Kormányportál

A miniszterelnökkel Kiss Gábor István beszélgetett a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

– Öt perccel múlt fél 8, jó reggelt kívánok a „180 perc” hallgatóinak. Köszönöm, hogy ma reggel is a Kossuth Rádiót választották. Itt ül mellettem Orbán Viktor miniszterelnök, aki McCain megnevezésével, szavai szerint egy neofasiszta diktátor.

– Parancsoljon!

– Mit szól ehhez?

– Hát azt gondolom, hogy ez a mondat az a tipikus helyzet, ami minősíti magát a beszélőt. Én amerikai szenátorokat, az amerikai nép által megválasztott képviselőket mindig tiszteletben tartom, és tisztelettel is fogok róluk beszélni, de sajnos itt kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezek a mondatok szélsőségesek, és a gazdájukat minősítik. Ugyanakkor figyelmeztetném saját magamat arra, hogy ne engedjek az Ön beugratós kérdésének, mert nekünk nem kell semmilyen szélsőséges megnyilvánulással sem foglalkoznunk, mert csak elterelné a figyelmünket, és elvinné az erőnket. Nekünk arra kell összpontosítani, hogy a nemzeti érdekekért és a magyar emberek boldogulásáért dolgozzunk továbbra is, és semmilyen szélsőséges provokáció ne vigye el az erőnket, a figyelmünket és az energiánkat.

– Nem beugratás, viszont évek óta, sőt talán évtizedek óta ekkora figyelmet nem szenteltek az amerikai parlamentben Magyarországnak, s azért nézzük végig, hogy miről beszélt az arizonai szenátor.

– Bocsánat, merthogy a kornak következményei vannak, és én már bizonyos értelemben veteránnak számítok a magyar politikában, én azért emlékszem arra, hogy az első szabadon választott demokratikus kormánnyal szemben az amerikai parlamentben nagyon csúnyán léptek föl. Komoly provokációkat kellett elszenvednünk, és az Magyarországon akkor nagyon nagy visszhangot váltott ki. Akkor még első misés parlamenti képviselő voltam, tehát az első ciklusomat töltöttem a Tisztelt Házban, és ott erről nagyon komoly, súlyos viták voltak. Ezért az én számomra a helyzet ugyan egyáltalán nem kívánatos, de semmiképpen nem példátlan.

– Értem. Mi a válasza McCain szenátor meglátásaira? Ő most úgy látja – és ezt egy közleményben is megerősíti –, hogy Ön mióta hatalomra került Magyarországon, korlátozzák a független intézmények függetlenségét, például az igazságszolgáltatás függetlenségét, üldözik a civil társadalmat, Ön részt vesz a demokratikus normák lebontásában, és amikor ez történik egy országban, hogy nem tartják tiszteletben a jogállamot, a hatalmi ágak szétválasztását, s a többi, s a többi, akkor az egy veszedelmes folyamat, és egyébként az Ön víziója szembemegy az EU és a NATO alapértékeivel. Ön szerint John McCain milyen információból szerzi az értesüléseit, amikor ezt a véleményén megfogalmazza, és milyen választ kell adnia a magyar kormánynak erre?

– Ezek a kérdések az elmúlt esztendők során az európai testületek előtt – Európai Parlament, Európai Bizottság – előkerültek, ezeket ott megvitattuk, és le is zártuk. Tehát ezek mind a múlthoz, a múlt időhöz tartoznak. Én azt látom, hogy Magyarország nemzeti függetlensége áll itt támadás alatt. Ez a dolog lényege. Én megmondtam, hogy nem vagyunk hajlandóak arra, én személy szerint sem, hogy valamely idegen, külföldi állam megbízásából legyek alkirály Magyarországon. Magyarország választott vezetője vagyok, a legfontosabb feladatom – ezt rögzíti az alkotmány, erre tettem le az esküt –, hogy Magyarország függetlenségét mindig meg fogom védeni. Magyarország függetlensége támadás alatt áll. A nemzeti függetlenség a modern világban, békeidőben – hiszen nincs háború, legalábbis fegyveres háború semmiképpen – három dolgot jelent. A modern világban a nemzeti függetlenség azt jelenti, hogy van energiafüggetlenségünk, van pénzügyi függetlenségünk, és van kereskedelmi függetlenségünk. Ez nem tetszik azoknak, akik eddig haszonélvezői voltak annak – a 2010 előtti időkről beszélek –, hogy Magyarország nem volt független állam. Lehetett nyerészkedni a magyarokon, ki lehetett őket zsebelni, ki lehetett fosztani, az emberekről több bőrt le lehetett húzni. Akik ebből hatalmas profitokra tettek szert, bújjanak bármilyen hangzatos mondatok mögé, valójában Magyarország nemzeti függetlenségének az ellenfelei, ők sérelmezik azt, ami most történik, ezeket a megnyilvánulásokat ebbe a sorba illesztem, a Magyarország nemzeti függetlensége elleni támadások sorába.

– És ebbe a sorba hogy illik bele a kitiltások? Egyáltalán ezekkel a mondatokkal a kitiltások ügye milyen összefüggésben Ön szerint?

– Ez a dolog most leegyszerűsödni látszik, hiszen valamelyik nap tettek egy egyértelmű nyilatkozatot az amerikaiak. Azt mondták, hogy az adóhivatal elnöke személyesen korrupciós bűncselekményt követett el. Végre tiszta víz került a pohárba.

– Sőt, azt is mondták, hogy állítólag az erről szóló bizonyítékot eljuttatták a kormánynak.

– Igen, ez egy súlyos állítás. Egyetlen feladat van itt, ezt el is várom egyébként a NAV elnökétől, tegnap beszéltem is vele erről. Jó jogérzékű asszony a NAV elnöke, nem kellett fölszólítanom erre, mert magától is megtette ezt a lépést, azonnal jogi útra kell terelni ezt a vitát. Élni kell a lehetőséggel, hogy ebből a ködös és zűrös hablatyolásból az egész ügy végre a jog tiszta mezejére és tiszta nyelvezetébe kerüljön át. Van egy állítás: személyes korrupciós részvétel, ezt a magyar jogrendszer tudja értelmezni, azonnal pert kell indítani rágalmazás, jó hírnévhez való jog megsértése okán. A magyar jogrendszer megadja a lehetőséget, hogy ilyenkor egy magyar állampolgár védekezzen, ezt várom el minden állami vezetőtől ilyen helyzetben.

– És ha a korrupció vádja bebizonyosodik bizonyítékokon keresztül, akkor elvárja a NAV elnökétől, hogy lemondjon, vagy egyenesen visszahívja?

– Ha korrupciós bűncselekmény bizonyosodik be, akkor az embert Magyarországon bezárják.

– Arra a kérdésre nem válaszolt még, hogy milyen választ ad Magyarország az Egyesült Államoknak például ezekre a mondatokra? Igaz az, hogy a „sárkány ellen sárkányfű” megoldást alkalmazzák, hogy készül a magyar kitiltási proklamáció?

– Az a helyzet, hogy mi szövetségesei vagyunk a nyugati országoknak, az Egyesült Államokat is ideértve, de nem vagyunk senkinek sem a gyarmata, és nem is leszünk. Ennek megfelelően úgy fogunk majd eljárni, ahogy egy nemzeti függetlenségére büszke országnak el kell járnia.

– Déli Áramlat. Ön úgy látja, hogy ez a földgázvezeték építés leállt azzal, amit Putyin mondott, vagy pedig még van egy esély arra, hogy folytatódjon abból kiindulva, amit az Európai Bizottság elnöke mondott?

– Magyar nemzeti érdekekből kell kiindulni. A legfontosabb kérdések egyikéről beszélünk. A jövőben egy-egy ország versenyképességét a korábbinál sokkal nagyobb erővel határozza majd meg, hogy milyen olcsó, milyen árú energiát tud a gazdaság számára biztosítani. Most Magyarország jó úton jár. A napokban láttam egy elemzést arról, hogy a lakossági gáz- és villamos energiaárak tekintetében a második legolcsóbb energiaellátású országgá lett Magyarország. Ez ahhoz képest, hogy 2010 előtt mi volt itt, egy fantasztikus teljesítmény. Ezt közönségesen rezsicsökkentésnek szoktuk nevezni. Ez egyébként támadás alatt van, tehát félreértés ne legyen, a magyar rezsicsökkentést Brüsszelben a teljes energiapolitikánkkal együtt súlyos támadások érik. A decemberben esedékes, tehát a hónap második felében esedékes miniszterelnöki csúcs egyik témája az energetika lesz ismét, és ott meg kell majd védenünk a rezsicsökkentést. Nem lesz könnyű adventünk, de van esélyünk azért a sikerre. Tehát…

– Tehát a kérdésre visszatérve: lesz Déli Áramlat, vagy nem lesz?

– Tehát abból a szempontból kell mindent megítélnünk, hogy a magyar energia függetlenséget és olcsó energiát mi szolgálja. Nekünk most az az elemi érdekünk, hogy legyen olyan gázvezeték, amely Magyarországra jön, és elkerüli Ukrajnát. Ha úgy tetszik, meg kell csinálnunk azt, amit a németek megcsináltak – ezt Északi Áramlatnak nevezik –, nekünk kell rendelkeznünk egy Déli Áramlattal. Az első számú választásunk most már a történelem ködébe vész. Ez egy Nabucco nevű vezeték volt, szerettük volna a Nabuccót megépíteni, azonban ez nem valósult meg. Miután ez meghiúsult, azt mondtuk, jó, akkor legyen a Déli Áramlat. Most meghiúsult a Déli Áramlat is, de ez még mindig nem oka arra, hogy föladjuk...

– De úgy látja, hogy meghiúsult? Tehát...

– Meghiúsult.

– ...hogy valóban ez a helyzet?

– Komoly emberek komoly mondatokat mondtak.

– De nemcsak egy sakklépésről van szó, hogy Putyin azt szeretné látni, hogy ki van vele, és ki ellene?

– Én most más fejével nem gondolkodnék. Én abból indulok ki, hogy komoly ember komoly mondatokat mond. Az Európai Unió folyamatosan meg akarta fúrni ezt a programot. Ez – most én úgy látom, hogy – nem működik. Ha majd újra aktuális lesz, akkor majd foglalkozni fogunk vele. Most nekünk azt kell tennünk, amit az oroszok mondtak. Ez a dosszié bezárult, ezt tudomásul kell vennünk. Ha az oroszok úgy látják, hogy ez a lehetőség elment, akkor nekünk nem érdemes pitizni azért, hogy de, nem lehetne-e mégis, tessék már mondani… Tehát azt javaslom, hogy ezt a testtartást ne vegyük fel, hanem – mint egy komoly ország – gondolkodjunk komolyan a saját jövőnkről. Tehát egy harmadik lehetőséget kell kidolgozzunk. Ennek a munkálatait megkezdtük, nekünk van egy stratégiai megállapodásunk Azerbajdzsánnal. Az azeri elnök nemrégen járt itt, akkor írtuk alá ezt a megállapodást. Ez lehetőségeket jelent Magyarországnak, ennek a lehetőségnek az aprópénzre váltása a feladat. Ki kell dolgozni terveket, konkrét akcióterveket, ez a munka zajlik. Nem szabad feladnunk summa summarum, nem szabad, ceterum censeo, nem szabad feladni azt a törekvésünket, hogy Ukrajnát elkerülve is érkezhessen energiaforrás, vagyis gáz Magyarországra.

– Versenyképes áron nyilván. Tehát azt mondja...

– Nem, bocsánat. Ez egy másik nagyon nagy csata. Ugye, mitől lesz versenyképes az ár? Mint a szó is mutatja, a versenytől. Tehát a magyaroknak nem érdekük, hogy bármilyen ország monopolhelyzetben legyen a gázellátás szempontjából Magyarországon.

– De akkor Oroszország sem lehet monopolhelyzetben, a Gazprom sem lehet monopolhelyzetben.

– Így van, pontosan. Nekünk az a jó, hogyha Magyarország területére különböző helyszínekről, különböző forrásokból, különböző útvonalakon minél több gáz érkezik, akik versenyeznek egymással, egy árverseny van. Ennek az eredményeképpen Magyarország olcsóbban juthat gázhoz. Ha nincs verseny, drágább lesz a gáz.

– Azok a tervek egyébként, amelyeket milliárdokból elkészítettek a magyarországi szakaszra vonatkozóan, átemelhetők egy másik szolgáltató elképzeléseibe, mondjuk egy Azerbajdzsán felől érkező gázvezeték elképzeléseibe?

– Erre a kérdésre még nem tudunk válaszolni.

– És simán el tudom azt képzelni Paks esetében, hogy úgy gondolkodik Ön, hogyha Putyin ezt komolyan gondolta, hogy egyik pillanatról a másikra kiugrott, akkor mondjuk Paks esetében ugyanez megtörténhet-e? Van erre forgatókönyve?

– Minden nemzetközi szerződést legalább ketten írnak alá, és ha az egyik fél eláll a szándékától, akkor a szerződés nem valósul meg. Tehát ezt minden szerződés aláírásakor tudnunk kell. Minden szerződés tartalmazza persze azt is, hogyha valamelyik fél eláll a szándékától, annak milyen következményei vannak. Ez a nemzetközi gyakorlatban így helyes. Nem lehet azzal feküdni meg kelni, hogy jaj, Istenem, mi lesz, hogyha valaki a velünk kötött szerződéséből ki akar lépni? Hát akkor majd az ott leírtak szerint kell eljárni.

– Nézzünk költségvetési kérdéseket. Itt vagyunk az év végén, lassan ismerjük az adótörvényeket, a költségvetés elfogadott formája lassan megvan. Lássuk a friss GDP-adatokat, nézzük a foglalkoztatottsági adatokat. Mit lát, hogy értékeli ezeket az adatokat, milyen állapotban van a költségvetés?

– Nézze, nagyon fontos számomra az a kérdés, hogy a nemzeti függetlenség és az azt szolgáló politika mindennapi életben előnyös vagy sem az emberek számára. Az előttünk fekvő költségvetés a 2014-es év most kifutó költségvetéséhez hasonlóan egy elementáris erejű bizonyíték arra, hogy a nemzeti függetlenség nemcsak jó, a szabadság nemcsak kellemes, hanem gazdasági értelemben hasznos. Mióta a nemzeti függetlenség politikáját folytatja a kormány 2010 óta, azóta csökkentek az árak, az infláció gyakorlatilag padlón van, azóta a rezsi csökkent, azóta a munkahelyek száma nőtt, a gazdasági növekedés megindult. Tehát azt gondolom, hogy ez a politika nem egyszerűen a magyar történelmi hagyományokhoz méltó, hanem egyúttal minden egyes magyar háztartás és minden egyes magyar család és ember érdekét közvetlen, napi gazdasági érdekét is szolgálja. Egyértelmű az elmúlt évek történetéből, hogy gyarmatnak lenni nemcsak általában és eszmeileg rossz, hanem az a kizsákmányoltság helyzetét eredményezi, vagyis rosszabbul élünk. Ha a saját magunk urai vagyunk, jobban élünk. Ennek bizonyítéka a költségvetés.

– Azt most nem is kérdezem, mert már sokszor elmondta, hogy Ön kitart a mellett a filozófiai megközelítés mellett, hogy akkor ér majd véget a válság, ha mindenkinek lesz munkája, hogy Ön akkor tudja majd ezt kimondani. Tehát továbbra is, gondolom, cél az, hogy teljes foglalkoztatottság legyen – bármit is jelentsen ez.

– Úgy látom, hogy ez korábban fog bekövetkezni, mint azt korábban reméltük…

– A ciklus vége előtt?

– Én úgy látom, hogy az adatok egyértelműek. Tehát próbálom fölidézni a pontos számokat. 2010-ben 11,5 % körül lehetett a munkanélküliség, és most pedig 7 %-nál vagyunk, és a tendencia egyértelműen csökkenő. A tél persze mindig okoz problémát, de abban reménykedem, hogy ez sem vet majd vissza bennünket. Tehát én a következő években is bővülő foglalkoztatással és csökkenő munkanélküliséggel számolok.

– Csak azért hoztam ezt így szóba, mert, ugye, hozzányúlnak a szociális segélyek rendszeréhez. Tehát gyakorlatilag – egy mondattal, egyszerűen – a munka nélkül megszerezhető források elapadnak. Nem lenne jó megvárni azt a pillanatot, hogy valóban minden munkaképesnek legyen munkája, és csak utána kivonni a rendszerből a teljes szociális segélyrendszert?

– Pontosan ezt tesszük. Lépcsőzetes megoldást alkalmazunk. Tehát általában annyival szoktuk csökkenteni a szociális rendszerben lévő pénzt, amennyivel növeljük a közmunkában lévőt. Hiszen nyilvánvaló, hogyha egyre többen dolgoznak közmunkában, ami egyébként egy 50 és 70 ezer forint közötti jövedelmet tesz lehetővé – ez rendkívül kevés, de sokkal több, mint a korábbi segély, amely 28 ezer forint volt –, ahogy sikerül az embereket hozzájuttatnunk munkalehetőséghez, úgy juttatjuk hozzá több bevételhez őket, következésképpen úgy válik szükségtelenné néhány szociális kifizetés, hiszen annál magasabb összeget közmunkabérként adunk oda az embereknek. Ezt a jól időzített, összehangolt átmenetet kell menedzselnie a kormánynak.

– Közben még mindig költségvetési kérdés. Sok tízmilliárdból - nem lehet tudni a pontos összeget, majd ez egy pár hét múlva talán megtudható lesz - megvásárolt egy bankot, a Budapest Bankot a magyar állam. Én adófizetőként kérdezem Öntől, hogy nekem erre mi szükségem volt, és milyen előnyöm származik abból, hogy most a Budapest Bank állami tulajdonba kerül?

– Hogy jól kezdődjön az Ön péntekje… Jelentem, hogy nagyon jól járt a ma reggeli hírek alapján. Én azt javaslom mindenkinek, hogy – tudom, hogy unalmas kijelentés ez, de hadd ismételjem meg, hogy a politika és a közélet, bár állandóan mindenki spekulál róla, alapvetően tapasztalati műfaj, tehát – abból kell kiindulnunk, amit már megtapasztaltunk. Ennek van elsőbbsége. Emlékszik-e Ön még a pénzügyi válságra? Mi történt az európai pénzügyi válság idején? Ezt beleégették az idegrendszerembe. Az történt, hogy azok a bankok, amelyek pénzügyi válság okán nehéz helyzetbe kerültek, a forrásaikat elkezdték hazavinni. Mert mindenkinek a saját hazája a legfontosabb, ahol az anyaország van, és ezért a hitelezés nemcsak magyar probléma volt, hanem azokban a bankrendszerekben, ahol nem volt elegendő arányú a nemzeti tulajdon, a hitelezés egy pillanat alatt megakadt, mert mindenki elkezdte hazavinni a forrásokat, hogy az otthoni bajokat segítse. Én ezt tanultam meg, és ezért ebből azt a következtetést vontam le, miután pénzügyi válságok mindig is voltak, és időnként a jövőben is lesznek, hogy mi akkor vagyunk biztonságban, akkor haladunk a nemzeti függetlenség felé, hogyha a bankrendszernek legalább 50 %-a nemzeti tulajdonban van. És egy ilyen helyzetben ezek a bankok abban érdekeltek, és csak abban, hogy Magyarország minél hamarabb kilábaljon a válságból. Ezért most, ezzel a mozdulattal, amit Ön megidézett, hogy vettünk egy bankot, a magyar tulajdoni aránya a bankrendszernek jóval 50 % fölé ment. Nagyjából biztonságban érezhetjük magunkat. Nem az a fontos, hogy állami tulajdonú legyen egy bank, itt azért óvatosabb lennék, de az fontos, hogy magyar érdekkörben legyen. Ezért az a kérdés, hogy a most megvett bankot mennyi ideig tartjuk állami tulajdonban, összevonjuk-e mással, ha magánosítjuk, azt milyen technikával tesszük majd olyan kérdések, amelyek most még nem válaszolhatók meg. De nem szándéka a kormánynak egy hatalmas, többségi állami tulajdonú mamutnak a kiépítése, ellenben a magyar érdekkörű, magyar tulajdonosokhoz tartozó, nemzeti bankrendszer az érdekünk.

– Más téma. Úgy látja ma már, hogy heti öt napi munkából meg lehet élni Magyarországon?

– Hatból talán már igen.

– Azt mondta 2011 májusában, hogy akkor lesz majd vasárnapi zárva tartás, vasárnapi kötelező szabadnap, hogy ha öt napi munkából meg lehet élni.

– Igen, de hatból lehet, úgy látom most már. Én legalábbis ezt a gyakorlatot folytatom.

– Ön személyesen is támogatja a vasárnapi szabadnap elképzelését? Vagy csak a kormány?

– Van egy nagy vita, bocsánat, az én személyes álláspontom, és...

– Ez még nem dőlt el?

– ...a kormány álláspontja azért kell, hogy egybeessen, mert még ha nem is értenék egyet a kormány többségének álláspontjával, akkor is lojális lennék a kormány többségének álláspontjához, és ne vegye ezt megalkuvásnak, de akkor azt a saját álláspontomként elfogadnám. Tehát a magyar miniszterelnöknek nem áll fönt az a lehetősége, hogy a kormánya hoz egy döntést, amivel ő személyesen nem ért egyet…

– Igen, de...

– Bocsánat, de jól néznénk ki.

– De a lényeg inkább arról szól, a kérdés is erre vonatkozott, hogy a hatástanulmányok elkészültek-e, tudják-e, hogy ez milyen hatást okozhat, lesznek-e elbocsátások?

– Hogyne, ezért tartott ez ilyen hosszú időn keresztül. Persze, ugye, miután egy ilyen kérdést rendkívül széles párbeszéd kísér, ezért rengeteg adat, információ és háttértanulmány létezik. Nemcsak a kormány készített ilyeneket, hanem rengeteg más szervezet is. Elég kakofón a helyzet, tehát mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet hallani. Hosszú ideig vitattuk ezt a kérdést a frakcióban is és a kormányon is. Nehéz megmondani, hogy mi volt a döntő érv, mert ahány ember, annyi szokás vagy annyi gondolkodásmód. Az én számomra a legerősebb érv az osztrák és a német rendszer volt, tehát tanulmányoztuk, hogy van ez Ausztriában, és hogy van ez Németországban. Én fontosnak tartom, hogy – bár a modern világ nem ezen az ösvényen halad, de – tartsunk ki amellett, hogy vasárnap senkit sem lehet dolgoztatni. A kereskedelemben oldható meg ez legegyszerűbben, mert a modern ipari technológia miatt vannak, nemhogy három műszakban, hanem szinte 9-10 hónapban folyamatosan működő technológiai gépsorok, amiket szinte nem lehet megállítani, és azok nincsenek tekintettel a vasárnapra, de törekednünk szerintem arra kellene, hogy senkit ne lehessen vasárnap dolgoztatni. Ezért a törvény egyébként, amiről Ön beszél, nem az üzletek bezárásáról szól – senki sem akar üzleteket bezárni –, hanem arról szól, hogy ne lehessen senkit sem dolgoztatni vasárnap, és ezért teszi lehetővé ugyanez a törvény, hogy aki nem mást dolgoztat, hanem maga dolgozik...

– …de akkor a „senkit sem” mit jelent? Az milyen szakmákra vonatkozik még Ön szerint?

– Most a kereskedelemről beszélünk egyelőre. Ez egy nagyon nehéz...

– Csak az egyértelműség miatt: Ön szerint ez a kérdés eldőlt? Nyilván: parlamenti vita, egyebek, vagy még nyitott ez a kérdés?

– Akkor dől el, amikor szavazott róla a parlament, de a végeredmény tekintetében egyirányú utat látok.

– Nagyon elszaladt az időnk, de még szeretném szóba hozni Önnek a veszprémi időközi választás valódi tétjét, hiszen szó volt ma már itt, a műsorban is erről. Itt, ugye, persze matematikailag a kétharmad forog kockán, hogy a Fidesz jelöltje, akit még hivatalosan nem tudunk, hogy ki lesz, behúzza-e Navracsics Tibor megüresedett mandátumát. Mit szól ahhoz az elemzéshez, hogy a jelölési eljárásnál már látható lesz, amikor már látjuk a jelölteket, hogy mi a veszprémi időközi választás valódi tétje?

– Majd a veszprémiek eldöntik, hogy mi a tétje a választásnak. A kétharmadnak a mostani helyzetben nincsen jelentősége. Tehát nem ismerek olyan problémát Magyarországon, amelyet 2010 és 2014 között ne oldottunk volna meg az akkori kétharmaddal. Persze az a jó, ha minél nagyobb arányú egy többség a parlamentben, de én nem a kétharmadot látom a legfontosabbnak. A legfontosabb kérdés az, hogy lesz-e a veszprémi és Veszprém környékén élő embereknek olyan képviselője a parlamentben, aki számukra fontos ügyeket el tud intézni. Ezért is választottuk azt a megoldást, hogy Navracsics Tibor urat, aki korábban kiérdemelte az ott élő emberek bizalmát, és azóta biztosa lett az Európai Uniónak, kértük föl, hogy tegyen javaslatot a Fidesz jelöltjének személyére. Ezt a javaslatot ő megtette, az elnökségünk pedig jóváhagyta.

– Tehát akkor Ovádi Péter lesz a Fidesz jelöltje?

– Nem.

– Tehát ki lesz akkor?

– Van jelöltünk, akit a dolgok szokásos rendje szerint be fogunk jelenteni.

– A „180 percben” Orbán Viktor miniszterelnököt hallották. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

– Köszönöm, hogy itt lehettem.