Kormányportál

A miniszterelnökkel Kocsis Éva beszélgetett a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában 2015. január 30-án.

– A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

– Jó reggelt kívánok!

– Hétfőn érkezik a német kancellár Magyarországra, ezt most már Berlin hivatalosan is megerősítette. Uniós fórumokon rendszeresen egyeztetnek, mennyiben lesz más ez a mostani találkozó?

– Éppen azért, mert a mai európai politikában az a természetes, hogy a miniszterelnökök rendszeresen látják egymást személyesen Brüsszelben, és így minden, éppen aktuális ügyet meg tudnak beszélni egymással, ez felértékeli és kiemeli a kétoldalú, látványos gesztusokra épülő látogatásokat. Az a körülmény, hogy a német kancellár Magyarországra érkezik a német egyesítés 25. évében vagy évfordulójának évében, felhívja a figyelmet a két ország és a két nép közötti régi tartós és valószínűleg a jövőben fennálló barátságra és stratégiai együttműködésre.

– A látványos gesztusokon kívül azért gondolom, hogy konkrét témákat is fognak érinteni. Van már olyan, amihez ragaszkodik?

– Először is egy hölgy érkezik Magyarországra, tehát nem ragaszkodunk semmihez. Másfelől a kétoldalú együttműködések napirendjét is rendszeresen európai ügyek teszik ki. Tehát ha a német–magyar kapcsolatrendszerre gondolunk, akkor ott fantasztikus tényeket, adatokat és számokat tudunk mondani, és most konzultálunk a Magyarországon élő német kisebbség vezetőjével is, aki szószóló a parlamentben. Énszerintem a német–magyar kétoldalú együttműködések ügyében problémás terület nincs. Viszont Európa tele van problémás területekkel, és Németországnak egy sajátos helyzete van Európa jövőjét illetően, a legnagyobb, legerősebb, legsikeresebb országa az uniónak. A német kancellár a legnagyobb tekintélyű európai vezető jelenleg, aki sziszifuszi munkát végez annak érdekében, hogy az ukrán–orosz konfliktus is Európának kedvező módon oldódjék meg, és azért is, hogy egybetartsuk, illetve ő egybetartsa Európát. Ez egy olyan munka, ami mindenhol a világon elismerést vált ki, így Magyarországon is.

– Számít kritikára?

– Ez egy magyar betegség. Talán örökölhettük, nem hiszem, hogy magunktól lennénk ilyen buták. Tehát ez szerintem egy kommunizmusból itt maradt rossz reflex. Hogyan fordulhatna az elő, hogy bármely ország, amely egy közösséghez tartozik, kritizálja a másikat? Most azért, mert valaki nagy, a lehetőség nem adatik meg, és az hogyan nézne ki, ha mi akár egy nálunk nagyobb, akár egy nálunk kisebb országra nézve kritikai megjegyzéseket tennénk. A diplomáciának nem az az értelme, hogy kioktassuk egymást, hanem hogy számba vegyük a közös ügyeket, megadjuk a tiszteletet egymásnak, és utána közös érdekek alapján közös előnyökkel járó megoldásokat találjunk. Az csak a revolver logikára működő magyar nyilvánosságban lehet felvetés, hogy találkoznak egymással állami vezetők, és azzal töltik az időt, hogy kritizálják egymást. Ez, mint műfaj, nem létezik.

– Ugye, ez elsősorban azért merült fel, mert a német lapok is azt pedzegetik, hogy vajon beigazolódik-e a magyar ellenzéknek a reménye, hogy erőteljes és határozott kritikát fogalmaz meg Angela Merkel.

– Nézze, most nem fair, nem tisztességes dolog úgy beszélni az ellenzékről, hogy ők nem ülnek itt, de azt mindenki látja, akinek van szeme a látásra, hogy a magyarországi lehetőségeik, erejük korlátozott, és a választási kudarcok egymás után ezt inkább csökkentették, és nem növelték. Ezért ma, akik nem értenek egyet a kormánnyal, és itt most nemcsak az ellenzéki pártokra gondolok, hanem sok ilyen ember is van Magyarországon – ezt én sajnálom egyébként, mert a kormány és én személy szerint értük is dolgozom –, akik nem értenek velünk egyet, látják az itthoni ellenzék gyengeségét, azt remélik, hogy majd kívülről lehet ezt a kormányt gyengíteni, leváltani, valahogy félretenni. Belülről ez nem nagyon remélhető a mostani erőviszonyok mellett. Úgyhogy én ezért az ilyen típusú ellenzéki várakozásokat a saját gyengeség és a saját alkalmatlanság beismerésének is látom az ő oldalukról.

– Németország az egyik legfontosabb gazdasági partnerünk, ugyanakkor informális, formális úton azért meglehetősen sok kritika érte a magyar kormányt német üzletemberek részéről, legutóbb például a reklámadó miatt. A kritikák rendezését felgyorsíthatja a kancellár látogatása?

– Először is a műfaji meghatározást kell itt pontosítanunk, az üzletembereknek nem kritikáik vannak, mert ők nem kritikai értelmiségiek, akik ülnek, szemlélik a világot és valami nem tetszik, és akkor azt megírják kritikailag. A pénzükről van szó, tehát az üzletembereknek érdekeik vannak, az ő álláspontjuk nem kritikai, hanem érdek- és pénzvédő magatartás, és ott, ahol össze tudjuk egyeztetni Magyarország pénzügyi érdekeit az ő gazdasági érdekeikkel, mindenhol megállapodásra törekszünk. Ahol ez nem lehetséges, ott elsőbbséget kell adni a magyar emberek érdekének.

– Ez előre mutathatja azt, hogy a különadókban változás történik: korábban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter beszélt például a bankadónak a csökkentéséről.

– Az igazság az, hogy itt van egy régi vállalásunk, nem ígéretről beszélnék, hanem vállalásról, ami a feledés homályába vész már, de nem árt időnként felidézni. Amikor bevezettük a bankadót, akkor azt mi egy válságintézkedésként vezettük be. El is mondtuk, hogy amint sikerül Magyarországot arra a pályára állítani, hogy reményeink lehessenek a jövőt illetően, és sikerül az országot megmenteni a gazdasági összeomlástól – mert 2010-ben ez volt a tét –, utána ezt az adónemet vissza fogjuk vinni arra a szintre, ami Európában ismeretes, vagy legalábbis olyan szintre, ami nem ismeretlen Európában. A magyar gazdaság jól teljesít, természetesen még rengeteg munka áll előttünk, ezért fel lehet vetni ésszerű módon, hogy erre a korábbi vállalásunkra a következő években több lépésben, fokozatosan, tervezett módon és kiszámíthatóan visszatérjünk.

– Beszéljünk az oroszországi szankciókról! Nyilván a hétfői találkozón és a közelgő február 17-ei találkozón is téma lehet. Amikor a szankciók témája előkerül, akkor a szankciók támogatásáról fogja biztosítani a német kancellárt, vagy a támogatás mellé el fogja mondani az egyébként már korábban is megfogalmazott kritikáit is, amit egyébként sokszor Angela Merkel felé a német üzletemberektől is érkeznek.

– Igen, de én ismét azt mondom, hogy én nem kritizálom a szankciókat, csak megállapítom azt a tényt, hogy ezek éles ellentétben állnak Magyarország érdekeivel. Ugyanakkor Magyarország tagja az Európai Uniónak, az egységes fellépés érték, az európai megegyezés érték, az európai egység fenntartása segíti a konfliktus megoldását, ezért Magyarország a saját érdekeit alárendelte ez idáig a közös európai álláspontnak.

– De jelen körülményekben milyen lehetősége van akár a magyar kormánynak, akár az Európai Uniónak arra, hogy figyelembe vegye azokat a jogos nemzeti elvárásokat, amiről Ön is beszélt? Így például a mezőgazdasági érdekeket, hogy ezeket rendezzék.

– Nézze, a kancellár asszony látogatása azért is fontos – most a politikai súlyán túl intellektuálisan –, mert egyedül a németek tarsolyában van egy olyan terv, ami elég nagyszabású, elég bátor, méltó arra és ahhoz, hogy új kereteket adjon az Európa jövőjéről szóló vitáknak. Ezt úgy hívják, hogy az eurázsiai gazdasági együttműködési terv. Ebben Magyarország számára én nagy lehetőségeket látok. Tehát nekünk érdekünk, hogy ez a német terv napirendre kerüljön, és minél hamarabb megvalósuljon, ez megoldaná a problémáinkat, sőt a korábbi helyzetnél is szélesebb távlatokat nyitna a számunkra.

– Ugye, ezzel szeretné tulajdonképpen a helyzet rendezését Angela Merkel kieszközölni. Ez téma lehet a mostani a találkozón és a február 17-ein?

– Az európai politikának az idei évi legnagyobb témájáról beszélünk most.

– Önnek van erről határozott véleménye?

– Kellő szerénységgel kell fogalmazni: az ilyen nagy tervek leágazó, szerteágazó összefüggéseinek a felméréséhez idő meg intellektuális kapacitás is kell, meg a magabiztosságot is érdemes mindig megfelelő korlátok között tartani, de ma azt tudom mondani legjobb tudásom szerint – itt most a szívemről meg az eszemről egyszerre beszélek – ez a legjobb terv, amit Magyarország számára ki lehet agyalni.

– Lehet közvetítő ebben a magyar kormányfő?

– Nem hiszem, hiszen a közvetítés egy olyan diplomáciai kategória, amely a modern technika vívmányai mellett elveszítette az értelmét. Nagyon kevés helyen tapasztalhatjuk azt a világban, hogy közvetítőkkel intéznek valamit, amikor Berlin és Moszkva egymással, ha akar, naponta órákon keresztül tud, remélhetőleg védett, biztonságos körülmények között konzultálni, akkor a harmadik fél közvetítő szerepe értelemszerűen elesik. Van Magyarországon – okos ország vagyunk szerintem, ez az oka ennek – egy folyamatos igény arra, hogy konceptualizáljuk – azt hiszem, így kell ezt mondani – azt, amit éppen csinálunk, hogy akkor ez ilyen szerep, hídszerep, közvetítőszerep. Ha már a koncepciók világában meg a szimbólumok világában keresünk, keresgélünk, akkor én azt mondanám, hogy Magyarország inkább kapu a kelet–nyugati viszonyban. Nem híd, hanem kapu.

– Február 17-e a következő fontos találkozó, amikor az orosz elnök érkezik. Azt mondta a Gazprom kedden, hogy 2016 végén lesz üzemképes egy gázvezeték, amellyel Törökországból szállíthatnak földgázt. Gondolom, hogy ezen a találkozón energetikai kérdések terítéken lesznek. Például ez a törökországi irány jelenthet Magyarország számára lehetőséget?

– Először is rögzítsük a helyzetet, az rögtön elénk adja azt a problémát, amit a magyar miniszterelnöknek, a magyar kormánynak, Magyarország vezetőinek meg kell oldaniuk lehetőleg már az orosz elnök mostani látogatásán. Ez a helyzet úgy írható le, hogy 2015-ben lejár az a hosszú távú gázszállítási szerződés, amelyet az oroszokkal korábban tető alá hoztunk. Ez azt jelenti, hogy ma nincs biztosítva a magyar gazdaság működéséhez szükséges energia 2015 után, és ma nincs biztosítva a háztartások gázellátása sem 2015 után. Ezt a kérdést kell nekem megoldanom, erre vannak is elképzeléseink, a látogatás előkészítésének keretében erről folynak már megfelelő szakértői egyeztetések, és én nagyon bízom abban, hogy azt a megállapodást, ami ezt a helyzetet megoldja, tető alá tudom hozni az orosz elnök látogatása alatt.

– Beszéljünk egy másik témáról, ami szintén egy fontos, megoldandó probléma Európában. Ez pedig a migrációnak az ügye. Két ok miatt hagyja el valaki az országát általában: vagy azért, mert veszélyben az élete, menekülnie kell, vagy pedig azért hagyja el, mert a megélhetése, a boldogulása van veszélyben. Az elsőt, a menekülésnek a kérdését tulajdonképpen a genfi egyezmény vagy a dublini eljárás rendezi. A másodikat, hogyha Magyarország helyzetét nézzük, akkor rendezi például az, hogy Magyarországon meghatározott szabályok alapján lehet letelepedési engedélyt, tartózkodási engedélyt kérni. Amikor a bevándorlás szigorítását sürgeti, akkor melyik az a területe ennek a helyzetnek, amit még szabályozni kell Ön szerint?

– Itt van egy kiskapu a két világ között, a két eset között, amit Ön leírt. Tehát Magyarországra tömegével érkeznek olyan emberek, akik nyilvánvalóan nem menekültek, nem üldözik otthon őket, a megélhetés reményében jönnek el, de itthon éppen a kedvezőbb elbírálás érdekében, mármint Magyarországra, amikor belépnek, azonnal politikai üldözöttnek és menekültnek nyilvánítják magukat, és akkor belépnek itt olyan uniós szabályok, amelyek kedvezőtlenek és életszerűtlenek egyszerre, kedvezőtlenek nekünk és életszerűtlenek a konfliktus szempontjából. Mi megpróbáltunk ezektől eltérő szabályokat alkalmazni és ezért az Európai Unióban komoly eljárásokat indítottak velünk szemben, ami jól mutatja, hogy ezt a helyzetet csak egy új európai bevándorlás politikával lehet megváltoztatni. A mi alapállásunk világos: nincs értelmes és józan észen alapuló érv amellett, hogy miért kellene más kultúrából vagy más civilizációból érkező emberek tömegeit beengedni az országba, akik ráadásul kizárólag a megélhetés érdekében jönnek Magyarországra. Miután ilyen észérv nincs, márpedig a mostani helyzet ezt lehetővé teszi, mármint az ilyen bevándorlást, a megélhetési bevándorlást, ezért kell nekünk egy új európai bevándorlás politika.

– Amikor azt mondja, hogy nyilvánvalóan nem menekültek, mire gondol, milyen eszközzel lehet kiszűrni?

– Ennek megvannak a módszerei, most ha konkrétumokról beszélünk, tehát egy szinttel közelebb jövünk a valósághoz, nem a jogi szabályok világába ragadunk, akkor azt tudom mondani, hogy ezek a magukat politikai menekültnek nyilvánítók nagyon gyakran azonnal tovább is álltak Magyarországról, mert ha valaki ilyennek minősíti magát, azt nem lehet őrizetbe venni, nem lehet ellenőrzés alatt tartani, ezért elmennek tovább Nyugatra. Azért lett a helyzet aktuális, mert a párizsi merényletek után az egész bevándorlás kérdés napirendre került, és azok az országok, ahová tőlünk mennek ezek a megélhetési bevándorlók, jól láthatóan szigorítani fogják a szabályaikat. Tehát nem tranzit ország leszünk, hanem ha lezárják az út végét, akkor itt fognak rekedni ezek a bevándorlók. Ezt nem akarom, szerintem a magyarok többsége sem akarja, és mi nem akarunk a megélhetési bevándorlók célországa lenni, és nekem személyes elkötelezettségem is, hogy amíg felelősséget viselek az ország sorsáért, addig Magyarország nem is lesz célpontja a bevándorlásnak.

– Igen, csak az Ön által felvázolt helyzetet, azt jogi szabályozással lehet megoldani vagy pedig az integrációval?

– Még egyszer mondom: nincs értelmes és józan érv amellett, hogy más kultúrából származó emberek tömegeit Magyarországra beengedjük.

– Csak amikor, ugye, gazdasági bevándorlásról beszélünk, akkor felmerül a kérdés, hogy az Európán belüli és a kívülről jövő bevándorlás kérdését egyértelműen el kell-e különíteni?

– Nem is lehet egy lapon említeni a dolgot, hiszen mi mindannyian, az Európai Unió tagállamaihoz tartozó polgárok – például magyarok – európai polgárok vagyunk, egész Európa a miénk, ezért mi nem tudunk ide-oda vándorolni, mi egész Európát belakjuk. Éppen azért hoztuk létre az Európai Uniót, hogy ne lehessen, ne legyen szükség bevándorlás ahhoz, hogy egy német Magyarországon dolgozzon, egy portugál Franciaországban vagy egy magyar éppen Angliában. Ezért az unión belüli mozgásoknál, munka céljából történő mozgásoknál nem lehet bevándorlási kategóriákat használni, mert akkor a józan ész megzavarodik, hiszen a bevándorló az, aki a közös európai területünkön kívüli világból akar ide bevándorolni. Aki már itt van, mondjuk, magyar, az már be van vándorolva, ha úgy tetszik: az összes európai uniós polgár sok száz, van, aki ezer évvel bevándorolt már ide Európába, ez a mi közös európai otthonunk, és mi európai polgárok vagyunk, az egész fejlődés is az európai állampolgárság egy bizonyos szintjének megteremtése felé mutat.

– Az Alkotmánybíróság döntött, hogy nem Alaptörvény-ellenesek az úgynevezett első devizahiteles törvények. Ezzel a finiséhez érkezett a devizahitelesek megmentése?

– Igen, tegnap este jó oka volt sok százezer magyar családnak, hogy pezsgőt bontson.

– Van még feladata a kormánynak?

– Le kell vezényelni, mármint az egész forintosítást le kell vezényelni, igaz, hogy nem a magyar kormánynak kell ezt megtennie, hanem a bankoknak kell újratárgyalni minden egyes szerződést a bankok elszámoltatásának keretében a hitelfelvevőkkel. De Magyarországnak folyamatosan segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy ennek az évnek a felére, tehát 2015 júliusára az összes devizahiteles, deviza lakáshitellel rendelkező magyar család fellélegezhessen, és egyszer s mindenkorra maga mögött hagyja ezt a rémálmot. Nem olyan könnyű, nem volt olyan könnyű megtalálni a megoldást, nem az a dolgom, hogy a saját lovamat dicsérjem, de öt éve folytatunk heroikus küzdelmet annak érdekében, hogy valahogy kirángassuk, kisegítsük a magyar családokat abból a reménytelen helyzetből, amiből az előző kormányok időszakának felelőtlen pénzpolitikája lökte őket.

– A múlt héten azt mondta itt, a stúdióban a nemzetgazdasági miniszter, hogy sokan érdeklődnek a forintosítás modellje iránt.

– Egy egész ország fog számolni, most kezdődik az a pillanat, amikor minden egyes hitelt újra kell számolni.

– A másik kérdés még a forintosítással kapcsolatban az a nyereség, ami a Magyar Nemzeti Banknál keletkezett: sokan felteszik ezt a kérdést, hogy mit lehet ezzel, mit kell ezzel kezdeni. Például felteszik a kérdést, hogy mi lesz autóhitelesekkel?

– Először is a nemzeti bank a szent tehenek közé tartozik az európai kultúrkörben vagy legalábbis annak mostani állapotában, sokkal inkább, mint az Egyesült Államokban. Érinteni tilos, beszélni is kockázatos róla, tehát a nemzeti banki függetlenség szerintem kizárja azt, hogy bármilyen magyar kormányzati szándék vagy kormánytisztviselő a jegybanki veszteség vagy nyereség ügyében a nyilvánosság előtt érdemi vitát kezdeményezzen. Én ezt nem is engedem egyébként, ezt világossá tettem a legutóbbi kormányülésen. Ami a közvéleményt érdekli, mert az ő bankjukról van szó, tehát azért a nemzet bank nem a Marson van, és nem a marslakók érdekét szolgálja, hanem Magyarországon van, és a magyarok érdekét szolgálja. Ezért a magyaroknak jogos igényük, hogy azért értsék, tudják, hogy mi történik. Nekik mondom, hogy a jegybanki, úgynevezett monetáris politikának az a következménye, hogy időnként nyereségek, időnként pedig veszteségek vannak. Az előbb elmondott tabuhelyzetből az következik, hogy olyan szabályok léteznek például Magyarországon, hogy a jegybank a nyereségét nem fizetheti be a költségvetésbe, ha azonban vesztesége van, akkor azért a költségvetésnek kell helytállnia. Nem túl kiegyensúlyozott helyzet. Ezért ésszerűnek látom azt a politikát a jegybank részéről, hogy tartalékokat képez a nyereséges években azokra az évekre nézve, amikor majd vesztesége lesz, hogy ne a költségvetésből kelljen nekünk oda majd pénzeket átutalni. Ez egy ésszerű politika.

– A következő lépés lehet a KDNP-nek a javaslata, a családi csődvédelem?

– Ez a koncepció lényegében, most már azt mondhatom, hogy részleteiben is készen van, a dolog most ott tart, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt egyeztet az Igazságügyi Minisztériummal annak érdekében, hogy a kormány számára tárgyalható formába hozzák a javaslatot.

– Beszéljünk még a KSH-nak a legfrissebb adatairól. Az adatok szerint nőtt a foglalkoztatottság, és csökkent a munkanélküliség. Azt mondja a K&H banknak a vezető makrogazdasági elemzője, hogy a közmunkaprogram mellett az építőipar, az ipar és a szolgáltatások jó foglalkoztatási adatai is segítettek. Amit még hozzátesznek még elemzők, az, hogy nem biztos, hogy ez a pozitív adat a továbbiakban is megmaradhat vagy erősödhet.

– Hozzáteszik, mert magyarok. Nem tudnak mit csinálni, a magyar ember egy jó hírhez azonnal hozzáfűzik, hogy hát aztán ugyan most ez jól hangzik, meg most éppen jól van, de hát nem biztos, hogy ez így marad. De hát ezen nem tudunk segíteni, mert hát magyarok volnánk.

– Miért marad így akkor?

– Nézze, először is én azt szeretném mondani, hogyha valaminek köszönhető ez az adat vagy javulás, az a magyar embereknél kereshető. Egészen leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a magyar emberek dolgozni akarnak. Ha a magyar ember választhat, hogy munkából éljen vagy segélyből, és a munkabére az több, mint a segély, akkor a magyar ember a munkát fogja választani. Biztos vannak kivételek, de összességében ez jellemző a magyarokra. Egy büszke nép vagyunk, az én házam az én váram mentalitású nép vagyunk. Adunk arra, hogy ne szoruljunk másra, még a kérés is nagy szégyen időnként a magyar embernek, ezért ha lehetőség van, akkor nem akar más lábán állni meg más kegyelemkenyerén élni, a saját munkájából akar megélni. Ez egy régi, erős és előnyös mentalitása a mi hazánknak, és szerintem ha van egy kormányzat, amely partnere az embereknek – most éppen olyan kormányunk van, amely az –, akkor ez a természetes életösztöne a magyaroknak azonnal megjavítja a munkanélküli mutatókat, és azonnal megnő a munkába álltak száma. Egy dolgot nem szabad tenni a politikának, és ezt húsz évig tette. Nem akarom bántani a szocialistákat, mert mondom, nincsenek itt, és ilyenkor ez nem lenne fair, de szerintem az ősbűn, az egész magyar rendszerváltás ősbűne elfogadni a munkanélküliséget, mint természetes állapotot, és azt mondani, hogy a piacgazdasággal ez természetesen együtt jár. Lehet, hogy gondoltunk valami ilyesfélét még a rendszerváltás elején, amikor nem ismertük testközelből a kapitalizmust és könyvek alapján gondolhattunk ilyet, de aki mögött itt van ez a 25 év, amit együtt éltünk végig, annak – legalábbis az én fejemben, eszemben és a szívemben az van beírva: hogy tilos a munkanélküliséget természetes társadalmi állapotként elfogadni, és az államnak elsődleges kötelessége, hogy minden erejét mozgósítsa, hogy munkahelyeket teremtsen. A szegénység elleni küzdelemnek a legfontosabb eszköze a munkahelyteremtés. Az igazi választóvonal a nehéz helyzetben lévő ember és a kilátástalan helyzetben lévő ember között éppen ott található, hogy az egyik – bár nehéz helyzetben van, de – dolgozik, és így van esélye, a másik dolgozni sem tud, ezért esélytelen. Ezért a szegénypolitikánknak, ha egyáltalán ez a kifejezés értelmes, annak a középpontjába is a munkahelyteremtést állítom.

– Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét hallották.