Orbán Viktor beszéde a 70 éves Kereszténydemokrata Néppárt ünnepi választmányi ülésén (2014. szeptember 27. Budapest).
Tisztelettel köszöntöm a történelmi egyházak vezetőit. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Kereszténydemokraták!
Vált válnak vetve, együtt küzdöttünk az elmúlt években, és együtt értünk el komoly sikereket. Ma itt, Önök között mindannyian megérezhettük, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt nagy, jelentős és befolyásos párt a magyar közéletben. Ha valaki, akkor Önök elmondhatják, hogyha nagynak látszanak, az azért van, mert óriások vállán állnak. Ma a Kereszténydemokrata Néppárt megalakulásának hetvenedik, újjáalakulásának huszonötödik évfordulóján az ifjabb párt elnökeként köszöntöm az idő próbáját is kiálló szövetségesünket és – ami még fontosabb – az idő próbáját kiálló szövetségünket is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Kereszténydemokrata Néppárt mindig is európai párt volt. A Nyugat legértékesebb tradícióját követte, igazi kapocsként kötötte Magyarországot a Nyugathoz. Illő hát, hogy mai köszöntőm is európai összefüggésben köszöntse, és európai horizonton helyezze el az Önök pártját. Mindannyian látjuk, hogy hatalmas változások zajlanak ma a világban. Ma még talán felbecsülni sem tudjuk, milyen mélységű rengéseket indított el a 2008-as év, amely a korábban rendíthetetlennek és kikezdhetetlennek hitt nagy nyugati pénzügyi rendszer alapjait megrendítette. Ha mi, magyarok nem lettünk volna bátrak, és ha nem lettünk volna képesek időben megérteni ezt a kihívást, bizonyosan minket is maga alá temetett volna. A második évezred első évtizedének vége olyan határkő, amely világosan jelzi számunkra, hogy valami végérvényesen lezárult. Vége van a régi politikai világnak, és ezentúl egy másik politikai világban fogunk élni, és ennek az új korszaknak az alapjait nekünk magunknak kell lerakni. A világgazdaság súlypontja – követve bolygónk demográfiai mozgását – keletre tolódik. Ez olyan fejlemény, amely kikezdi a mi nyugati önbizalmunkat, ezért is olyan nehéz szembenézni vele. Ebben az új világban versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért vagy inkább kimunkálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget versenyképessé tenni a megváltozott körülmények közepette. Ami korábban kétségbevonhatatlannak bizonyult, az mára megkérdőjelezhető. Itt van jelentősége az Önök történelmi tapasztalatainak. Modellkísérletek és modellek keresésének tanúi vagyunk, higgadt, nyugodt gondolkodás szükséges a jó döntésekhez. Be kell mondanunk, meg kell vallanunk, egyenesen ki kell mondanunk, hogy a politikai korrektség, ami a régi politikai világot meghatározta, valójában egy olyan taburendszer, amely megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől és az őszinte beszéd lehetőségétől is. Modellkísérletek idején persze óvatosnak kell lenni. Azt olvastam a napokban egy professzor írásában – idézem őt –, hogy „amit modellnek gondolunk, az gyakran valójában makett. Összekeverjük a kettőt. Modell az, ami úgy működik, mint az igazi, legfeljebb nem úgy néz ki. A makett az, ami úgy néz ki, mint az igazi, csak nem működik. Sok minden van, amire azt mondjuk modell, de valójában makett.”
Tisztelt Kereszténydemokraták!
Ez fontos figyelmeztetés. Szóval nem kisebb feladat áll előttünk, mint hogy megpróbáljuk megkeresni és megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott politikai korrektség dogmarendszerétől magunkat függetlenítve azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban sikeressé tegye a nagy világversenyfutásban. Fontos adalék, hogy a kereszténydemokrácia nagyjainak gondolatai, Adenauer vagy Schuman gondolatai a mai európai kódrendszerben nem lennének szalonképesek, nem minősülnének PC-nek. Ezért nem kell a kereszténydemokratának megijedni akkor sem, hogyha a liberális szekta főpapjai egyre hangosabban követelik kiközösítésünket, mert ezzel a kereszténydemokrácia nagyjait is kiközösítenék az európai politikából. A liberális demokrácia hívei, tisztelt Kereszténydemokraták, ugyanis úgy gondolják, hogy valami vagy liberális demokrácia, vagy nem is demokrácia. Ezt azért tehetik meg, mert azt gondolják, hogy amit ők képviselnek, az az egyedüli helyes álláspont. Így lép a liberális okoskodásban a többségi elv helyébe a kizárólagosság elve, és így kerül szembe egymással a liberális és a demokratikus elv. A liberálisok így védik meg magukat egy demokráciában a kisebbségbe szorulás kellemetlen érzésétől. De attól, hogy valami lélektanilag érthető, még nem válik elfogadhatóvá az elvekről, értékekről és végső soron egy modellválasztásról folyó vitában.
Tisztelt Kereszténydemokraták!
Egy demokráciában, egy európai demokráciában a többség akarata megkerülhetetlen tény. A demokráciáknak többféle elfogadható formája létezik, vagyis egy demokrácia nem szükségképpen liberális, és attól, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia. A liberálisok mindig azt szeretnék elhitetni, hogy választani mindig csak két megoldásból lehet. A jövő egyik legfontosabb tétje, hogy mi, magyarok elkerüljük ezt a zsákutcát. Ezért fontos, hogy napirenden tartsuk az európai demokrácia kérdését. Fontos, hogy kimondjuk: egy közösségnek más céljai is lehetnek, mint elvont elvek és absztrakt okoskodások érvényre juttatása. Bizony ilyen cél lehet a saját fennmaradásának biztosítása és saját igazságainak védelme is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a politika – és mi ezt követtük az elmúlt években – súlyosan sérti a politikai korrektség taburendszerére épülő csoportok érdekeit is. Ezért nem válogatnak az eszközeikben. Az ő válaszuk annyi, hogyha nem fogadod el a ma egyeduralkodó liberális eszmerendszert, valójában a diktatúra híve vagy, és máris együtt emlegetnek Kínával, Oroszországgal vagy éppen Szingapúrral. Persze ők is tuják, hogy állításuk valótlan, hiszen Magyarország a Nyugat elválaszthatatlan része, még a kommunizmus és a Szovjetunió sem tudott bennünket kiszakítani onnan. Ezért is vagyunk tagjai az Európai Uniónak és a NATO-nak is. Idézzünk föl néhány gondolatot a nagyoktól, mondjuk, Schumantól: „A demokrácia a kereszténységnek köszöni létét.” Így folytatja: „Azon a napon született, amikor az ember megkapta a hivatást, hogy e világi életében megvalósítsa személyi méltóságát az egyéni szabadságban, mindenki jogainak tiszteletében és az egyetemes testvéri szeretet gyakorlásával.” Ma már nem mondanak ilyeneket az Európai Parlamentben. Vagy idézem Adenauert: „A demokrácia számunkra nem merült ki a parlamenti kormányzásban, számunkra olyan világnézet egyben, amely szintén a kereszténység által a minden egyes ember méltóságáról, értékéről és elidegeníthetetlen jogairól kialakított felfogásában gyökeredzik.” Majd Barankovics így folytatja: „Nincs abban semmi túlzás, hogy keresztény erények nélkül, a személyiség mélységes tisztelete, a felebaráti szeretet, az igazságosság, a közjó iránti áldozatkészség, a szabadság és egyenlőség lelkes szeretete nélkül senki sem lehet jó demokrata.” Azóta, hogy ezeket a szavakat elmondták, valami megváltozott Európában. Európában az elmúlt évtizedekben úgy gondolkodtak, hogy divatjamúlt, avítt és anakronisztikus dolog a demokráciáról keresztényként gondolkodni. Robert Schuman mondata, „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” ma igazi felségsértésként hangzik. A mostani válság azonban megmutatta, hogy éppen az a kő, amit az unió alkotmányán dolgozók félredobtak, az a sarokkő, amely minden erőt és feszültséget egy pontba gyűjtve, az egész építményt, az egész európai építményt egybetartja. Amíg ez a kő, az Európa keresztény gyökeréről passzusok nem kerülnek a helyükre, az Európai Unió befejezetlen projekt marad. Ezt mi, magyarok pontosan tudjuk, mert amíg ez a sarokkő nem került be Magyarország Alaptörvényébe, addig mi sem láttuk tisztán, merre vezet a magyarok útja a XXI. században. Most szembesülünk azzal is, hogy a liberális értékrend kulturális missziója is megtört a nagyvilágban. Érdemes átgondolni, hogy a liberális politikai rendszerek exportja helyett inkább valódi kulturális párbeszédet alakíthatnánk ki szerte a világban a tőlünk különböző vallást, vallási fölfogást képviselőkkel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sokan állítják, hogy a kereszténységre mostanában nehéz idők járnak, ami abban az értelemben igaz is, hogy manapság a kereszténység a legüldözöttebb vallás. Igaza lehet a britek miniszterelnökének, David Cameronnak, amikor azt mondta: „Erősebbek lennénk, ha nagyobb lenne a hitünk. Nagyobb hitre lenne szükségünk,” – folytatta – „hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni az emberek életét, javítani országunk lelki, fizikai és erkölcsi állapotát, és ezt a szándékunkat szégyenkezés nélkül, nyíltan vállalnunk kell.” Mint ahogy mi, a mostani magyar kormány ezt vállaljuk is. Sőt, a Kereszténydemokrata Néppárttal közösen vállaltuk első kormányzásunk idején, vállaltuk 2010-ben is. Beszéljünk egyenesen: egy liberális demokrácia nem lett volna képes arra, hogy nekimenjen a rezsiszámláknak, hogy segítő kezet nyújtson a devizahitelesek százezreinek, hogy megadóztassa a multikat, a nagy energiaszolgáltatókat és a bankokat. Nem lett volna képes, hogy belenyúljon a devizahitel-szerződésekbe, kimenekítse az önkormányzatokat az adósságcsapdából, a méltányos közteherviselés elve alapján újraszervezze az adórendszert, hogy célul tűzze ki a teljes foglalkoztatottság megteremtését, és emberek százezreinek adjon munkát segély helyett, és nem lett volna képes arra, hogy támogassa a családokat, és olyan szabályokat hozzon, amelyek védelmet nyújtanak gyermekeinknek. A sor tetszés szerint folytatható. Tisztelt Kereszténydemokraták, erre kell, ezért kell kereszténydemokrata kormányzás Magyarországnak. Erre kell, ezért kell a megújított és újjászervezett magyar állam is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azt mondtam korábban, és ezt erősítem meg most is, hogy mi egy kereszténydemokrata alapokon álló, néppárti kormány vagyunk. Kereszténydemokrata szellemiségben kormányzunk minden magyar ember érdekében. Végezetül idézzük fel azt, amit az egyik legnagyobb amerikai elnök mondott, és így hangzik: „Ne azzal törődjünk, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e, hanem azzal, hogy mi Isten oldalán állunk-e.” Azt kívánom a Kereszténydemokrata Néppártnak a következő hetven esztendőben is, hogy sikerüljön mindig a jó oldalon állni a magyar és az európai politikai élet színpadán is.
Isten éltesse Önöket!