Orbán Viktor a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjút, a print verzióban 2015. február 5-én jelent meg a Stephan Löwensteinnel folytatott beszélgetés.


– Miniszterelnök úr, a hét elején járt látogatóban Önnél a kancellár asszony. Mondott néhány alapvető dolgot a demokrácia témakörében, hogy óvatosan kell bánni a többséggel, hogy a politikai ellenfél nem ellenség, vagy hogy az NGO-k nem ügynökök, még akkor sem, ha külföldről finanszírozzák őket. Megszólítva érezte magát?

– Lassan tíz éve vagyok miniszterelnök, és az én tapasztalataim egybeesnek Merkel kancellár asszonyéval.

– Volt-e olyan érzése, hogy ezek a megnyilvánulások Önnek szóló kritikát jelentettek?

– Szerintem a kancellár asszony, ha valamit mondani akar, akkor mondja. Sértő lenne azt feltételezném róla, hogy célozgat.

– Mi a Vlagyimir Putyin küszöbön álló látogatásának jelzése?

– Most csak a magyar szándékról tudok nyilatkozni. Függetlenül a most fennálló konkrét és komoly ellentétektől, kulcskérdésnek tartjuk a hosszabb távú együttműködést Európa és Oroszország között. Európában jelen pillanatban egy időnként nyíltan kimondott, időnként rejtett vita folyik. Szerintem európai érdek, és így magyar érdek is, hogy az orosz nyersanyag és az orosz energia kölcsönösen előnyös formában be tudjon épülni az európai gazdaságba. Ha ez nem történik meg, akkor két nagy felemelkedő hatalom inasai leszünk.

– Fennáll a veszély, hogy Putyin megpróbálja megosztani az Európai Uniót azáltal, hogy bizonyos szuverén nemzetekkel más kapcsolatokat ápol? Például Görögországgal vagy Magyarországgal. Míg Bulgária, amelynek Oroszország által kevésbé kedvelt kormánya van, a jövőbeli gázvezetékek szempontjából veszélyeztetve érezheti magát?

– Ezek érdekes gondolatok, de én mindig is túl bonyolultnak tartottam őket. Nem vagyok olyan jó képességű politikus, hogy egyszerre három-négy fejjel gondolkodjak. Hogy mit gondolnak az oroszok, a németek, az amerikaiak. Nekem magyar fejjel kell gondolkodnom, az is épp elég nehéz. Ezért a magyar álláspontot a nemzeti érdekből vezetjük le.

– Továbbra is úgy véli-e, hogy a szankciókkal önmagunkat lőjük lábon?

– Megígértem az Európai Unióban a miniszterelnök kollégáimnak, hogy erről akármit is gondolok, többet nem fogom mondani.

– Ön az egyik tavalyi beszéde, amit a külföldről támogatott, külső érdekeket szolgáló NGO-król tartott, igazából úgy hangzott, mintha ott összeesküvést szimatolna.

– Talán félreértette. Az NGO-kkal kapcsolatban nekünk egy nagyon egyszerű elvárásunk van: transzparenciát akarunk. A politikai életben részt vevő minden szereplőnek transzparensnek kell lennie: a kormánytagoknak, a pártoknak és a politikai NGO-knak is. Ezért föl kell fedniük, hogy honnan kapnak pénzt, és ha ezt eltitkolják, arra nyilván jó okuk van. Arra kérem a Magyarországon működő NGO-kat, hogy fedjék fel, kik és mekkora összeggel támogatják őket. A következtetések levonását pedig hagyjuk meg a polgároknak. Magyarországon nagy hagyománya van a Soros György-féle NGO-világnak. Magyarország ezért érzékenyebb erre a kérdésre. Soros György engem is támogatott, a Fideszt is támogatta még a kommunista időkben, de ezt sose kellett eltitkolni.

– Kívülről nézve megütközést keltett, hogy a Miniszterelnök tart egy olyan politikai beszédet, amiben transzparenciát követel az NGO-któl és nyomban elindul az ügyészség, hogy átkutassa az egyik szóban forgó NGO-t. Politikai felhívásokat követ-e Magyarországon az ügyészség?

– Szigorúan tilos, és bűncselekmény ilyen utasítást adni és elfogadni is.

– Tehát puszta véletlen volt, hogy az ügyészség közvetlenül az Ön beszéde után járt el?

– Ezt most hallom először.

– 1990 után sok posztkommunista országban volt az a jelenség, hogy a régi elit tudás- és hatalmi pozícióbeli előnyét átmentette az új korba, ami Magyarországon is így volt. 2010-es választási győzelmét az urnáknál forradalomként jellemezte. Az volt kormányának egyik célja, hogy az elitcserét, vagyis az 1990-e,s úgymond abbamaradt forradalmat a javak és pozíciók újraelosztásával kiegyenlítse?

– Sosem volt ilyen célom. Mint minden forradalom nélküli átalakuláskor lenni szokott, az előző elit elitként indul a következő rendszerben is. Magyarországon is így volt, ez nagymértékben a nyugati befektetőknek volt köszönhető. Megvásárolták az állami vállalatokat és a tehetséges menedzsereket ott hagyták. De ez ma már történelem. A baloldalon ezek a személyek már nyugdíjas korúak, az ott feltűnő, a mi ellenfeleink ma már egy fiatalabb nemzedékhez tartoznak. Ha 25 év nem volt elég egy nem posztkommunista generáció számára, akkor azt jelenti, hogy nem elég tehetséges. Ezt kormányzati eszközökkel felgyorsítani nem lehet. Ez inkább szellemi természetű dolog: hogy egy ország elitje hogyan nevelkedik; mit gondol a világról, mit gondol a hazájáról, mit gondol a saját helyéről a nemzet történetében. Természetes elvárásnak tartom azt, hogy azoknak, akik az ország vezetését végzik a politikában vagy a gazdasági életben, azoknak szeretniük és szolgálniuk kell a hazájukat függetlenül attól, hogy honnan származnak. Ilyen értelemben beszélhetünk egyfajta szellemi megújulásról. Manapság Magyarországon már nem tilos, hanem elterjedt a hazafias gondolkodás.

– Nemcsak szellemi, de materiális intézkedései is voltak az Ön kormányának. Példaként lecsökkentették a bírák nyugdíjkorhatárát, újraosztották a trafikok dohánylicencét és  az állami bérleti licenceket.

– A korrupció önérdekűséget jelent, a döntéshozók a saját érdekeiket szolgálják. Azt a törvény szigorúan bünteti. A társadalompolitikai döntések mögött társadalmi célok vannak. Erre vannak procedúrák. Minden egyes döntésünk a közjót szolgálta.

– Vannak pártjának vezető tagjai, akiknek el kellett magyarázniuk, hogyan jutottak vagyonukhoz, ami a hivatalos politikai jövedelmekből nem volt magyarázható. Pártjának olyan veteránjai is kritikát gyakoroltak a gazdagság nyílt közszemlére tétele miatt. Elképzelhető-e, hogy a vitán felüli politikai hatalom mértéktelenségre visz?

– Biztosan. Az életben minden rossz elképzelhető. Néha meg is történik. Meg minden jó is elképzelhető. Magyarország kivételesnek számít átláthatósági szabályainak tekintetében, mértéke messze meghaladja a németországit. Nálunk minden évben, minden négyzetméter földről, minden négyzetméternyi lakásról és minden forintról be kell számolni, közszemlére kell tenni. Itt egy négyzetméter garázs be nem vallásából is politikai botrány tud lenni. Egy ilyen ellenőrzési rendszer mellett egyáltalán nem meglepő, hogy mi a kevésbé korrupt országok közé tartozunk. Ami a másik kérdést illeti; ez egy plebejus párt, az ösztönrendszere is az, ezért a visszafogottság, a szerénység és az alázat az elvárás. És ezért aztán ha a jómódnak külső jelei is megjelennek, az mindig reakciókat vált ki.

– Miért utasítja el más kultúrkörből származó emberek bevándorlását?

– Mi különbséget teszünk a politikai menekültek és a megélhetési bevándorlók között. Az európai szabályozás laza, ésszerűtlen, és csábít a kijátszásra. Akik azért hagyják el hazájukat, mert máshol könnyebben meg tudnak élni, azok élnek ezzel a lehetőséggel. Én nem a megélhetési bevándorlóknak teszek szemrehányást, hanem magunknak, akik hagyjuk, hogy ez megtörténjen. A harmadik kérdés a kultúra. A kultúrák együttélése óriási feladat, és nagyon kockázatos dolog, különösen, hogyha az iszlám és a kereszténység együttéléséről van szó. Vannak országok, amelyek ezt a kockázatot vállalták. Tiszteletben tartjuk, hogy Franciaország vagy Németország másik utat jár, de jogunk van ahhoz, hogy a miénket is tiszteletben tartsák. Mi nem akarunk multikulturális társadalmat.

– Akkor felmerül az a kérdés, hogy a gazdasági menekültek bevándorlását hogy akadályozza meg az ember? Nem hagyhatjuk, hogy a Földközi-tengerbe fulladjanak.

– Igen, ez egy nehéz morális kérdés. Egy morális politikának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy azok az életkörülmények, ahonnan a menekültek jönnek, elfogadhatóbbak legyenek. És a menekülteknek tudniuk kell, hogy kimentjük őket a tengerből, de azután visszaküldjük őket oda, ahonnan jöttek. Kivéve, ha politikai üldözöttek. Pontosan megállapított eljárásmódra van szükség. Korábban egy bizonyos helyen összegyűjtöttük a menekülteket. De ezt az Európai Unió megtiltotta nekünk: akit politikai menekültnek nyilvánítanak, úgy is kell rá tekinteni és nem lehet illegális határátlépőként kezelni. Szabadon mozoghat, és ezt meg is teszi. De szerintem ebből előbb vagy utóbb Ausztriának vagy Németországnak is elege lesz.