baj van – és egy ország kormányának és miniszterelnökének kötelessége, hogy ne csak jóra, hanem rosszra is fölkészítse a saját országát –, akkor nekünk a határokat meg kell védeni. A mostani fizikai akadályok jók, eredményesek voltak. Ugye korábban beérkezett talán 400 ezer ember is, most meg bejött a tavalyi évben, a kerítés fölépítése utáni időszakban talán háromezer, tíz-hússzorosan többen jöttek a kerítés megépítése előtt, mint után. Tehát a védvonal jól láthatóan értelmes dolog, és teljesíti a küldetését, de nagy tömegnyomás esetén meg kell tudnunk védeni. Röszkénél egyszer erre már sor került. Én azt gondolom, hogy meg kell erősíteni fizikailag azt a kerítésrendszert ahhoz, hogy az szélesebb szakaszokban is védhető legyen. És miután nem zárható ki, hogy Románia felé is fordulnak, és nem tudjuk, hogy a románok képesek lesznek a migránsokat megállítani – ezt lehet találgatni, de nem lehet tudni –, ezért nekünk arra is föl kell készülnünk, hogyha baj van a román szakaszon, akkor két-három hét alatt a teljes román–magyar határszakaszt fizikailag meg kell tudnunk védeni. Erre képesek vagyunk, az anyagokat deponáltuk, legyártottuk, erre az utasítást megkapták a megfelelő miniszterek, tehát ha hirtelen baj van, akkor mi gyorsan tudunk reagálni.

Mindabból, amit az elmúlt húsz percben elmondott a migrációval kapcsolatban, arra következtetek, hogy a jövő heti uniós rendkívüli csúcson olyan rettenetesen nagy előrelépés nem fog történni.

Egy dologban reménykedhetünk. Hétfőn lesz ez az Ön által említett miniszterelnöki csúcs. Ez pedig az, hogy a törökökkel egy egyértelműbb megállapodást tudunk kötni. Mást nem várok a hétfői uniós csúcstól, hiszen az tulajdonképpen egy török–európai uniós csúcs és az ahhoz kapcsolódó tárgyalássorozat. Az igazán nagy veszély nem hétfőn van. Idegőrlő hetek előtt állunk, és ezeknek kiemelkedő pontja a március 17-18-án tartandó európai uniós csúcs, amikor először olvashatjuk el, látjuk majd írásban azt az európai javaslatot, ami a menekültek kötelező, mindenkire kiterjedő, állandó szétosztásáról szól, ami több millió embert akar szétosztani Európában, köztük olyan országok között is, akik egyébként ezt nem akarják, mint Magyarország. Ez a március közepén tartandó európai uniós csúcs lesz az igazi nagy kihívás a számunkra.

Azt figyeli mindenki Európában, hogy a különböző választásokon hogyan csapódik le a migrációnak az ügye, a szomszéd országban minket különösen is érint a felvidéki magyarok miatt a szlovák választás. Mire számít?

Szlovákiában az ottani törvények értelmében tegnap éjféltől kampánycsend van. Tehát ez korlátozza az én lehetőségeimet is. Talán azt szabad mondanom, hogy arra szeretném kérni a Felvidéken élő magyarokat, azt a sok százezer embert, hogy legyenek kedvesek, és vegyenek részt a választáson. Szlovákia jövője fontos az ott élő magyarok számára, és fontos a magyarországi magyarok számára is, tehát egy stabil, kiegyensúlyozott Szlovákia, amellyel szövetségben lehetünk, mint ahogy elmúlt években abban voltunk, az európai színtéren való közös föllépés lehetőségét adhatja meg nekünk. Egy nem stabil Szlovákia nagy veszteség Magyarország számára is. Az ott élő magyaroknak is baj, de nekünk, magyarországi magyaroknak is nagy bajunk lenne. Úgyhogy mi egy stabil és erős és rendíthetetlen és következetes Szlovákiában és szlovák külpolitikában vagyunk érdekeltek, és az elmúlt időszakban Szlovákia ilyen politikát valósított meg. Azt azonban el kell mondani Szlovákiától teljesen függetlenül, hogy máshol is voltak választások az elmúlt két-három hónapban Európa-szerte, s ezek nem vidítanak föl bennünket, tekintettel arra, hogy minden választás utáni helyzet instabilnak tűnik. Tehát megvoltak a választások, és nincsenek kormányok, vagy elhúzódóak a kormányalakítások, széles koalíciók jöttek létre, amelyek nem erőt, hanem inkább instabilitást hoztak létre számos országban. Úgyhogy az európai államok belső politikai ereje az elmúlt időszakban gyengült, és így összességében Európát is gyengítette. Remélem, hogy Szlovákiában nem ez történik, hanem egy erős, világos felhatalmazással rendelkező kormány jön majd létre. Szurkolunk a szlovákoknak, és szurkolunk a szlovákiai magyaroknak is.

Nagyon pici időnk maradt. Az Oscar után azt írta ki a közösségi oldalára, hogy a „magyar film nagy napja, mindenkinek köszönjük.” Hatalmas siker, de mi a felelőssége ilyenkor egy ország kormányának? Nagyobb fény fog vetülni, nagyobb támogatást fog kapni a magyar filmipar? Mi fog történni?

A magyar filmipar annyi támogatást kapott az elmúlt időszakban, hogy ezt már nincs hova emelni. Azt kell mondanom, hogy nagyon mélyről indultunk, tehát 2010-ben – most a bűncselekményes dolgokat nem is hozom ide, de – egy teljes jogi és pénzügyi káoszt vettünk át filmfinanszírozás területén. Talán mindenki emlékszik erre, micsoda rossz hangulat volt akkor, mindenki úgy érezte, hogy be van csapva, mindenki úgy érezte, hogy tartoznak neki, ő viszont nem tehet semmiről. Nagyon nehéz volt itt rendet tenni. Andy Vajna nevét nem tudjuk megkerülni, aki az egyik legbátrabb magyar, aki vállalta azt a munkát, hogy ebben a darázsfészekben megpróbál békét, igazságosságot és alkotó légkört teremteni. Hosszú évek munkája van ebben a sikerben, a filmalapban dolgozó minden embernek szeretnék köszönetet mondani ezért, Andy Vajnának külön is. A filmalapnak persze nem az a dolga, hogy filmeket készítsen, hanem az a dolga, hogy a tehetségeknek teret nyújtson, hogy ők kifuthassák a képességeik szerinti pályájukat. Ez történt most, úgyhogy gratulálunk a Saul fia rendezőjének, az abban dolgozó operatőrnek, főszereplőnek, egyáltalán mindenkinek. A munkájukat a legnagyobb elismeréssel figyeltük itt, Magyarországról. Ami a filmalapot illeti, meg a filmrendszert, most a Saul fia okán összeszámoltattam, hogy hány díjat nyertek el ez elmúlt években az új rendszerben készült magyar filmek, a szám megdöbbentő. Több mint 130 különböző elismerést hoztak a magyar filmek a világban! Ezeknek kiemelkedő, nagy hegycsúcsa a Saul fia, amihez még egyszer gratulálok a szerzőknek, és örülünk annak, hogy ilyen tehetséges magyar emberek szaladgálnak a világban.

Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.