Kormányportál

2017. július 21.

Kocsis Éva: Fél nyolc múlt három perccel. A stúdióban pedig már Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat, jó reggelt!

Több napon keresztül itt volt az izraeli miniszterelnök Magyarországon. A Mazsihisz rendezvényén tulajdonképpen azokra a kritikákra az izraeli miniszterelnök egyetlen szót sem válaszolt, amit a Mazsihisz elnöke felvetett. Aztán tulajdonképpen izgatottan figyelte mindenki, hogy a négyszemközti találkozókon is ilyen visszafogott volt a magyarországi helyzettel, a Soros-plakátokkal kapcsolatban az izraeli miniszterelnök?

Mindent elmondott az izraeli miniszterelnök nyilvánosan, amit el akart mondani, nem szorul arra, hogy én a mondandóját kiegészítsem. Azzal is beszél az ember, ha reagál valamire és azzal is, ha nem.

De ilyen kedélyes volt egyébként az itt töltött napok alatt, mint ahogy mondjuk a Mazsihiszben?

Nagy dolog történt, tehát nem érdemes a látogatást a szokásos „jóban vagyunk egymással” típusú kategóriába besorolni, merthogy kétségkívül van közöttünk és az izraeli kormányzó párt között egy hosszú, több, mint tízéves kapcsolat. Ezt most mind nem is idézem fel, mert talán nincs jelentősége. A jelentősége annak van, hogy mióta Izrael Állam létezik, azóta hivatalos kormányfői látogatást a zsidó állam vezetője nem tett Magyarországon. Ez volt az első eset. Tehát szerintem ebben a szemmagasságban, ezen a horizonton érdemes szemlélni a találkozót, és ezért nem indokolatlan a gyakran elkoptatottnak tűnő történelmi jelző. És az is jelentős dolog, hogy az izraeli miniszterelnök, bár világossá tette, hogy semmilyen antiszemita megnyilvánulás, politika, ebbe az irányba történő elhajlás, bármely pontján is történjen a világnak, nem fogadható el Izrael Állam számára, és mindig föl fognak lépni ez ellen, de ide nem ezért jött, hanem a jövő miatt jött. Azt a lehetőséget kereste, hogy hogyan lehet Magyarországgal a következő évtizedekben kölcsönös érdekek alapján együttműködni. A találkozó a jövőről szólt, és találtunk is kulcsot az ajtóhoz.

Mindjárt talán beszélünk a konkrét megállapodásokról is. Ön hangsúlyozta, hogy a magyar állam bűnös volt a zsidók deportálásában. Ez eddig nem volt egyértelmű? Miért most hangsúlyozta? Ez egy protokoll hangsúlyozás volt?

Egyáltalán nem hangsúlyoztam semmit, mert ez evidens tény, amit mindannyian tudunk.

Összességében a találkozó miért most valósult meg? A V4-ek miatt?

A V4 egy jó apropó volt kétségkívül, de a látogatás első eseménye egy hivatalos Magyarország–Izrael államközi találkozó volt. Tehát én azt hiszem, hogy a találkozó a V4-ektől függetlenül is létrejöhetett volna. Akkor mégiscsak vissza kell mennem a múltba. Ugye, én ismerem jól a miniszterelnök urat, és leegyszerűsítő ugyan minden besorolás, amiért Öntől is meg a hallgatóktól is elnézést kérek, de egy bonyolult világot leírni sem egyszerű. Azért alapvetően kétfajta vezető van ma a világban: vannak a globalisták meg a hazafiak, és az nem kérdéses, hogy Izrael Állam mostani miniszterelnöke a hazafiak klubjába tartozik. Ezt hosszú ismeretségünk okán elégszer megtapasztaltam, egy kemény ember, mint ahogy Izrael Állam élete sem könnyű és maga az ország is kemény, és mi sem vagyunk éppen balett-táncosok, tehát szót tudtunk egymással érteni.

Volt egy gazdasági közös fórum, magyar–izraeli gazdasági fórum. Konkrét megállapodások is születtek?

Találkoztam számos Magyarországon működő izraeli cég vezetőjével. Van köztük olyan is, amiről keveset tudunk, de a világ legjobb cégei közé tartozik. Például több száz fejlesztőmérnököt alkalmaz egy olyan izraeli cég Magyarországon, amely ebben a hi-tech iparban, ahol navigációs rendszereket fejlesztenek ki, és csak a legnagyobb elismerés hangján beszéltek az izraeli vállalattulajdonosok a magyarországi mérnökök és fejlesztők tevékenységéről. Ebben a komputeriparban, ebben a hi-tech iparban Magyarországot úgy tartják számon – aranybányának talán túlzás mondani, de –, olyan országként, ahol rengeteg tehetség van, értik a modern világot a fiatal mérnökgeneráció tagjai, és bárkivel versenyképesek a világon. Tehát azt kell mondanom, hogy konkrét megállapodásokat az üzletemberek kötöttek egymással és nem a kormányfők. A miniszterelnök, akinek tettem több javaslatot, mondta is, hogy ő azok közé tartozik, aki ilyen alapok fölállítását meg ilyen bürokratikus megközelítést jelentő megoldásokat a gazdaság felé nem nagyon támogat, mert abból bürokrácia lesz, és nem pedig üzlet. Márpedig a gazdaság lényege az üzlet. Úgyhogy konkrét programokat és együttműködést és befektetést és fejlesztést kell támogatni, ezért nagyon sok pénzről beszéltünk, amit erre a célra fordítani fogunk, de nem bürokratikus módon, hanem kifejezetten programok támogatására. Tett egy nagyvonalú ajánlatot, amit én is elfogadtam, és a másik három közép-európai miniszterelnök is elfogadott. Ez arról szól, hogy miután ebben a hi-tech iparban Izraelről mondhatjuk, hogy világhatalomnak számít, vagy legalábbis a legnagyobbak között van ebben az egész start-up bizniszben, amit magyarul is így kell lassan már mondani. Tehát ebben az „induljunk neki a semmiből” típusú vállalkozási formában, „találjunk ki új üzleteket”, ebben a műfajban egy olyan együttműködésben állapodtunk meg, hogy ők fogadnak a cégeikhez olyan magyar mérnököket, egyetemistákat, fejlesztőket, akik később ebben az iparágban akarnak dolgozni, és így, ezen a programon keresztül hozzáférhetnek a legmodernebb izraeli technológiához is.

Létrehoztak egy terrorizmusellenes munkacsoportot. Tudjuk, hogy ebben megállapodtak, de mi a cél, kik a tagjai? Mik lesznek a feladatai?

Nézze, terrorista akciók ma a világ számos pontján történnek, és mindennaposak a Közel-Keleten. Ez Izrael Állam egyik nagy problémája. És most már, hogy beengedtünk, vagy egyes államok vezetői beszállították millió szám a migránsokat Európába, történnek – szerencsére még nem napi rendszerességgel, de visszatérően – Európában is terrorcselekmények. Ezek a terrorcselekmények, a közép-keletiek és az Európa területén megvalósulók időnként szervezeti és személyi kapcsolatban vannak egymással, ezért indokolt, hogy a visegrádi országok és Izrael Állam, egész Európa és Izrael Állam terroristaellenes együttműködést alakítson ki. Erre állítottunk föl most munkacsoportot, a titkosszolgálataink, a terrorelhárítási egységeink a jövőben együtt fognak működni.

Hogyha az elmúlt hónapok eseményeit nézem, hogyha azt nézem, hogy az amerikai elnök Varsóban tárgyalt, mielőtt Nyugat-Európába indult volna, hogyha azt nézem, hogy a Három Tenger Kezdeményezés újra felértékelődött, és a köztudatba ismét erőteljesebben benne van. Hogyha nézem az egyiptomi elnökkel, a török elnökkel és mindezeket kiegészítve a V4-ekkel folytatott találkozásait, most pedig azt, hogy a V4-ek is egyeztettek az izraeli miniszterelnökkel, akkor jogosan merül föl az emberben a kérdés, hogy ez a fajta együttműködés, erősítés valami erődemonstráció Nyugat-Európának?

Nem erődemonstráció, hanem erő, és nem Nyugat-Európának, hanem a közép-európai, köztük a magyar polgároknak. Ugye, a kormányoknak az dolguk, a magyar kormánynak és a miniszterelnököknek is a dolguk, nekem is az a dolgom, hogy megvédjem a magyar embereket. Ehhez, miután a fenyegetés kívülről jön, Magyarországnak partnerekre van szüksége. Én ezeket keresem, őket kutatom föl, velük állapodok meg. Jól mondta Ön, hogy volt három olyan diplomáciai akciója Magyarországnak, amelyet föl lehet fűzni erre a logikára; így volt, ezért tárgyaltam mindhárom helyen. Tárgyaltam Ankarában a török elnökkel, tárgyaltam Budapesten az egyiptomi elnökkel és Budapesten Izrael miniszterelnökével is. Ezek az országok kulcsországok az Európai Unió számára. Ha ezek az országok az illegális migrációhoz vezető terrorista akciókat nem tudják megfékezni a Közel-Keleten, ha Törökország nem tartóztatja föl a migránsokat, ha Egyiptom százmilliós népessége valamilyen okból egyszer csak megmozdul, mert elveszíti hitét abban, hogy van értelme otthon maradnia, és ha Izrael a katonai erejével nem lép föl rendszeresen a militáns terrorcsoportokkal szemben, akkor Európa felé újabb és újabb migránsáradat indul majd meg, és ez Magyarországot, a magyar embereket is érinti fogja. Ha úgy tetszik, én Magyarország külső védelmi vonalának fölépítése érdekében tárgyaltam ezekkel az emberekkel. Szerintem jó megállapodásokat kötöttem, és amit hozzá lehet tenni Magyarország biztonságához kívülről, a diplomáciai eszközeivel, most hozzátettem.

A V4-ek írtak az olaszoknak is egy levelet, tulajdonképpen a segítségüket ajánlották fel. Komolyan gondolta azt, hogy egyébként az olaszok által meglehetősen sokat kritizált magyar migrációs helyzetet kezelő tervek után majd pont az Önök elképzeléseit, terveit fogják az olaszok megfogadni?

Nézze, az olaszoknak két lehetőségük van: vagy bezárják a boltot, vagy elfogadják a segítséget. Nemcsak tőlünk, mindenki mástól. Tehát Olaszország súlyos bajban van. Ha ez így megy tovább, destabilizálódik az egész ország. Nem tudják, nem akarják, nem képesek megfékezni az illegális bevándorlást, ugyanakkor az osztrákoknak meg a németeknek, illetve az osztrákoknál és a németeknél betelt a pohár. Le fogják zárni azokat a határokat. Akármit csinál az unió, nem tudja fölülírni, mindegy, mit gondolnak Brüsszelben a bürokraták, nem lehet fölülírni az osztrák meg a német nép akaratát, nem akarják, hogy hozzájuk bemenjenek az illegális migránsok. Ennek meg egyetlen lehetősége van, ennek a célnak az eléréséhez egyetlen út vezet: le kell zárniuk az olasz határt. És ha az olaszok nem csinálnak valamit, például nem fogadják el a közép-európaiak meg más államok segítségét, akkor le fogják zárni az északi határaikat, és a migránsok mind ott maradnak náluk. Ez Olaszország számára egy beláthatatlan jövőt jelent, csupa bajjal, kínnal és szenvedéssel. Ezt mi sem kívánjuk Olaszországnak, hiszen Olaszország az európai kultúra egyik legfontosabb bölcsője, csodáljuk és tiszteljük. Másfelől pedig egy kulcsállam is a mediterrán térség felé. Tehát nekünk szükségünk van egy stabil és erős Olaszországra. Az, hogy Olaszországban is vannak még politikusok, akik az egyébként nyilvánvalóan megbukott elosztási kvótát erőltetik, és a bajaikat úgy akarják csökkenteni, hogy a mi hátunkra is tesznek belőle egy-két púpnyit, és szétterítik a bajt Európában, korlátolt gondolkodásra vall, és egyáltalán nem vall jóindulatra. De ez nem megoldás az ő helyzetükre, ők is tudják, hogy ez az újságcikkek szalagcímeiben jó, de a valósághoz, a baj megoldásához nem visz közelebb, valamit csinálniuk kell. Van is kezdeményezés Olaszországban, mert ott is vannak azért éles eszű politikusok, a német és az olasz néppárti, tehát a konzervatív pártcsaládhoz tartozó belügyminiszterek már közösen többször javasolták, hogy Líbiában kell megállítani a migránsáradatot. Ehhez kapcsolódik a V4-ek levele, ugyanis Olaszországban és Németországban is belső viták vannak arról, hogy ez jó javaslat-e, és a V4-ek azzal, hogy kifejezték, hogy csatlakoznának egy ilyen katonai, rendőri akcióhoz pénzzel, emberi erővel, technikával, tudással, ezzel ehhez a belső, Németországban és Olaszországban zajló vitához akartak egy érvet szolgáltatni. Mi, közép-európaiak, akik sikeresen megállítottuk a migránsáradatot, amire mindenki azt mondta, hogy megállíthatatlan, de mi bebizonyítottuk, különösen magyarok, hogy meg lehet állítani, mi készek vagyunk ezt a segítséget és tudást megadni Olaszország és Németország számára, és menjünk együtt le, Líbiába megfékezni a migránsáradatot. Erről szól a levelünk, ezek komoly ajánlatok.

Az olaszok meg akarják oldani, csak sem Franciaország, sem a kvótapárti Spanyolország nem engedélyezte, hogy odaszállítsák a migránsokat. Másrészt pedig megint arról beszélgetünk, hogy adjunk, vagy segítsünk a líbiai helyzet megoldásán. Hát mi a csudát csinál a Frontex, az új, kiegészített, felszerelt és már nem tudom, mennyi pénzért odajuttatott, új határvédelmi ügynökség, amit már ezerszer elmondtak az európai politikusok, hogy megerősítették, ők fogják megoldani a helyzetet?! Ők hol vannak?

De sose oldották meg eddig. Ez egy érdekes kérdés, majd a levéltárak kutatói adnak választ az Ön kérdésére, nekünk erre nincs időnk. Nekünk most, holnap reggel kell megállítani a migránsáradatot. Az, hogy ki mit mond Brüsszelben, milyen papírízű, egyébként a valóságban nem működő javaslatokat dolgoznak ki, miket nyilatkoznak, hogy tűnnek föl a leghumánusabb vezető szerepében, miközben egyébként az ő politikájuknak az eredményeképpen százával fulladnak a vízbe az emberek, a bejövő migránsok növelik a terrorveszélyt Európában, növelik a bűncselekményeknek a számát. Nyilvánvaló összefüggés van a migráció és a közbiztonsági helyzet romlása között. Ha már az izraeli miniszterelnökről beszéltünk, akkor nyilvánvaló összefüggés van a migránsok Európába szállítása és az Európában növekvő antiszemitizmus között. Kinek jó mindez? Tehát nem érünk rá várni Frontexre, európai megoldásokra. Én a magyar tapasztalatot tudom mindenkinek felidézni, amikor megindult a Balkánon a migránsáradat, akkor azt mondták Brüsszelben, a miniszterelnöki csúcson, hogy lesz európai megoldás. Akkor a magyar kormány eldöntötte, hogy három hónapot fogunk várni arra, hogy kiderüljön, van-e európai megoldás. És ha nincs, akkor mi meg fogjuk oldani. Mert az nem megy, hogy Európában, Brüsszelben megoldásról papolnak, mi pedig itt elszenvedjük a migrációt. Három hónap után nem volt semmilyen európai megoldás, Magyarország lezárta a határait, módosította a szükséges törvényeket, fölépítettük a kerítést, és megállítottuk a migránsáradatot. Ezt javaslom mindenkinek: ne várjon Brüsszelre, a határ megvédése nemzeti feladat. Amelyik ország nem tudja megvédeni a határát, az az ország nincsen. Az a nemzet, amelyik nem tudja megvédeni az érdekeit, az a nemzet nincsen, vagy ha még most van is, el fog tűnni.

Ez most ultimátum?

Nem ultimátum, ez a valóság.

Csak azért kérdezem, mert, ugye, azokat, akiket bírált, hogy rájuk nem lehet várni, ők azok, akik döntéshozók Európában, és...

Nem ők a döntéshozók, mert mi vagyunk a döntéshozók. Lám, Magyarországon is...

Olaszországban például a döntéshozók nem osztják ezt az elképzelést.

Igen, de Magyarországon osztják. Minden nemzet a marsallbotját, a sajátját a saját zsebében viseli. Amelyik ország Brüsszelre vár, az megérdemli a sorsát. Közép-Európa épp arról szól, hogy vannak dolgok, amelyeket Brüsszelből közösen jól tudunk megoldani, és vannak dolgok, amelyeket nem tudunk, ezért kell egy értelmes munkamegosztást kialakítani Brüsszel és a nemzetállamok között. Például a migránsügyet nem lehet Brüsszelből megoldani. Az áradatot nem lehet Brüsszelből megállítani, és jó migránspolitikát sem lehet folytatni Brüsszelből. Ez a nemzetállami hatáskörbe tartozik, mindig is oda tartozott, nem szabad, hogy elvigyék Brüsszelbe. Nincs szükségünk közös európai menekültpolitikára, és nincs szükségünk közös európai menekültügynökségre, abból csak káosz, baj lesz és szenvedés Európa külső határain. Itt is az lenne, Magyarországon. Az lenne, mint Olaszországban, ha Brüsszelre vártam volna.

Mindenki Líbiát, Ön is Líbiát emlegeti már régóta, hogy ott kell megoldani a helyzetet. Csak még senki nem tudta elmagyarázni, hogy gyakorlatilag ez mit jelent? Líbia egy agyontöredezett, törzsi, etnikai, terroristák általi villongások, belharcok által szétszabdalt ország, az embercsempészek köszönik szépen, élnek és virulnak, körülbelül semmit nem sikerült az Európai Uniónak ezen a területen elérni.

De annyit sikerült, hogy támogatja azokat az NGO-knak nevezett szervezeteket, amelyek aztán összeműködnek, együttműködnek az embercsempészekkel. Ezt...

Gondolom, itt idézőjelben érti a sikerültet.

Igen. Ezt Olaszországban most már nyíltan tárgyalják, az olasz sajtó most már tele van azokkal a bizonyítékokkal, hogy a Soros György által támogatott NGO-k meg az embercsempészek hogyan működnek együtt annak érdekében, hogy Európából egy kevert népességű kontinenst hozzanak létre, és közös erővel beszállítsák ezeket a migránsokat az európai földrészre.

És tegyük még azt is hozzá, hogy a líbiai kormány, az egyik kormány – mert nem is egy van – köszöni szépen, nem kér az Európai Unió segítségéből. Szóval mi az ezerdolláros megoldás?

Én nem bocsátkoznék most részletekbe, ott katonai akciókat kell végrehajtani. Azoknak pedig az a lényegük, hogy nem rádióinterjúban szokták őket megvitatni, azokat meg kell szervezni, akciótervet kell készíteni, és végre kell hajtani.

Az NGO-król még egy mondatot beszéljünk. Ez megoldás lehet? Ugye, azért elég erőteljes szabályozásokat szeretne az olasz kormány életbe léptetni. Lényegében aki nem mondja meg, hogy honnan van a pénze, nem ültet katonát a hajójára, nem tudják, hogy ki van ott, és nem viszik ki az olasz partokra a felvett migránsokat, és most csak néhányat említettem, többet nem köthetnek ki lényegében az országban?

Az első dolog, amit csinálnunk kell, az, amit Magyarországon is teszünk. Az NGO-k, miközben a magyar nép vagy az európai nép többségének akarata ellenére migránsokat szállítanak Európába, támogatják őket, úgy akarnak föltűnni, mintha ők jó emberek lennének, sőt ők lennének a jó emberek. Mi meg, akik megállítjuk a migránsokat, mi lennénk a rossz emberek. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez nem így van. Az NGO-k zsoldban állnak, őket kívülről fizetik, külföldről fizetést kapnak, aktivisták. Ezt a tényt nyilvánosságra kell hozni, hogy a magyar emberek és az európai emberek is lássák, hogy ki áll itt valójában a jó ügy oldalán, ki az, aki a népakaratot követi, tehát demokrata, és kik azok, akik egy rossz ügy oldalán állnak, akik föl akarják lazítani az európai kultúrát, kevert népességet akarnak Európában, rossz ügyet szolgálnak, és szemben állnak az európai és a magyar nép többségének akaratával, vagyis antidemokraták. Az NGO-k antidemokratikusak, veszélyeztetik Magyarország nemzetbiztonságát, és rosszat akarnak a magyar embereknek. Ezt világossá kell tenni. A legelső dolog minden küzdelemben, hogy tegyük világossá, hogy ki kicsoda. Magyarország egy ilyen átvilágítási, transzparencia törvényen keresztül pontosan ezt teszi.

Tulajdonképpen az tapasztalható az elmúlt időszakban, hogy egymásnak ugranak a tagállami vezetők. Ausztria hol ennek, hol annak, hol Olaszországnak, hol Magyarországnak, aztán vannak a külső országok, Törökország, szóval lényegében már mindenki összeugrott a másikkal. Tulajdonképpen mi a nagyobb veszély, hogyha Európát nézzük, az ideérkező migránsok, vagy pedig az egymással perlekedő államfők, kormányfők?

Ami Magyarországot illeti, mi nem ugrottunk össze senkivel, és úgy látom...

Dehogynem. Hát annyi kötelezettségszegési eljárás és kritika éri most Magyarországot.

Jó, de az bosszú, nem összeugrás. Tehát itt arról van szó, hogy Magyarország teszi a dolgát, megvédi a határait, megvédi a polgárait, és közben a brüsszeli bürokraták bosszút akarnak állni Magyarországon. Egy Soros György által írt kottából játszanak. Van egy Soros-terv. Tehát azért beszéljünk erről is. Tehát van egy Soros-terv, ezt ő megírta, tehát nem kitaláltuk, nem a béljóslás útján jutottunk erre az eredményre, hanem maga a terv gazdája ezt közzétette. Ez világos pontokból áll. Évente legalább egymillió migránst be kell vinni Európába, mondja. Ez a Soros-terv első pontja. A második pontja: adjunk nekik az első évben, minden migránsnak adjunk mintegy 4,5 millió forintot, csak úgy, mert ide jöttek, jutalmul. Ez annyi, mint egy magyar átlagkereset. Utána azt mondja, hogy hozzunk létre egy kötelező, Európában a migránsokat szétterítő szabályrendszert. És azt mondja a negyedik – ez a Soros-terv negyedik része –, hogy állítsunk fel egy közös európai menekültügyi ügynökséget, ami az egészet majd igazságosan vezényli. Ezt hívják Soros-tervnek. Ezt meg kell akadályozni. Azok az országok, amelyek ezzel szembemennek, mint mi, nem vagyunk frusztráltak. Ezért nem is ugrunk neki senkinek. Akik viszont nem védik meg a határaikat, csak beszélnek a problémáról, az emberek közben Olaszországtól – jó néhány más országot is említhetnék – kezdve Ausztriával bezárólag azt látják, hogy ami történik, az nekik rossz, a vezetők meg nem védik meg a határaikat, ott frusztráció lesz. A frusztrációból pedig veszekedés, egymásnak ugrás, ahogy Ön fogalmazta. De vannak itt higgadt országok. Nem vagyunk frusztráltak, nem ugrunk egymásnak. Tesszük a dolgunkat. Pontosan tudjuk, mi az, amit az alkotmány leír: meg kell védeni Magyarország és a magyar emberek biztonságát. Ennek érdekében folytatunk nemzetközi politikát, és közben van egy front, egy harc Brüsszelben, ahol a brüsszeli bürokraták a Soros-tervet európai jogszabállyá akarják emelni. Nekünk pedig ezt meg kell akadályozni, higgadtan, nyugodtan, úgy, ahogy egy ilyen akciót meg kell tervezni és le kell vezényelni.

Amikor ennek felvezetéseként vagy idézőjelben előszeleként az illiberális demokráciáról beszélt Tusnádfürdőn, akkor utána a fél világban Magyarországról szóltak a hírek. Innen most Tusnádfürdőre indul gyakorlatilag. Holnap délután is rólunk fognak szólni a hírek?

Az ember nem mindig ura a jövőnek, tehát sosem lehet pontosan tudni.

Fog mondani egy beszédet, csak kíváncsi vagyok rá, hogy olyan gondolatok lesznek-e benne?

Igen, de azt sem gondoltam… Igen, gondolatok lesznek benne, az a terv. Hogy milyenek, azt majd meglátjuk. De az, hogy az illiberális kifejezésből Európában egy ilyen sajtóössztűz vagy a jó ég tudja, micsoda, egy ilyen liberális ellentámadás bontakozik ki, ezt lehetett gondolni. Ennek a jelentőségét én nem becsülném túl. Meg kell érteniük a nyugatiaknak, hogy itt nálunk a liberális azt jelenti, hogyha nem a liberálisok nyerik a választást, akkor nincs többé demokrácia. Ezt nem fogadhatjuk el, ezt el kell utasítanunk. Mi az illiberális megközelítés hívei vagyunk, a demokrácia az demokrácia, nem kell hozzá jelzőt fűzni. Ha mindenképpen valamit mondani kell, akkor azt mondanám, Magyarországon egy kereszténydemokrata ihletettségű kormány dolgozik, de a demokrácia demokrácia, annak az a lényege, hogy a fontos kérdések eldöntésébe be kell vonni az embereket. Ilyen a nemzeti konzultáció, mint módszer. Fontos kérdésekben meg kell hallgatni az emberek hangját két választás között is. És a választásokon pedig el kell fogadni az emberek döntését akkor is, hogyha a liberálisokat hazazavarják egy választáson. Vesztettem választást én is sokszor Magyarországon, a választási eredményeket elfogadtuk. Évekig dolgoztunk ellenzékben. 16 évig voltam ellenzékben, és most tizenkettedik éve vagyok kormánypárti politikus. Sosem gondoltuk azt, hogy vége lenne a demokráciának csak azért, mert nem a mi politikai közösségünk kapta meg az emberek szavazatának többségét. Azt mindig is gondoltuk, hogy ez nem lesz jó az országnak, azt mindig is gondoltuk, hogy ebből baj lesz, azt mindig is gondoltuk, hogy a szocialisták előbb-utóbb megint tönkreteszik a gazdaságot, azt gondoltuk, hogy előbb-utóbb el fogják adósítani az országot, de nincs mit tenni: ha a nép úgy döntött, hogy nekik ad bizalmat, akkor nekik kell gyakorolni az ehhez kapcsolódó felelősséget és döntési jogokat is. Nem lehet úgy viselkedni, mint ahogy a liberálisok Közép-Európában mindenhol teszik, hogyha vereséget szenvednek Lengyelországtól Magyarországig, hogy az első reflexük az, hogy bejelentik, hogy innentől kezdve megszűnik a demokrácia Közép-Európában. Ez nevetséges, sértő, bántó, vissza kell utasítani.

Két szempontból érdekel a vizes vébével kapcsolatban a véleménye. Egyrészt a szervezésről, az eredményekről; érdekel, hogy elégedett-e? Másrészt pedig, hogy mennyivel nőtt, mennyire nőtt Magyarország biztonsági kockázata egy ilyen nagy presztízsű esemény alatt?

Ami a szervezést illeti, ott köszönetet kell mondanunk az önkénteseknek. Van vagy 3.500 önkéntesünk. Ezek derék fiúk és lányok, férfiak és nők, akik remek munkát végeznek. Ez a kulcsa minden ilyen nagy rendezvénynek. Vannak hivatásos szervezők is, de a kérdés az, hogy mennyi önkéntes hajlandó energiát, figyelmet, időt áldozni egy közös siker érdekében. És Magyarországon, mondom: 3.500 embernek kell most köszönetet mondani, a profi szervezők is jól végzik a munkájukat. Minden rendezvény jelent biztonsági kockázatot, ezeket föl kell mérni előzetesen, be kell azonosítani a legfontosabb pontokat, és utána semlegesíteni kell ezeket a kockázatokat. Ez idáig ez jól sikerült, most ezt itt lekopogom. Most az eredményeket majd a sportszakemberek értékelik. Amit én mondani tudok, az, hogy a mi programunk és az én személyes elkötelezettségem is arról szól, hogy Magyarországot egy erős országgá tegyük. Erről majd beszélek Tusnádfürdőn is. A FINA, tehát a vizes világbajnokság úgy jön ide, hogy Magyarország akkor lesz erős ország, ha Budapest, amely egy egyedülálló kulturális alkotás, és Bécs és Isztambul között nem lehet találni hozzá foghatót, ez a fantasztikus város képes arra, hogy a világ bármely rendezvényét vendégül tudja látni, és bármilyen eseményt meg tudjon szervezni. Most felelősségem teljes tudatában mondom Önnek, hogy nincs olyan rendezvénye a világnak, Eucharisztikus Világkonferencia, vizes világbajnokság, atlétikai, bármi, nincs olyan rendezvény, amit ma Budapest városa ne tudna megszervezni. Én mindig is úgy gondoltam, hogy erre képesek vagyunk, de hogy így van-e, az bizonyításra szorul. A vizes világbajnokság egy bizonyíték arra, hogy ez így van. Ha a Puskás Stadion megépül, akkor az, amit mondok, még a világ nagy rock koncertjeire is igaz lesz. Egy rendezvényfajta van, amit Magyarország nem tud megrendezni, a futball világbajnokság, mert ahhoz nincsenek meg a létesítményeink, és nem is lenne ésszerű, ha annak érdekében ilyeneket építenénk, de minden mást, amit a modern világban, a modern nyugati világban közösségi rendezvényként létre lehet hozni, annak házigazdájaként Budapest bátran jelentkezhet. Ez nagy erő, ez nagy tudás, és büszkeségre adhat okot.

Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.