2017. június 2.
Kocsis Éva: – A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!
– Jó reggelt! Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat.
– Nem felel meg a tényeknek, megtévesztő. Pár kifejezés, ami az Európai Bizottságnak a közleményéből van a nemzeti konzultációval kapcsolatban, aztán pedig tételesen cáfolják a kérdésekben megfogalmazott állításokat. Miért gondolja, hogy ezek után, hogyha oda teszi Brüsszel asztalára az összegyűlt aláírási íveket, hogy megállítja vagy legalább is meghatja az ottani politikusokat?
– Először is a magyar kormány elküldte a brüsszeli bürokratáknak azt a szakmai anyagot, amely a konzultációban feltett kérdéseknek az értelmét világítja meg. Itt vannak nyelvi nehézségek, sajnos be kell látnom, hogy én nem hinném, hogy nem akarnák megérteni, ami oda van írva, nem tudják. Szóval vannak kulturális kontextusok, egész egyszerűen Brüsszelben mások a kulturális háttértényezők. Amikor azt mondjuk, hogy állítsuk meg Brüsszelt, ami azt jelenti, hogy nem akarunk átadni hatásköröket tovább Brüsszelnek, tehát a mostani status quót védjük, nem akarjuk átadni a rezsicsökkentésnek vagy az áram ármegállapításának a jogát, adó, munkabér megállapítási jogot, nem akarjuk lebontani a kerítést, és így tovább. Tehát amikor azt mondjuk, hogy állj, ne tovább, akkor védjük a mostani status quót. Valamilyen okból – és itt, ha rosszindulatot kihúzzuk, és javaslom, tegyük ezt – akkor csak egy kulturális probléma lehet. Ők Európa-ellenességként értelmezik, ahol ott a magyar nyelv szabályai szerint, ha egy fennálló állapotot, amit ráadásul közösen alakítottunk ki Brüsszellel, meg akarunk védeni, nem lehet Európa-ellenesnek minősíteni, hanem a további változások vitájában való állásfoglalásnak érdemes tekinteni. Mi ezeket mind megírtuk, szépen elmagyaráztuk, türelmesen, ahogy kell, és elküldtük Brüsszelbe.
– Tehát oda teszi az asztalra Brüsszelben, és azt a kérést fogja megfogalmazni az ottani brüsszeli bürokratáknak, ahogy fogalmazott?
– Azt fogom mondani, hogy például, amikor majd betelepítési programot akarnak ránk erőltetni a soron következő csúcson, ami valamikor júniusban esedékes, akkor én csak annyit fogok mondani, hogy én vétózok. Tekintettel arra, hogy a magyar választópolgárok egyértelművé tették, hogy ezt a jogot nem kívánják átadni Brüsszelnek, és mi kívánjuk meghatározni, hogy kikkel élünk együtt. Vagy amikor az energiaunió ügyében szavaznunk kell, akkor azt fogom mondani, hogy én nem szavazom meg ezt a megállapodást, ha az olyan passzusokat tartalmaz, amelyek szerint az energia árát a piac vagy Brüsszel határozza meg és nem a magyar kormány. Sorolhatnám tovább. Tehát ez a magyar kormány pozícióit erősíti, súlyát növeli, és az elszántságát teszi nyilvánvalóvá.
– Ha már Brüsszelt említette, és majd az előbb felsoroltakra azért még visszatérünk, szóval ha már Brüsszelt említette…
– Bocsánat, azért, ha már beleugrottunk itt egy fejest ebbe az ügybe, akkor a legfontosabbat hadd mondjam el; ez pedig az, hogy szeretnék köszönetet mondani annak az egymillió-hétszázezer embernek, aki vette a fáradságot, bizonyítékát adta annak, hogy Magyarország nem egy apátiában lévő ország, Magyarország nem egy közömbös ország. A magyar emberek igenis tájékozottak a világban, érdekli őket, hogy mi történik, és ha lehetőséget adnak nekik, akkor el is mondják a véleményüket, és rendelkeznek elég észbéli képességgel és ítélőképességgel, hogy ezekben a kérdésekben állást foglaljanak, és ezt bátran meg is teszik. Énnekem ez nagy bátorítás, mert a kormányomnak a munkája mindig is arra épült, hogy a legfontosabb kérdésekben megpróbáljam minél szélesebb körben bevonni az embereket a döntéseinkbe. Egy demokratikus akaratkifejezési, döntéshozatali forma a nemzeti konzultáció. Többedik alkalommal használtuk, és ez volt eddig a legsikeresebb. Úgyhogy köszönöm mindenkinek, aki részt vett benne.
– Van egy állásfoglalása Soros Györgynek is, aki egyébként Brüsszelben járt az elmúlt napokban, és egy cikket is, egy véleménycikket is megjelentetett az uniós üggyel, migrációval és Magyarországgal kapcsolatban is. „Megtanultam, a demokráciát nem lehet külföldről szállítani, a népnek magának kell kivívnia és megvédenie. Csodálom a magyarok bátorságát, amivel szembeszállnak Orbán maffiaállamának a szemfényvesztésével és korrupciójával, és reményt ad az európai intézmények energikus válasza a Lengyelországból és Magyarországról érkező kihívásokra. Az előttünk álló út veszedelmes, de én látom ebben a küzdelemben a lehetőséget, hogy Európa még feltámadhat.” Volt, aki ezt hadüzenetként interpretálta. Van, aki szerint végre ki merte valaki mondani az igazságot. Önnek mi a válasza erre?
– Ez egy hadüzenet, e felől sok kétségünk ne legyen. Tehát áll itt előttünk egy pénzügyi spekuláns, aki összegyűjtött rengeteg pénzt úgy, hogy más embereket ezzel bajba sodort, sokakat nyomorba is döntött, sokmilliárd dollárt gyűjtött így össze. S ezt a pénzt arra használja, hogy változásokat idézzen elő a világban, ezen belül az európai kontinensen és Magyarországon. Fizet ügynökszerű hálózatokat. Ezeket a nemzetközi nyelv NGO-knak nevezi, civilnek nem mondanám, egészen mást jelent itt, Magyarországon. Fizet egy hálózatot, sok ezer embert – ezek aktivisták, valójában politikai alkalmazottak –, és azért dolgoznak, hogy a Soros György által meghatározott célokat érvényesítsék. Ez most annyit jelent itt és most, konkrétan Magyarországon, hogy Soros György egy másik, korábbi cikkében nyíltan meghirdette, hogy évente egymillió migránst be kell hozni Európába, erre ő majd ad hitelt egyébként az európaiaknak, ezt is megírta. Akadály Magyarország, mert azért nem tud ma bevinni Soros György egymillió migránst Európába, mert a magyar kormány ezt nem engedi. A magyar kormány megvédi a határokat, kerítést épített, és ilyen körülmények között lehetetlen a Soros-féle forgatókönyvnek és tervnek a végrehajtása. Vannak Soros Györgynek Magyarországon támogatói, vannak, akik az ő programját akarják végrehajtani, nem pedig azt, amit a magyar emberek akarnak. A baloldal teljes egészében ilyen. Szeged polgármestere, Botka László be is jelentette, hogy le is fogja bontani a kerítést. Ez pontosan az, amit Soros György is szeretne, tehát van egy Soros-terv, meg van a magyar választópolgároknak is egy terve. Ez a két dolog szemben áll egymással, és a tegnapi napon Soros György azt mondta, hogy ő – ha törik, ha szakad – érvényt fog szerezni a saját elgondolásainak. Ez hadüzenet.
– Van az őáltala megfogalmazott állításokban pár, ami visszaköszön az Európai Unió tervezett intézkedései között. A NATO-csúcson, akkor, ugye, egy tágabb kontextusba került a migráció kérdése, az európai ügyek. Ott hogyan köszönt ez vissza?
– Természetesen. De hogy mondjam most, arról is lehetne beszélni, talán Önnek van igaza, és nem is érdemes erre több figyelmet fordítani, hogy azért a Soros-féle álláspont – most túl azon, hogy elitista és antidemokratikus, mert a magyar emberek akarata ellenére akar valamit ránk kényszeríteni, aközben – sértő is azért. Tehát így beszélni Magyarországról, egy olyan országról, amely 2010-ben a pénzügyi csőd szélén állt, összekapta magát, külföldi segítség nélkül, saját pénzén, tehát nem a németek pénzén, nem EU-s pénzen, saját pénzén rendbe tette az ügyeit, ma gazdasági sikertörténetnek minősül Európában, megáll a lábán. Hogy ez bekövetkezhessen, rengeteg ember dolgozott, most nem a kormányról beszélek mindösszesen, sőt elsősorban nem arról, hanem a magyar emberekről. Nagy eredményeket értünk el, bízunk a jövőnkben, és akkor idejön egy pénzügyi spekuláns, és ilyeneket vág a magyar emberek képébe úgy, hogy egyébként igazából az egyetlen maffiaszerűen működő, tehát nem átlátható, rejtve maradó hálózat, ami Magyarországon van, a Soros-féle hálózat. Magyarországon a politikai élet minden szereplője vagyonbevallást készít. Úgy választják meg, el kell számolnia négyévente, ideértve a képviselőket, magát a miniszterelnököt vagy a minisztereket, tehát itt ez átlátható és világos. Egy olyan fontos és jelentős eleme van a magyar közéletnek, amely nem átlátható és nem világos, ez pedig a Soros-féle, maffiaszerű hálózat és azoknak az ügynökszerű szervezetei. Ezért is kell ragaszkodnunk, én személyesen ragaszkodom is ahhoz, hogy a parlament döntsön arról, hogy ezeket a szervezeteket átláthatóvá kell tenni, mert joguk van tudni a magyar embereknek, hogy kik mit képviselnek, és minek érdekében fejtik ki, milyen célok érdekében fejtik ki a működésüket. Ehhez transzparencia, vagyis az átláthatósági törvény szükséges. Na, most ami a NATO-t illeti, ott megismétlődött ez a vita tulajdonképpen, a bevándorlásról szóló vita. Ez egy nagyon izgalmas és érdekes NATO-csúcs volt, a sokadik volt, amin már részt vehettem. Azért alapvetően biztonságpolitikai kérdések szoktak napirenden szerepelni geopolitikai megközelítésben. Most is volt ilyen része a tanácskozásnak, de a szíve közepe a megbeszélésnek a terror elleni küzdelem volt, ami kicsit eltér, sőt jelentősen eltér a hagyományos hadviselés kérdéseitől. Leképződött, újra létrejött az a vita, ami az Európai Unióban ismert, vagyishogy van, aki azt mondja, hogy minden államnak joga van, sőt kötelessége megvédenie a határait, ehhez jogi és fizikai határzárokat is használhat, terrorellenes jogszabályokat alkothat, megszűrheti azokat, akiket beenged a saját országának területére. Míg a másik oldalról ugyanazok, akik az Európai Unióban szokták ezt tenni, a bevándorlás hívei, sőt annak a szószólói, hogy Európa gondjait csak tudatos betelepítéssel lehet megoldani, tekintettel a demográfiai és gazdasági helyzete. Itt a különbség annyi, mármint a NATO-térben a különbség annyi az európai uniós vitatérhez képest, hogy itt az Amerikai Egyesült Államok a mi oldalunkon van. Vagy ez nagyképűség így, fogalmazzunk szerényebben: egy oldalon vagyunk az Egyesült Államok, Magyarország és a közép-európaiak, de itt azért erősebbek a pozícióink, mint egy európai uniós csúcson.
– Most, hogyha jól értem, akkor Ön az Egyesült Államokat jó, megbízható szövetségesnek tartja?
– Hát…
– Mert a nyugat-európai vezetőknek főleg a tegnapi klímaegyezményből való kilépés és az elnök európai látogatása után az volt a legfinomabb kifejezése, hogy…
– Hadd haladjak lépésenként. Most először csak azt akartam mondani Önnek, hogy bevándorlás ügyben, jogi és fizikai határzár ügyben – mindenkinek joga van megvédeni a saját határait, sőt kötelessége is ez –, tehát ebben a vitában az Egyesült Államok és Magyarország azonos álláspontot foglal el. Most ha azt a kérdést teszi fel, hogy az Egyesült Államok megbízható szövetséges-e, ott pedig azt kell mondanunk, hogy az Egyesült Államok a NATO-nak a tagja, függetlenül attól, hogy éppen ki az elnöke. Az egy szerződés, amit amíg fel nem mond valaki, addig részese. Így Magyarország is részese, az Egyesült Államok is részese, kötelezettségeket is tartalmaz. Nem véletlenül emlékeztet bennünket egyébként az amerikai elnök, hogy nincs ingyen biztonság, tehát azt a kötelezettségét mindenkinek teljesítenie kell, ami a saját maga megvédéséhez szükséges, és így a közös védelemhez is szükséges katonai erőt, haderőfejlesztést, katonák kiállítását, hadsereget mindenkinek magának kell biztosítania. Ez a magyar nyilvánosságban úgy öltött testet, hogy mindenkien el kell költenie a nemzeti össztermékének legalább 2 százalékát a saját biztonságára. Magyarország 2023-24-re el is fogja érni ezt a szintet. Lekopogom: hogyha a magyar gazdaság egyébként meg a magyar emberek olyan jól teljesítenek, mint ahogy ezt tették az előző években. Ez mindennek az előfeltétele. Ami a klímaegyezményt illeti, ugye, ott az a helyzet, hogy nem a mostani amerikai elnök írta alá, hanem az előző, és a mostani úgy döntött, hogy ebből ki fog lépni. Én most még a sokkhatás alatt vagyok…
– Sokk vagy meglepettség?
– Sokkhatás. Tehát azt kell mondanom, hogy azért Magyarországon közmegegyezés van a felől – és ennek én is részese vagyok –, hogy a klímaváltozás egy valóság, tehát az nem egy kitalált dolog, hanem valóság. Abban is megegyezés van, hogy ez egy veszélyes dolog, tehát hogy nem egy szokásos földtörténeti eseményről van szó, hanem egy veszélyes dologról, és miután úgy látjuk, hogy ez globális természetű, ezért a vele szembeni fellépés vagy a következmények elhárítására tett intézkedések is globális szintű cselekvést igényelnek. Ez a három pillér, fundamentum, amin a mi tudásunk és politikánk nyugszik. S ez ellentétes mindazzal, amit az amerikai elnök döntött. Hogy ebből mi következik, azt ne tessék megkérdezni, mert még ahhoz túl korán van. Ezen még hadd gondolkodjunk néhány órát.
– Akkor majd visszatérünk erre a kilépésre. Az viszont biztosan látszik, hogy a kommunikáció ezzel kapcsolatban hasonló, mint a NATO-csúcs után vagy a G7-csúcs után. Sem Angela Merkel, sem Martin Schulz, sem más brüsszeli politikusok – leegyszerűsítve – nem tartják megbízható szövetségesnek az Egyesült Államokat.
– Több szerénységet javasolok a németeknek az ilyen mondatokat illetően.
– Ezt a szerénységet esetleg a kétsebességes Európa menetrendjének a kialakításához is lábjegyzetként fűzi?
– Nem, inkább arról beszélnék, hogy azért az európai történelem kacskaringósabb, mint az amerikai történelem, és sok minden történt a mi kontinensünkön, ezért az általánosító kijelentések veszélyesek. Magyarország nem olyan ország, ami meghatározza Európa sorsát a méreteinél fogva, de még mi is azért óvatosak vagyunk az ilyen kijelentésekkel. Azért nehéz történelme van a mi kontinensünknek. Súlyos, fájdalmas dolgok történtek ezen a kontinensen. Én szerintem sehova nem vezet az, hogyha egy nyugati szövetséges – és az Egyesült Államok szövetségese Európának – olyan titulusokat kap, és olyan címkéket ragasztunk a homlokukra – ők meg majd válaszként a mienkre –, amely ezt a nagyon fontos amerikai–európai együttműködést lerontja vagy megakasztja. Mert az az igazság, hogy ez a kontinens az elmúlt száz évben csak akkor talált rá arra az útra, ami a polgárai érdekét szolgálta, amikor az Egyesült Államok és Európa együttműködött. S ezt szeretném, ha se a németek, se az amerikaiak nem bontanák meg, és ezt a történelmi igazságot nem írnák felül néhány vagdalkozós mondattal.
– Angela Merkel nem finomkodott, ő egészen konkrétan fogalmazott: szerinte az Európai Uniónak a saját kezébe kell vennie a sorsát, és hogyha még ide behozzuk a kontextusba azokat a találkozókat, amiket az elmúlt időszakban bonyolított a német kancellár a kétsebességes Európáról, amit egyébként Soros György ebben a bizonyos cikkében, amit már idéztem, írt, hogy hogyan kellene a mag Európát vagy a többsávos Európát kialakítani, akkor az látszik, hogy meglehetősen egyértelmű menetrendet vázolt fel Angela Merkel és a francia elnök. Nem irányokat, hanem mondhatni, programtervet, menetrendet, ami a közeljövőben bekövetkezhet.
– Először is ne fogadjunk el alapos átgondolás nélküli tételmondatokat. Például azt, hogy Európának a saját kezébe kell venni a sorsát, hanem nézzünk egy kicsit a valóság mögé vagy inkább annak a mélyére. Először is gazdasági értelemben Európa sorsa az európaiak kezében van. Európa ma képes megállni a saját lábán, az Egyesült Államok nélkül is gazdasági értelemben, sőt a világgazdaság más részei nélkül is. Nyilván rosszabbul élnénk, ha nem lenne egy világkereskedelmi rendszer, de azt mondani vagy azt gondolni, hogy Európa ne tudna megállni a saját lábán a saját technológiai fejlettsége, a saját innovációi, a saját gazdasági eredményei, a saját polgárainak munkaképessége és dolgozni akarása mellett, nem fedi a valóságot. Tehát meg tudunk állni a lábunkon. Európa sorsa gazdasági értelemben Európa kezében van. A mondat így pontos. Ha azt akarjuk mondani, hogy még jobban a saját kezünkbe akarjuk venni a sorsunkat, akkor túl kell tekintenünk a gazdaságon. Itt akkor a tudatipar kérdéseihez jutunk, vagyis az európai közgondolkodást mások alakítják-e vagy az európaiak? Erre a válasz az, hogy az európaiak alakítják. Van egy nagy amerikai hatás, kétségkívül a világdivatok hullámszabályait követve, de összességében azért a nyilvánosság csatornáit, a médiát, a gondolatokat, a könyvkiadást, tehát mindazt, ami ahhoz kell, hogy közösen tudjunk gondolkodni egy országban és egy kontinensen, ma Európában az európaiak tartják kézben. Tehát ez is a saját kezünkben van. Van saját pénze az Európai Uniónak, vannak nemzeti valuták, mint a forint, és van egy közös valutája is. Tehát azt kell mondani, hogy pénzügyileg is a saját kezünkben van a saját sorsunk, de akkor mit jelent Angela Merkel mondata, hogy vegyük a kezünkbe? Hiszen ha ott van, akkor nem kell a kezünkbe venni, de sajnos az igazság az, hogy van itt most még nem említett dimenziója is a létezésnek, s ez pedig a biztonsági dimenzió. S a kérdés az, hogy a saját biztonságukat képesek-e az európaiak a saját maguk számára megteremteni, mert ha nem, akkor valaki más garantálja a biztonságunkat, és itt arra az egyszerű tényre kell visszagondolnunk, hogy rengeteg amerikai katona és haderő állomásozik ma az európai kontinensen. Ha komolyan gondolja valaki azt, hogy Európának katonaértelemben is saját kezébe kell venni a sorsát, vagyis mindenki más nélkül is képesnek kell lennünk arra, hogy garantáljuk a saját biztonságunkat, akkor egy nagyon fontos kérdést vet fel, és nagyon veszélyes vizekre evez, ebből a gondolatból súlyos következtetések származnak. Én nem vagyok az ellen, hogy ezt európai szinten is beszéljük végig, csak jól gondoljuk át, hogy mit mondunk.
– Abból arra következtetek, amit a németek az új kohéziós forrásokkal kapcsolatban mondanak, hogy ők egyébként arra gondolnak, hogy a demokratikus értékek és a jogállamiság az, ami alapján a jövőben például a pénzeket, a kohéziós pénzeket kell osztani.
– Nem hiszem, hogy ezt komolyan gondolták, hiszen a legfontosabb európai érték a megkötött szerződések betartása. A migránsválság azért állt elő, mert a németek nem tartották be, tehát ha össze akarjuk kötni a pénzügyi támogatásokat az európai értékekkel, annak ma a legnagyobb vesztese Németország lenne. Nem hiszem, hogy ez egy átgondolt javaslat.
– Na, most összességében azokon a találkozókon, amik történtek – itt azért elég magas szintű találkozókról beszélünk, a NATO-csúccsal kapcsolatban, vagy a G7-et is idehozhatjuk, szóval a NATO-csúcson –, történt valamilyen előrelépés határvédelem vagy bármi más ügyében? Én olvastam például a NATO-főtitkári nyilatkozatát, hogy mostantól majd a NATO is beavatkozik az Iszlám Állam elleni harcba, de nem vesz részt konkrét katonai műveletekben, de egyébként a tagországok megerősítik elkötelezettségüket a terrorizmus elleni küzdelem mellett. Jó hír ez a világ egyik legfontosabb katonai szövetségétől azon kívül, hogy mindenki megnézte közelről Donald Trumpot, tulajdonképpen milyen érdemi előrelépés történt?
– Ne legyen cinikus.
– Újságíró vagyok.
– Mégiscsak az Egyesült Államok szabadon megválasztott elnökéről beszélünk…
– Én inkább a NATO-val voltam picit cinikus.
– …aki nem egy kiállítási tárgy, amit megnézünk, hanem egy tiszteletre méltó ember, akinek kijár, mint az amerikaiak vezetőjének, a szükséges tisztelet, de kétségkívül így is fogalmazhatunk, hogy megnéztük őt, mert sokan nem láttuk még személyesen, de nem ez volt a NATO-csúcs, hanem megismertük a gondolatait meg az elképzeléseit a jövőre nézve. Ez talán még fontosabb volt. Nem csalódtunk, azt kaptuk, amit vártunk. Egy tőrőlmetszett, ízig-vérig amerikai ember, aki nem a hagyományos európai, királyi, udvari kultúrák hagyományait folytató európai elitből és iskoláiból érkezik, hanem a vállalkozói világ szigorú, rideg, huzatos világából, egyszerűen és világosan beszél, nem engedi eltéríteni a gondolatait a saját vágányáról, és így felváltva használja az érvek és a fizikai vagy katonai súly szempontjait és argumentumait. Nézze, nem ehhez vagyunk szokva. Tehát kétségkívül még olyan NATO-csúcson, ahol ilyen színes lett volna a kulturálisan az elnökök és miniszterelnökök gyülekezete, még én sem voltam, de én ebben inkább lehetőséget látok. Én azt gondolom, hogy próbáljuk ennek a jó oldalát és az esély oldalát nézni. Végre egy nyílt, egyenesen beszélő ember, akivel van, amiben egyetértünk, lásd terror elleni küzdelem vagy éppen a nemzeti önvédelem kérdése, más kérdésekben meg, lásd klímacsúcs, klímahelyzet, nem értünk egyet, de az ilyen emberekkel lehet beszélni, dűlőre lehet jutni. Na, most az is igaz, hogy Magyarország nem az a nagyságrend, aki a nagy kérdések eldöntésében ügydöntőként léphetne fel, tehát továbbra is érvényes a magyar külpolitika 500-600 éves szabályrendszere, hogy nekünk figyelni kell arra, hogy mi történik a környékünkön, meg kell próbálni elnyerni mindenkinek a jóindulatát, mindenkit érdekeltté kell tenni abban, hogy Magyarország sikeres ország legyen. Tehát ne legyen olyan jelentős erő a nemzetközi térben, aki azt gondolná, hogy neki az az érdeke, hogy Magyarország sikertelen legyen. Fordítva: mindenkinek, minden nagy és erős országnak, Kínával bezárólag, ha azt a szót hallja, hogy Magyarország, az jusson eszébe, hogy neki olyan érdekei vannak, hogy Magyarország sikere neki is érdeke. Ennek a külpolitikának a felépítésén dolgozom hét esztendeje, elég jól állunk, az amerikai elnök belépése a nemzetközi játszmába, ezt nem érvénytelenítette, hanem ezt a külpolitikai gondolkodásunkat megerősítette.
– Igazából cinikus inkább a NATO döntéseivel kapcsolatban voltam, főleg így, a manchesteri terrortámadás után, mert szép az, hogy megegyeztek, hogy együtt harcolnak a terror ellen – most más lehetőségük igazából nincs is –, tehát ez egyelőre még csak fából vaskarika.
– Akkor egyetérthetünk abban, hogy Ön szerint is megtettünk mindent, ami most lehetséges.
– Beszéljünk a hazai ügyekről, a családpolitikáról. Sok intézkedés. Azt ígérte, hogy be fogja jelenteni az intézkedéseket ez ügyben, be is jelentette, de mégiscsak az a helyzet, hogy a csillagos eget is le lehet hozni a családoknak, hogyha nem dönt úgy egy nő, hogy ő gyereket szeretne vállalni, akkor nem lesz több gyerek Magyarországon. Itt, a stúdióban az elmúlt héten meglehetősen sok szakértőt végigkérdeztünk a családpolitikáról, a hazai és nemzetközi családpolitikai ügyekről, és sokan sokféleképpen kommentálták, a számok azért nem annyira biztatóak. Igazából annyit mindenki hozzátett, hogyha fújt is, meg nyelt egyet, amikor rákérdeztem az ügyre, annyit mondtak tömören, hogy akár még össze is jöhet.
–Nézze, valóban… Akkor kezdjük azzal, amit Ön egyfajta filozófiai kiindulópontként jelölt itt meg, hogy akkor van-e értelme egyáltalán családpolitikáról beszélni, ha úgyis az emberek döntik el, hogy mi lesz. S Önnek ebben igaza van, mert az emberek fogják eldönteni – megjegyzem, ráadásul az asszonyok elsősorban –, hogy mi lesz. Ha nehezére is esik a férfiaknak ezt beismerni, de mégiscsak úgy fest, hogy hány gyerek lesz, milyen családban élünk, és hogyan élünk – nekünk is van ehhez némi közünk –, de ezt mégiscsak az asszonyok döntik el. Tehát az lesz, amit az asszonyok akarnak. De az asszonyok szerintem egyetértenek velünk abban, hogyha van gyerek, akkor van jövő, mert én, akit életemben megismertem asszonyt, ideértve a családom összes hölgy tagját, ezt az állítást sose vonta volna kétségbe. Ha van gyerek, van jövő. Ez azt jelenti, hogyha van magyar gyerek, akkor van magyar jövő, ettől még a döntés az övék. Na, most, kétségkívül ha az övék a döntés, akkor jogos a kérdés, hogy mit sertepertél itten a kormányzat? De én erre azt mondom Önnek, hogy a döntés jogát nem lehet és nem is szabad elvenni. Ez fel sem merül, de vannak családbarát országok, Európában van jó néhány ilyen, és vannak, mondjuk úgy, hogy családközömbös országok, vagy olyanok, amelyek kifejezetten elhanyagolják ezt a kérdést. A kormányunk és én személy szerint is arra tettem javaslatot Magyarországnak, hogy Magyarországot alakítsuk egy családbarát országgá, aztán majd a nők eldöntik, hogy mit akarnak. De az ország maga hangulatában, kultúrájában, adórendszerében, pénzügyi támogatási rendszerében, iskolai rendszerében, bölcsődei, óvodai ellátottságát tekintve, a nők megbecsülését illetően – 40 éves munkaviszony után el lehet menni nyugdíjba –, tehát minden tekintetben olyan közeget hozzunk létre Magyarországon, amelyben az asszonyok azt mondják, hogy itt jó dolog gyermeket nevelni, aztán majd eldöntik, hogy vállalnak-e gyereket. De hogy gyereket nevelni itt könnyebb, egyszerűbb, simább, jobb, mint korábban volt, vagy esetleg, mint más országokban – ezt a kultúrát próbáljuk felépíteni. Tehát a mi demográfiai programunk egy család- és gyermekvédő program, és egy családbarát ország kialakítását, felépítését célozza meg. Ennek persze a mélyén azok a számok vannak, amikre Ön is utalt, tehát Magyarországon a népesség fogy. Ha nincs magyar gyerek, nincs magyar jövő. Ma ebben a helyzetben vagyunk, egyre kevesebb a magyar gyerek, ezért egyre inkább fogy a magyar jövő. Ezt szeretnénk megváltoztatni, ez egy hosszú történelmi folyamat, mármint ahogy ide eljutottunk, ezért itt három lépésben kell gondolkodni. Itt a kitartás és a türelem, vagy azt is mondhatnám keresztény megközelítésként, hogy az állhatatosság a legfontosabb dolog. Tehát először a romló tendenciákat, amelyekben ma élünk, hogy többen halunk meg, mint amennyien születünk, először ezt kell lassítani. Most ebben a fázisban vagyunk. A romló tendenciákat lassítjuk. A következő feladat, hogy a romló tendenciát megállítsuk. Ez valamikor 2025 és 2030 között, ha egy családbarát országot fel tudunk építeni, bekövetkezhet. Majd utána meg kell fordítani a tendenciát, és a rossz tendenciák megállítása után jó tendenciákat kell megindítani. Lehet, hogy még erről fogunk mi itt egymással beszélgetni, de az is lehet, hogy ez túl van azon az időponton, amikor Ön még interjúkat fog velem készíteni.
– Fogunk még erről beszélgetni, legalábbis a közeli jövőben. Orbán Viktor miniszterelnököt hallották az előző fél órában.
– Köszönöm, hogy itt lehettem.