Kormányportál

A miniszterelnökkel Kocsis Éva beszélgetett 2016. december 2-án a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

– Béremelés, versenyképesség, nyugdíjemelés, külpolitikai ügyek a következő fél óra témái. Orbán Viktor miniszterelnök a stúdióban. Jó reggelt!

– Jó reggelt kívánok a kedves hallgatóknak!

– Ott fejeztük be a múltkor a beszélgetésünket, amikor a gazdaságról volt szó, hogy a béremelés hogyan valósítható meg a munkaerőpiac minden szintjén. Azóta már tudjuk, megszületett a megállapodás a minimálbérrel kapcsolatban is, a bérminimummal kapcsolatban is, és akkor viszonylag magabiztos volt azzal kapcsolatban, hogy minden téren meglesz ez a növekedés. Miért olyan egyértelmű Ön számára, hogy mindenki ki fogja tudni ezt gazdálkodni?

– Nézze, 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, ami azt jelenti, hogy 26 költségvetés vitájában vettem részt. Egy részét ezeknek kormányzópárti pozícióból mi alkottuk, van mögöttünk tapasztalat. Kellő szerénységgel, de azért magabiztosan mondhatom azt, hogy kitanultuk, hogy minek mi a következménye. Tehát van tudásunk arról, hogyha a gazdaság mai gépezetének valamelyik srófját eltekerjük, akkor hogyan kell a többit hozzáigazítani ahhoz, hogy a gazdaság összességében jól működjön. És én azt is megtanultam, hogyha világos célokat tűzünk ki, és ezekről a célokról azok kitűzése előtt érdemben beszéltünk a gazdaság szereplőivel, és ők ismerik a kormányzati gazdaságpolitika irányait és szándékait, akkor létrejöhet az az összhangzat vagy összhangzattan a kormány, a munkaadók és a munkavállalók között, amely a célok eléréséhez szükséges. Bátran, világosan, egyesen kell beszélni, és bátor célokat kell kitűzni. Én biztos vagyok abban, hogy nem véletlen, hogy 2010 után, amikor, ugye, egy gazdasági csőd széléről kellett visszarángatni az országot, mi nem azt mondtuk, hogy csökkenjen a munkanélküliség, amely 12 százalék magasságában volt, hanem azt kértem a munkaadóktól és a munkavállalóktól, hogy tűzzük ki célul a teljes foglalkoztatottságot. És ma 5 százalék alatt van a munkanélküliség. Ugyanígy most is azt kértem tőlük, hogy állapodjuk meg arról, hogy végrehajtunk egy jelentős adócsökkentést béremelésért cserébe. És tűzzük ki közösen azt a célt, hogy Magyarországon ne csak mindenkinek legyen munkája, mert ma már, aki akar, Magyarországon dolgozhat; jószerivel ezt elmondhatjuk. Most tűzzük ki célul azt, hogy Magyarországon egyre jobban megérje dolgozni. És mindenki kap adócsökkentést, ha cserébe végrehajt béremelést. Ez az egyszerű logika, ami a döntéseim mögött áll.

– Na, most hogyha magasabb bért kell kifizetni, akkor az azt is jelenti, hogy az adott cégeknek azt ki kell gazdálkodniuk, felelősebben kell gondolkodniuk. Hatással lehet ez Ön szerint a versenyképesség növekedésére?

– Természetesen én hiszek abban, hogy az adócsökkentés mindig növeli a versenyképességet, és abban is hiszek, hogy a béremelés bizonyos áttételeken keresztül előidézi a munkaerő minőségének a javulását is, tehát versenyképesebbek leszünk.

– Arról is beszéltünk már a múltkor, legalábbis elkezdtünk arról beszélni, hogy ennek a bizonyos öt év alatt megvalósítandó 40 százalékos béremelésnek, reálbéremelésnek milyen pillérei vannak. Beszéltünk a gazdasági növekedésről, arról, hogy a kamatterhek csökkenése ehhez hogyan járul hozzá, és ennek fontos eleme a munkahelyteremtés. Erről kevesebbet beszéltünk. Fontos eleme a régiós bérhányad miatt felzárkózás. Nézzük a munkahelyteremtést.

– Nézze, ugye, 12 százalékos munkanélküliségről indultunk, és ma 5 százalék alatt vagyunk. 2010-ben a munkanélküliek rangsorát tekintve – tehát hogy milyen súlyos és magas a munkanélküliség – Magyarország valahol a 19. helyen volt Európában, ma pedig már talán az első ötbe kerültünk, tehát Magyarország a munkanélküliségtől legkevésbé sújtott terület. Én ma azt ki merem jelenteni, hogy aki akar, valamilyen munkát talál magának Magyarországon. Az igaz, hogy még nem ideális a helyzet, tehát hátra ne dőljünk azért, és lássuk, hogy vannak regionális különbségek, az is igaz, hogy nem mindig könnyű elérni a munkahelyet, és az is igaz, hogy nem mindig azt kapja a munkavállaló, amit szeretne, vagy amiért tanult. De azt azért mondhatjuk, hogy valamilyen munkához, legrosszabb esetben közmunkához mindenki hozzájuthat. Ezért mondom én azt, hogy ma már nem a munkahelyteremtés, hanem sokkal inkább a „megérje dolgozni” célt érdemes kitűzni magunk elé.

– Itt van előttem egy tanulmány, mert ugye Ön is utalt rá, tulajdonképpen úgy rekord alacsony a munkanélküliség, hogy közben azért régiós nehézségekkel is küzdenek. Ennek nyilván sok pillérje van a mobilitástól kezdve, de itt van előttem a Századvég egyik tanulmánya, hogy hogyan hangolható össze a munkaerőhiány és a munkaerő-felesleg, és ennek az egyik fontos pillére a köznevelés átalakítása, a szakképzésnek az átalakítása, illetve az előregondolkodás, hogy a munkaerőpiacnak mire lesz majd egy-két, fél év múlva szüksége.

– Nézze, természetesen számos gonddal kell megküzdenünk, mindenki látja, aki ismeri a valóságot Magyarországon, hogy még nem tartunk ott, ahol szeretnénk, de azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy 1990 óta a helyzet még egyszer sem volt olyan biztató, mint ma. Tehát nem arról van szó, hogy megérkeztünk, hanem arról, hogy úton vagyunk, és az irány, ami szerint haladunk, sikerrel kecsegtet. Azt tudom mondani, hogy az elmúlt 27 évben most van a legnagyobb esélyünk arra, hogy egyszerre csökkenjen az államadósság, egyszerre javuljon a versenyképesség, csökkenjenek az adók, és nőjenek a bérek. Én fontosnak tartom azt is, hogy mindenki érezze, vagy gondolkodjon arról, hogy nem lottón nyertük, tehát nem a szerencse fújta be nekünk ezt az eredményt, mint ahogy nem egy nemzetközi konjunktúra külső körülménye adta meg az alapját ezeknek a béremeléseknek, hanem az elmúlt hat évben végzett sziszifuszi munka. Ebben az országban az elmúlt hat évben jószerivel mindenki dolgozott. Most nem a kormányról beszélek, mert az természetes, hanem minden egyes magyar ember 2010 óta elfogadta azt a gondolatot, hogy több erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy ne omoljon össze a gazdaság, és elinduljunk a még huszon-egynéhány évvel a rendszerváltás elején kitűzött céloknak az irányába, és ezt megcsinálták a magyarok. Tehát a XX. században megvert és ezért gyakran kishitűvé tett népnek furcsán hangzanak azok a mondatok, amiket én mondok, de szeretném kirángatni ebből az állapotából az országot, mert igenis a magyarok azon túl, hogy tehetségesek meg szorgalmasak, most sikeresek is. Tehát eltaláltuk az irányt, jó fele megyünk, sikerült összetartanunk, megjöttek az eredmények, a győztes országok közé tartozunk, tehát a javuló helyzetű országok, a győztes országok közé tartozunk. Ez szokatlan élmény, ebben nagyon régen nem volt részünk, de ha ezt nem érezzük meg, ha ezt nem értjük, ha ezt nem tudjuk, akkor nem tudunk jó következtetéseket és újabb helyes célokat kitűzni.

– Most mindaz, amit elmondott, a versenyképességnek, a hosszú távú gondolkodásnak az alappillérei, de tulajdonképpen a számokra lefordítva, mondjuk, a jövő évre milyen adatokkal számolnak?

– Biztató adatokkal számolunk – röviden ezt tudom mondani, mert minden dimenziójában javulni fog a helyzet. Csökkenni fog az államadósság, csökkenni fog a költségvetési hiány, vagy legalábbis szinten marad, tehát nem romlik. Az inflációt sikerül kézben tartani, még ha magasabb is lesz, mint az idén. Számolunk a korábban tervezett kisebb mértékű nyugdíjemelés helyett egy jóval nagyobb nyugdíjemeléssel, számolunk egy tovább csökkenő munkanélküliséggel. Ez egy trükkös dolog, mert egyszerre mondjuk azt, hogy nincs munkanélküliség, meg hogy csökkenni fog, ami az emberi elme logikája szerint két ellentétes állítás, de a valóság az, hogy valamennyi munkanélküliség mindig van, mert mindig szűnnek meg munkahelyek. A kérdés az, hogy jönnek-e létre párhuzamosan újak, tehát valamennyi átmeneti munkanélküliség mindig van, 3-4 százalékos ilyen adatnál mondja azt a közgazdaságtudomány, hogy lényegében teljes közfoglalkoztatottság van, ehhez nagyon közel vagyunk már. Látom a lakásépítési igényeknek a növekedését, húszezer fölött adtak ki építési engedélyt az elmúlt időszakban, tehát megindul a családoknál is a lakásépítés, ugye a kétgyerekeseknél is tudtuk növelni a gyerekek után járó adókedvezményt, tehát én úgy érzem, hogy a nyugdíjasoktól a keresőkön át a meglett korú embereken keresztül a fiatalokig mindenki tud egyet előrelépni. Úgy, ahogy azt egyébként én 2010-ben mindenkinek megígértem, amikor először kértem bizalmat a választásokon.

– Az előbb említette a nyugdíjemelést. A következő évben mennyire fogja, mondjuk, az rányomni a bélyegét, hogyha az Európai Bizottság kivezeti az európai piacról az áram hatósági árának a szabályozását?

– Először is nem engedjük, hogy kivezesse. Rányomná, ha engednénk, de nem fogjuk engedni. Tehát arra kell készülni, hogy az ellenzéki pozíciónk Brüsszelben tovább erősödik, mert ismét itt egy téma. Én szívesen állnék a brüsszeli többségnek az oldalára minden kérdésben, tehát én is hiszek az összefogás erejében, hiszek abban, hogy az európai népek, ha egyfelé húznának, akkor többre jutnánk, de buta, a magyarok számára káros javaslatok mellé nem tudok odaállni, és Magyarország nem állhat oda. Ez azt jelenti, hogy az a gondolat, hogy vezessük ki a hatósági árszabályozást az európai energiarendszerből, azt jelentené, meg kell szüntetnünk a rezsicsökkentést. És a bizottság, illetve az Európai Unió téved, amikor azt gondolja, hogy a verseny az árak csökkenéséhez vezet. Én azt tapasztaltam, hogy az energiaszektorban ez nem így van. A verseny nem az árak csökkenéséhez vezet, hanem mindenfajta háttéralkuk eredménye következtében az árak emelkedéséhez vezet. Ezért szerintem Európában – én nem mondom, hogy mindenhol, Amerikáról meg egyáltalán nem beszélek, de Európában –, különösen Közép-Európában, ha nincs árszabályozás, akkor a nyugdíjasok, a családosok, a nehéz helyzetben lévők bizony jóval magasabb energiaárat fizetnek, mintha lenne ilyen árszabályozás. Ezért Magyarország ragaszkodik a rezsicsökkentéshez, és azt meg fogjuk védeni, habár ebben az előttünk álló évben ez egy nagyon nehéz küzdelem lesz, de van esélyünk a sikerre.

– Igen, ezt akartam kérdezni, hogy ez nem egy újabb front?

– De, egy újabb front, de nézze, nem mi nyitottuk. Tehát én nem szeretnék egy kötözködő ország vagy kötözködő miniszterelnök szerepébe csúszni, mert nem ez a mi karakterünk, az enyém sem ez. Mi ésszerű megoldásokat keresünk, és a megállapodásokat előnyben részesítjük a küzdelemmel szemben. Na, de rossz dolgokban nem szabad megállapodni, és nem mi akarjuk megváltoztatni a mostani rendszert, hanem Brüsszel, tehát ők kinyitottak egy frontot, és nincs mese, fel kell venni a vértjeinket meg a sisakot, és be kell lépni a sorompóba.

– Ide, Brüsszelhez vissza fogunk még térni, még egy mondatot beszéljünk a gazdasági növekedésről, merthogy nyilván erre hatással vannak külgazdasági külső körülmények is. Például az, hogy a németek saját maguk is 2018-ig a saját gazdaságukban lassuló gazdasággal számolnak. Ez nem fog minket…

– Kétségkívül az összefüggés, amit Ön mond, létezik, hiszen a magyar gazdaság teljesítménye tekintélyes részben exportra termel. Ez azt jelenti, hogyha nincs, aki megvegye a termékeinket, akkor a magyar gazdaság növekedése is lassul. De én nem engedném, hogy visszasüllyedjünk abba a gondolkodásmódba, ami állandóan áldozatnak tekinti Magyarországot, és amiből csöpög az önsajnálat. Mert az önsajnálat az a legkárosabb dolgok egyike, és amikor azt mondjuk, hogy a világban rosszul mennek a dolgok, és akkor majd nekünk is rosszul megy majd – ez az önsajnálatnak egy bizonyos formája. Ezt nem javaslom. Tehát ha lassul a világgazdaság növekedése, vagy a mi piacainkon kedvezőtlen tendenciák várhatók, akkor elvárható mindenkitől, a gazdasági kamarától, a szakszervezetektől meg a kormánytól is, hogy találjon olyan politikai irányvonalat, amely a gazdaság növekedését romló külgazdasági feltételek mellett is fenntartja, vagy legalábbis amilyen mértékig csak lehet, megvédi. Tehát nem tesszük le a fegyvert, igenis nagyobb növekedést akarunk.

– Ez a keleti, déli újítás, ez az irány..

– A világ nemcsak Németországból áll, bár Németországot részben mi tiszteljük, részben a munkafegyelem, a teljesítőképesség és a minőség szempontjából példaképnek tekintjük, és az exporttermékeink nagy része is, egy tekintélyes része is Németországba megy. De Németország nem azonos az egész világgal, vannak más sarkai is a világnak, a keleti nyitás eredményeképpen, miközben Oroszországgal szemben szankciók voltak, mégis egy jelentős növekedést tudtunk elérni, és a déli nyitás is megkezdődött, tehát elkezdtük a magyar termékeket a tőlünk délre elhelyezkedő térségekbe is elhelyezni.

– Na, most itt a gazdasággal kapcsolatban, az iránnyal kapcsolatban sok mindent elsorolt, a béremeléstől a nyugdíjig, a külgazdasági pillérekig sok mindent, de a következő gyakorlati lépés, amikor a kormányülésen ülnek, a következő fél évnek mik az operatív lépés részei gazdasági szempontból.

– Ez egy ravasz kérdés. Bonyolult dolgot kellene egyszerűen elmondanom, nem biztos, hogy sikerülni fog. Ugye, úgy kell elképzelni egy kormányt, mint aminek három agya van egyszerre, tehát három fejjel kell gondolkodnia. Ugye, vannak a stratégiai célok, a következő tíz-húsz év, mint egy ilyen esthajnalcsillag, tehát azt mindig látni kell, függetlenül attól, hogyha nem is épp arról van szó, akármit is csinálunk, nem mehetünk ellenkező irányba, mint ahol azok a célok találhatók, amit tíz-húsz év távlatában tűztünk ki. Tehát folyamatosan van egy agy, amely a stratégiai kérdések körül forog. És akkor van egy olyan agyunk, amely azt nézi, hogy a legutóbb meghozott döntéseink egybeesnek-e a szándékainkkal, mert dönt valamit egy kormány, aztán történik, ami történik, a gazdaság, meg az emberek nem mindig úgy reagálnak egy döntésre, mint ahogy azt mi feltételezzük, jó esetben persze ez bekövetkezik, és a tapasztalat ilyenkor segít, mert már csináltunk költségvetést, mint említettem, meg nem ez az első gazdaságpolitikai programunk, de azért a döntéseink hatását folyamatosan vizsgálni kell. És a harmadik agynak pedig az előttünk álló, rövid távú jó döntések kialakításán kell gondolkodnia. Úgyhogy mind a három dimenzióban gondolkodunk egyszerre, a mi munkánk ettől egy izgalmas dolog, ez egy komoly kihívás, nem is szokott mindig mindenkinek sikerülni. A mai világban a sikeres gazdaságpolitikák száma meglehetősen korlátozott, nagy erőket kell mozgósítani nemcsak a végrehajtás, hanem a gondolkodás érdekében is. Szerintem Magyarországnak ma – most nem a kormányról beszélek mindösszesen, hanem beszélek az egyetemi világról, az értelmiségi világról, a gazdaságpolitikáról gondolkodó, gazdasági szereplők világáról. – elég jól megy, tehát versenyképesek vagyunk gondolkodásban is. Nem szép dolog az öndicséret, de talán ennyit Magyarország mellett elmondhatok. Nem véletlen, hogy ezeket az óriási csatákat, amiknek gazdaságfilozófiai dimenziói is voltak, sorban megnyertük. Azért az a vita, nem tudom, emlékszik-e még arra, amikor hazaküldtük az IMF-t, és akkor azt mondták, hogy ez egy unortodox gazdaságpolitika, és ez összeomláshoz fog vezetni. A magyar ellenzék is folyamatosan ezt mondta. Azt sem felejtsük el, hogy a magyar ellenzék egyetlen ügyben sem támogatott bennünket; sem adócsökkentésben, sem béremelésben, sem nyugdíjemelésben mi semmilyen támogatást nem kaptunk. Tehát a kormánynak, a nemzetközi széljárással meg a magyar ellenzékkel szemben kellett sikeresnek lenni. Ezt én különösen értékesnek tartom, és nagy csatákat nyertünk meg. Feketebárányból Magyarország lassan, de biztosan sikertörténetté vált. Ezt fanyalogva ugyan, de lassan az ellenfeleink is elismerik.

– Ha már a csatákat említette, két hét múlva ismét csata lesz, gondolom az európai uniós porondon a kvótákkal kapcsolatban, de most már oda úgy megy, hogy az Alkotmánybíróság, ugye, szerdán közzétette a honlapján, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlást vizsgálhatja a magyar Alkotmánybíróság, hogy ez sérti-e az emberi méltóságot, az alapvető jogot, az ország szuverenitását. Vagy például a történeti alkotmányon alapuló önazonosságot.

– Nézze, az egy elvont jogfilozófiai meg alkotmányjogi kérdésnek tűnik, de nem az.

– De ezért vagyok kíváncsi a forgatókönyvre, a gyakorlati részre.

– A helyzet az, amikor ezt meghallottam, akkor először megemeltem az Alkotmánybíróság döntése és a magyar alkotmánybírók előtt, utána pedig feldobáltam az égnek, mert óriási segítséget kaptam ahhoz a csatához, amit Brüsszelben meg kell vívni. Tehát most már nem arról van szó, hogy mit gondol a magyar kormány, meg nem arról van szó, hogyan értelmezzük a népszavazást, ahol 3 millió 300 ezer ember világosan kifejezte az akaratát és létrehozott egy új egységet Magyarország megvédése érdekében. És most már zárójelbe tehetjük az ellenzéknek a gáncsoskodását is, tehát elfelejthetjük azt, hogy az ellenzék átállt Brüsszel oldalára, vagy a Jobbik keresztbe feküdt, mert most sikerült a keresztbe fekvő ellenzéket is kikerülnünk. Mert a magyar alkotmánybíróság világossá tette, hogy alkotmánymódosítás nélkül is – bár jobb lett volna, ha egyértelműbb a szövegünk, de alkotmánymódosítás nélkül is –, a mostani alkotmány szövege alapján is joga, és amit most mondok, az a legfontosabb: kötelessége a magyar kormánynak mindenhol, így Brüsszelben is kiállni Magyarország önazonossága, alkotmányos identitása és alapvető érdekei mellett. Tehát nem támogathatunk olyan brüsszeli döntést, ami megsérti Magyarország szuverenitását. Tehát például azt a kérdést egyértelműen rendezte, ugye, az Alkotmánybíróság, hogy nem mondhatja meg más rajtunk kívül, hogy ki éljen velünk együtt, csak a Magyar Országgyűlés, meg mi magunk, hiszen a népesség az alkotmányos identitáshoz tartozik. Nem lehet Magyarország népességét külső döntéssel megváltoztatni, a népesség arányát, összetételét, az itt tartózkodás szabályait külső döntéssel nem lehet megváltoztatni. Úgyhogy nagy megkönnyebbülés ez minden olyan magyar ember számára, jó hír mindenkinek a számára, akinek fontos Magyarország biztonsága, aki nem akar bevándorlást, nem akarja, hogy elfoglaljanak bennünket, és nem akarja, hogy Brüsszel idetoloncolja azokat, akik egyébként nem akarnak idejönni, és mi sem akarjuk őket itt látni.

– Most már vissza kellene számolnom, hogy hányszor kérdeztem azt, hogy ebben a témában a közelgő uniós csúcson lesz-e érdemi előrelépés? Én pesszimista vagyok, Ön – hogyha jól érzem – optimista.

– Olyan ez, mint a lovagi tornák, tehát bevonulunk oda a tanácskozásokra, bár az előbb azt mondtam, hogy be kell menni a sorompóba, akkor mindenki felveszi a vértjét, a páncélját, fölül a lovára, összecsapunk, akkor törnek a dárdák, és a végén van egy eredmény. Egyelőre nem tudtak bennünket kivetni a nyeregből, igaz, hogy mi sem tudtuk őket, tehát egyelőre ez a mérkőzés döntetlenre áll, de aki időt nyer, az életet nyer.

– De akkor milyenek az erőviszonyok? Ugye, a szlovákok dolgoznak egy javaslaton.

– Dávid és Góliát az erőviszony. Góliát van a másik oldalon, és mi vagyunk ezen az oldalon, a visegrádi négyek. Az Európai Unió döntéshozatali rendszere azonban olyan, hogy a miniszterelnökök fontos kérdésekben csak egyhangú döntéseket hozhatnak, így tehát még Dávidnak is van lehetősége. Nem egy kényelmes helyzet, amikor az ember már sokadszor veti be ezt a fegyvert, nem is néznek rá kedvesen, inkább ferde szemmel, megvádolják egységbontással, és a jó ég tudja, hogy még miféle csúnya dolgokkal, de itt nincs mese, a nemzet érdekei mellett ki kell tartani.

– Most csak a visegrádiakról beszél, de egy tegnapi vagy egy szerdai hír szerint azt mondta Miloš Zeman, hogy se Csehország, se Franciaország nem támogatja a menekültek elosztására vonatkozó kötelező kvótát, Olaszországban választás lesz, Ausztriában választás lett. Most François Hollande-hoz azért tegyük hozzá, hogy tegnap este bejelentette, hogy nem indul újra. Tehát most az, hogy ő mit mond a kvótáról, ebből a szempontból már…

– Nézze, én szeretnék itt egy erősebb megfogalmazást használni. Tehát azok a kormányok és azok az országok, amelyek nem értik meg, hogy az emberek nem akarnak bevándorlást, nem akarnak idegeneket látni maguk között, szívesen segítenek azokon, akik valóban bajban vannak, de nem akarnak beengedni olyan embereket, akikkel nem fognak tudni együtt élni, akik miatt romlik a közbiztonság, ami miatt nő a terrorveszély. Egyáltalán nem gondolják, hogy a jó élet mindenkinek jár erőfeszítés nélkül, azért ide lehet jönni, és amit mi felépítettünk, abban lehet osztozni, vagy el lehet tőlünk venni. Tehát azok a kormányok, amelyek ezt a népi véleményt nem veszik figyelembe, mind el fognak bukni, és ez csak idő kérdése. S ez történik, csak nekünk ki kell tartani, amíg helyreáll a demokrácia, mert ma Európában a demokrácia megbomlott, nincs demokratikus egyensúly. A nép más gondol, mint amit a vezetői rá akarnak erőltetni. Eljön az idő, amikor ez a különbség eltűnik, mert a demokrácia szabályai szerint ez el fog tűnni, és Petőfi óta tudjuk, hogy a víz az úr, és nem a víz fog alkalmazkodni a hajóhoz, hanem a hajó fog alkalmazkodni a vízhez. Ez vastörvény, be fog következni. Akik az elején nem ebből a demokratikus attitűdből indultak ki, azok is rá fognak jönni arra, hogy vagy demokraták lesznek, vagy elbuknak. S ez történik ma Európában. Sorban, lépésről lépésre, sőt ez történt Amerikában is szerintem. Ez be fog következni, csak nekünk ki kell tartanunk, amíg végül mi leszünk többen, azok, akik világosan azt mondják, hogy nem akarunk bevándorlást Európában.

– Ezt most az olasz, az osztrák, a francia vagy a német tartományi választásokra készülőknek ismétli?

– Egyetlen ország nevét sem szeretném megemlíteni. Így is van elég bajunk, nekem is személy szerint, nem húznék újabb tüzet a tetőnkre, vagy nem dobnék parazsat a tetőre.

– Mi lesz Törökországgal?

– Törökországnak jó esélyei vannak arra nézve, hogy megőrizze a stabilitását. Amikor Törökországra nézünk, akkor sokfajta szempontból vizsgálhatjuk mindazt, ami ott történik. A magyar emberek érdeke szempontjából a legfontosabb szempont az, hogy ott stabil, kiszámítható, kézben tartott kormányzás legyen, mert hogyha Törökországban zavar van, ne adj’ Isten, zűrzavar – ott volt puccskísérlet is nem olyan régen, az elnök húsz-egynéhány perc híján maradt életben a családjával együtt, hiszen meg akarták őt ölni, Sskerült elmenekülnie, így van vezetése Törökországnak, és mi azt kívánjuk a vezetőknek és a török népnek, hogy őrizzék meg annak az országnak a stabilitását –, mert ha ott felbomlik a rend, ha ott nincs egyértelmű, erős kormányzás, akkor Európa azt súlyosan meg fogja szenvedni.

– Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.