Kormányportál

A miniszterelnökkel Kiss Gábor István beszélgetett a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

– Három perccel múlt fél 8. Jó reggelt kívánok a „180 perc” hallgatóinak! Itt ül mellettem Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

– Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat. Jó reggelt!

– Tegnap a külügyminisztérium nyilvánosságra hozott egy feljegyzést, amelyet még a múlt héten kaptak az amerikai nagykövetség képviselőjétől. Az olvasható benne, hogy az amerikai nagykövetségnek problémája van a mezőgazdasági áfa-csalásokkal, a különféle szabálytalanságokkal, a trafikrendszer átalakításával, Horváth András ügyeinek kezelésével és egy bizonyos adóigazgatási szerv megszüntetésével. Ezek közül melyiket mondják magyarázatként a kitiltási ügyre?

– Egyiket sem. Valóban kaptunk egy papírt, amely nem más, mint ömlesztett összegyűjtése azoknak a vádaknak, amelyeket az elmúlt négy évben az ellenzéki pártoktól már hallhattuk. Ezen a papíron, amit átadtak nekünk, nincsen se aláírás, se fejléc, se pecsét. Ez egy fecni. Ha nem angolul lenne, akkor azt hinném, hogy egy ellenzéki párt írta. De angolul van, ezért valószínűleg az amerikai nagykövetség írhatta. Az ügy egyre inkább elveszíti a komolyságát éppen emiatt. Az ember a barátaitól érkező kritikákat komolyan veszi, különösen, hogyha ez egy ilyen nagy barát, érdemes erre odafigyelni, de most már arra a szintre jutottunk, ahol ez egyre nehezebb. Én azt tudom mondani, hogyha egy ilyen papírt bármelyik magyar nagykövet bármelyik baráti országban, de akár Afrikában is odaadna egy kormánynak egy ilyen fecnit, akkor másnap haza kellene rendelnem.

– Én azért kérdezem ezt, hogy, ugye, nincs műfaji megjelölése ennek a dokumentumnak, nincs címe sem, tehát azért kérdezem, hogy milyen mondatok kíséretében adták át? Kedves magyar kollegák, ezzel magyarázzuk, ezekkel az ügyekkel magyarázzuk azt, hogy a kitiltási ügyben meghoztuk a döntésünket?

– Igen.

– De melyek azok ezek közül az ügyek közül, a felsorolt ügyek közül melyik új a külügyminisztérium vagy a magyar kormányzat számára?

– Új nincs benne. Ugye, ha politikai szempontból nézem a dolgot – és onnan is kell –, akkor ezek olyan dolgok, amelyekről az elmúlt négy évben halálra vitatkoztuk magunkat Magyarországon. Az idei év három olyan választást hozott, amely ezeknek az ügyeknek a megvitatásával telt el. Tehát az ellenzék másról sem beszélt az elmúlt időszakban, mint ezekről a kérdésekről. Utána elmentek az emberek választani, és megválasztották a mostani parlamentet és a mostani kormányzatot. Ezért én ezt a dokumentumot úgy tekintem, mint hogyha vissza akarna valaki rángatni bennünket a választások előtti politikai helyzetbe, de ezt egy ország nem engedheti meg magának, ezen már túl vagyunk. Előre kell nézni, rengeteg dolgunk van, azzal kell foglalkozni – mindig megerősítve –, hogy természetesen minden konkrét ügyet, amely azt a gyanút veti föl, hogy akár Magyarország valamely állampolgára, akár maga a magyar állam nem törvénytisztelő módon jár el, azonnal ki kell vizsgálni. Tehát korrupció ügyben tartani kell a zéró tolerancia elvét.

– Én ezt úgy fogalmaztam meg, amikor láttam ezeket az ügyeket, hogy valóban nincs köztük olyan, amelyről mi itt, ebben a stúdióban ne beszéltünk volna már évekkel ezelőtt. De nem arról volt szó, hogy az Amerikai Egyesült Államok, ha erről a proklamációról van szó, nem adhat ki magyarázatot, hogy mi áll az ügy hátterében? Ez nem egy súlyos ellentmondás?

– Egyre zavarosabb az egész dolog. Tehát én most már úgy látom, hogy minden perc, amit azzal töltünk, hogy ezzel az üggyel foglalkozunk, kidobott idő.

– Azért mégiscsak maradjunk itt, ennél néhány kérdés erejéig. Mert a konfliktust valahogy fel kell oldani, és itt azért mégiscsak az állam egyik legfontosabb intézményének vezetőjét éri a korrupció árnyéka, és egyszerű adófizetőként kérdezem Öntől, miniszterelnöktől, hogy milyen felelőssége van, milyen lehetősége van arra, hogy ezt a gyanút eltüntesse?

– Szerencsére a NAV elnöke megkönnyíti a helyzetemet, és megkönnyíti minden magyar ember helyzetét azzal, hogy, ugye, maga is bement az amerikai nagykövetségre, kérte a rá vonatkozó gyanúkat alátámasztó tényeket, mondták neki, hogy sajnos ma éppen nem érnek rá ezzel foglalkozni, nincsenek ilyenek, vagy nem adják oda. És ő pedig azt nyilatkozta – és én elvárom tőle, hogy ezt be is tartsa –, hogy mindenkit beperel, aki olyan állítást tett, amely nem felel meg a valóságnak. Ebből az következik, hogy lesznek ebből bírósági perek, és mindent látni fogunk.

– De nem befolyásolja a NAV elnökének munkáját ez az ügy? Ön szerint nem lenne okosabb...

– De, sajnos...

– ...hátralépni egyet?

– Nem ez a probléma. Természetesen a NAV elnöke benyújthatja a lemondását, de erősen elgondolkodnék azon, hogy elfogadjam-e, mert azért arra nem szeretnék egy precedenst teremteni, hogy egy külső állam, ráadásul egy nagy állam rámutat egy magyar köztisztviselőre, megvádolja, nem hajlandó ugyanakkor átadni a bizonyítékokat, de eléri, hogy leváltsák. Akkor hol lesz ennek a vége? Ez Magyarország szuverenitásának kérdését veti föl, és nekem az a dolgom – erre is tettem esküt –, hogy Magyarország szuverenitását meg fogom védeni. Tehát én nem tehetem meg emberiességi okokból egyetlen magyar állampolgárral szemben sem, hogy nem védem meg, és nem tehetem meg azt, hogy nem védem meg őket, mert az ő személyüknek a megvédése egyben Magyarország szuverenitásának a megvédése, és erről nem mondhatok le. Ellenben az ügy abból a szempontból állami súlyú, hogy mindannyiunk nyugodt, biztonságos és kiszámítható életének pénzügyi előfeltételét a mindannyiunk által oly kevéssé szeretett NAV teremti meg. Ugyanis hogyha az adóhivatal, akit egyetlen ember sem szeret ebben az országban, tán még én vagyok a legmegértőbb ebben az ügyben, ha nem szedi be az adókat, akkor Magyarország pénzügyi stabilitása eltűnik. Tehát aki a NAV működésében zavart okoz akár azzal, hogy lemond, akár azzal, hogy indokolatlanul támadja a NAV-ot, azt kockáztatja, hogy az ország pénzügyei megbillennek. Ráadásul én kénytelen vagyok...

– Erre utaltam, hogy Önnek miniszterelnökként...

– Stabilizálnom...

– ...van-e ebben felelőssége.

– ...nekem stabilizálnom kell a NAV működését a NAV mostani vezetésével. Ez a feladatom. Most kétségkívül a valóság a kezemre játszik abból a szempontból, hogy miközben áfa-csalásokról van szó, és nyilvánvaló, hogy történnek Magyarországon áfa-csalások, ezért is van egyébként, hogy rendkívül sajátos ellenőrzési rendszert vezetünk be az áfa-csalások ellen január 1-jétől, ezt most vitatja a parlament, aközben az áfából történő bevétel az adóhatóság működésének eredményeképpen évről évre nő. Méghozzá óriási mértékben nő. Tehát az ország pénzügyi stabilitása szempontjából az adóhivatal munkája egyre javul, miközben egyébként – paradox módon – a vele szembeni vádak egyre erősödnek. Hogy a kettő dolog összefügg-e vagy sem, azt nem tudom megállapítani.

– Viszont, és összefügg-e azzal az üggyel, hogy Magyarország... Tehát hogy nem abban a térben kell értelmezni ezt a konfliktust, hogy Oroszország versus Nyugat, és ebben Magyarország külön utas, retorikai és gazdaságpolitikai döntésekkel látható pozíciót foglal el? Gondolok itt az orosz szankciók elleni mondataira.

– Ez egy nagyon logikusnak hangzó, és rendkívül veszélyes feltételezés.

– De így van, vagy nincs így? Mi az Ön álláspontja?

– Rendkívül veszélyes feltételezés, tehát az erről való nyílt beszéd is rendkívül veszélyes. Ugyanis ez nem kevesebbet jelentene, minthogy egy külpolitikai vitában – amelyhez minden államnak joga van, hogy saját külpolitikája legyen – egy nagy állam egy kisebbel szemben egyes állampolgárokkal szembeni meg nem alapozott rágalmazási hadjáratot folytat, hogy befolyásolja egy ország politikáját. Ez egy olyan súlyos vád lenne az Egyesült Államokkal szemben, aminek a megfontolását is szeretném elutasítani.

– De nem arról van itt szó, hogy amikor Paks 2. ügyében az oroszokkal megállapodásra jutott Magyarország, illetve a Déli Áramlatot az Európai Bizottság, nem mondom, hogy egyértelmű tiltása, de mondjuk fejcsóválása ellenére egy módosító indítvánnyal próbálja egyengetni. Tehát vannak olyan gazdaságpolitikai döntések a kormány mögött, amelyek mondjuk kiválthattak ilyen nyugati reakciókat.

– Én szívesen beszélek ezekről a döntésekről és vitákról, csak azt kérem, hogy válasszuk ezt le az Egyesült Államok kitiltási döntéséről, mert azzal úgy megvádolnánk az Egyesült Államokat, amit egy barát nem tesz meg a másikkal szemben, és az Egyesült Államoknak szövetségesei és barátai vagyunk. Én nem merem vádolni az Egyesült Államokat azzal, hogy nyers gazdasági érdekek miatt rágalmazási hadjáratot folytat egy ország ártatlan állampolgáraival szemben. Márpedig ha a két dolgot összekötöm, akkor ez csak így értelmezhető. De különválasztva a dolgot: a Déli Áramlatot említette, azt tudom mondani, hogy ez az Északi Áramlat kisöccse. Az Északi Áramlatot a németek hozták létre annak érdekében, hogyha Ukrajnában baj lenne, mégiscsak el tudjon jutni az orosz gáz Németországba. A Déli Áramlat ugyanezt a célt szolgálja. Kérdés az, amit lehet a németeknek, miért ne lehetne nekünk, közép-európaiaknak?

– Igen, csak az egy nyers orosz gazdasági érdek, hogy Ukrajnát kikerülje egy újabb gázvezetékkel, és ezért lép fel Brüsszel ellene.

– És egy nyers magyar gazdasági érdek is.

– Na de lesz ebből valami egyáltalán? Mert se Bulgária, se Szerbia, tehát lehet, hogy nem lesznek ennek a Magyarországon megépített gázvezetéknek se eleje, se vége, mert Bulgária és Szerbia gondolkodik, hogy egyáltalán foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

– Néhány nappal ezelőtt kiderült, az osztrákok is benne vannak, tehát még mielőtt ilyen gyanús...

– Az a vége.

– ...balkáni, fél-balkáni államok összeesküvésének tűnne fel a Déli Áramlat, szeretném jelezni, hogy a demokratikus szempontból hibátlannak tekintett Ausztria is része ennek a projektnek. Sőt, mi több, ők csatlakoztak hozzá utoljára akkor, amikor már egyébként állt a bál e körül az ügy körül. És napokkal ezelőtt a bolgár elnök és az osztrák elnök egy nyílt sajtótájékoztatón bejelentette, hogy ők ezt mindenképpen meg fogják valósítani.

– Tényleg csak összegezve ezt a részt, és akkor elengedem ezt a kérdést: van-e ezekben a konkrét ügyekben Önnek, a kormánynak tennivalója, mit terveznek, és most a Déli Áramlatról, hogyha ennyit beszéltünk, érvényesnek tartja-e azt a szerződést, és lesz-e Paks 2. oroszok általi bővítése?

– Igen, mindegyik kérdésére igennel kell válaszolnom. Az első kérdésre pedig azt mondom, hogy nekem most az a feladatom, hogy miközben figyeljük, merül-e fel konkrét információ, ami alapján a jogot érvényesítő állami szervezetek meg tudnak indulni bármilyen korrupciós ügyben, nekem az a dolgom emellett, hogy az államigazgatást arra szorítsam rá, és a figyelmét a felé fordítsam, hogy a saját dolgával törődjön. Még egyszer mondom: egy nagy lehetőség kapujában áll Magyarország, egy fellendülési korszak előtt vagyunk. Rengeteg a teendőnk. Nem engedhetjük meg, hogy a magyar államigazgatás az emberek érdeke helyett, az emberek szempontjából fontos kérdések helyett rágalmazásokkal szembeni védekezésre fecsérelje az energiáját.

– No, nézzünk akkor egy ilyet. Célegyenesbe jutott a devizahiteles mentőcsomag, amely több jogszabályt jelent egy időben. Ugye, egyfelől egyre több bírói fórum mondja azt ki, hogy a korábbi kamatemelésekkel, az egyoldalú kamatemelésekkel, a szerződésmódosításokkal tisztességtelenül vettek el az ügyfelektől a törlesztőrészleteken keresztül összegeket a bankok. Ezek visszajárnak. Illetve itt van előttünk a forintosítás is. Az alapproblémából szeretnék kiindulni, most Önt így kérdezném. Ugye, évekkel ezelőtt arról beszéltünk, hogy van itt egy rossz pénzügyi konstrukció, amely földhöz veri a családokat, nem tudják törleszteni, illetve a bankok pedig nem hiteleznek, mert szintén sok a rossz hitel. Most úgy látja, hogy megoldódhat ez a kérdés véglegesen?

– Igen. Én az elmúlt évek legnagyobb sikerének tartom azt, hogy tudtuk tartani, amit vállaltunk. Nagyon komoly vállalásokat tettünk, én személy szerint is komoly vállalást tettem a magyar emberek irányában. Azt mondtam, hogy ettől a rossz konstrukciótól mentesíteni fogjuk a magyar embereket. Három dolgot vállaltam, ezt én Önnek is személyesen többször elmondtam. Az első dolog, hogy el fogjuk, el fogom érni, hogy a törlesztőrészletek érzékelhető mértékben csökkenjenek. Ez azt jelenti, hogy a következő időszakban 25-30 %-kal csökkenni fognak a havi törlesztőrészletek. Azt is vállaltuk, azt is vállaltam, hogy méltányos lesz az ügy megoldása, tehát akik forintban vettek föl hitelt, nem fogják úgy érezni, hogy ők rosszabbul jártak, mint a most megsegített devizahitelesek. Ez is teljesül. És a harmadik dolog, amit vállaltam, úgy hangzik, hogy nem engedjük, nem engedem, hogy ezt még egyszer elkövessék a magyar emberekkel szemben, hogy még egyszer ilyen helyzet előálljon, ezért nyújtottuk be a fair bankokról szóló törvényt. Ez azt jelenti tehát, hogy a céljainkat elértük. Hogy milyen eszközökkel tudjuk elérni, az nem lényegtelen, de másodlagos. Azt egy bírói döntés jelölte ki, hogy végül is hova kell tenni a hangsúlyt: a kamatemelésre, a forintosításra, de ez most másodlagos. A lényeg az, hogy amit vállaltunk, amit ígértünk, és amit az emberek joggal vártak el tőlünk, teljesítjük.

– És miért tette le a fegyvert a bankokkal szembeni harcban, ha a forintosításról beszélünk? Miért piaci árfolyamon rögzítették vagy tervezik rögzíteni ezeket a szerződéseket?

– Én úgy számoltam, hogy ezermilliárd forint körüli összeget fogunk, fogok elvenni a bankoktól.

– De ez az elszámolás része.

– Az mindegy. Összességében ennek az egész ügynek a lezárásaképpen mintegy ezermilliárd forintot a bankoktól át fogok irányítani az emberekhez. Ez volt a tervem. Ez megtörtént. Valóban volt arról szó, hogy majd a forintosítással tesszük ezt és nem az elszámoltatással, de a bíróság közben olyan döntést hozott, hogy azt a célt, hogy ezermilliárdot a bankoktól vissza tudjak terelni az emberekhez, végül is az elszámoltatással tudjuk elérni. A lényeg, hogy a célt elértük. Egy kicsit másképpen, mint ahogy gondoltuk, de a célt elértük.

– Érdemes egyben beszélni valóban, ahogy Ön is teszi, ezekről a jogszabályokról, hiszen az ügyfeleket is egyféleképpen érdekli: a saját szerződésükön keresztül. De látható az, hogy a nem fizetőkön, akik, mondjuk, évek óta problémával küzdenek, és képtelenek törleszteni a törlesztőrészletüket, ők nem fognak tudni 20 %-kal alacsonyabb törlesztőrészletet sem fizetni, tehát őket megint nem érik el ezek az intézkedések.

– Lehetnek ilyenek, lehetnek ilyen családok. Velük is törődni kell, senkit sem szabad az út szélén hagyni. Van az eszközkezelő, vannak a korábban kialakított adósmentő gyakorlataink. Ezeket a jövőben is működtetnünk kell majd.

– Tehát akkor ezek működnek a jövőben is, és miért kötelező a forintosítás? Tehát aki hisz abban, vagy bízik benne, hogy egy kedvező forintárfolyammal egy 20-25 éves hitelciklus végén akár még jobban is járhat, az miért nem dönthet úgy, hogy vállalja ezt a kockázatot?

– Ez egy nagyon komoly elvi kérdés, hiszen a kormány is hosszú időn keresztül töprengett. Mit tudunk mondani? Azt tudjuk mondani, hogy van egy-két kivétel, aki maradhat devizában, például azok, akik devizában rendelkeznek jövedelemmel. De azt láttuk, hogy éppen ez a gondolkodásmód vezetett oda, ahol most vagyunk. Hiszen az emberek azt gondolták ez előtt nyolc, tíz évvel – öt, hat, hét, nyolc évvel –, hogy ők majd jól kigondolták, hogy devizában veszik fel ezt a hitelt, és akkor hosszabb távon jól fognak járni. S mi történt? Most ezermilliárdot kell erővel elvennem a bankoktól, hogy az emberek ne menjenek tönkre, és ezt az ezermilliárdot oda kell adnom az embereknek a törlesztőrészletük érdekében, hogy ne szakadjon rájuk a tető. Tehát itt egy olyan kísértéssel van dolgunk, amivel szemben, aminek a kizárása érdekében egy világos törvényt kell alkotnunk. Mi lesz akkor, tegyük föl – hiszen éppen egy háború van Ukrajna és Oroszország között, elakadt az Európai Unió gazdasági növekedése –, mi lesz akkor, hogyha a forint árfolyama kedvezőtlenül alakul a következő néhány évben? Akkor megint kezdjük elölről a devizahitel-mentőcsomagot? Mert nyilván, ha az emberek feje alól el akarják vinni a házukat, akkor valamit tennie kell a kormánynak. Tehát megígértem, vállaltuk, nem engedjük, hogy ez a helyzet még egyszer előálljon. Ahhoz, hogy ez ne állhasson elő még egyszer, nem engedjük meg, hogy Magyarországon, ahol a hivatalos fizetőeszköz a forint, devizában történjen meg az eladósodás, ha csak valaki egyébként nem rendelkezik azzal a devizával, mondjuk, jövedelem formájában, amely biztonságot jelent az ő és családja számára.

– Jó, tehát ezt egy elvi kérdésnek tartja. Ugye, még inkább hosszú távú hatása lehet az úgynevezett fair bankokról szóló jogszabályoknak, hiszen az vonatkozik forinthitelesekre, devizahitelesre, mindenkire. Meghatározza, hogy milyen ütemben lehet kamatokat emelni, hogy kell tájékoztatni az ügyfeleket, satöbbi. Hogy rendezheti át ez a jogszabálycsomag, mindaz, amiről itt beszélünk, Ön szerint hogyan rendezheti át a hitelintézeti világot itt, Magyarországon? Ugye, olvasni olyan véleményeket, fontos véleményeket a Magyar Nemzeti Bank munkatársától, hogy végül csak öten maradnak, hogy öt kereskedelmi bank bőven elég. Meg arról is hallani, hogy újabb bankokat vásárolna az állam, szóval hogy rendeződhet át a hitelintézeti világ a következő években Magyarországon?

– Ez egy fontos kérdés, de ide kapcsolódó talán még fontosabb kérdés, hogy rendeződik át az emberek pénzügyi helyzete, és valóban most születtek olyan kormánydöntések, várhatóan parlamenti döntések is, ez a fair vagy méltányos bankolásról szóló jogszabály, és születtek olyan döntések a nemzeti bankban is kormánytól függetlenül, amelyeket már nyilvánosságra hoztak, amelyek valóban védeni próbálják az embereket attól a helyzettől, hogy meggondolatlanul felvett hitelek okán tönkremenjen az életük és a családjuk élete. Itt igazából fogyasztóvédelmi szempontokat kell látnunk. Valójában a hitelt felvevőknek kell bizonyos védelmet nyújtanunk, hiszen azt tanultuk meg az elmúlt tíz évben, hogy ilyen védelem nélkül előáll az a helyzet, hogy a bankok akarva-akaratlanul végül is könnyedén kifoszthatják az embereket, vagy előállhat az a helyzet, amikor az emberek úgy érzik, hogy ki vannak fosztva. Ezért szabályokat kellett alkotni, amely nem teszi lehetővé ennek a helyzetnek a megismétlődését. Ami a bot másik végét, tehát a hitelnyújtó intézetek…

– Szűkíti a hitelek piacát.

– Például megöli az uzsorát. Tehát olyan szabályokat fogadunk el, amelyek nem teszik lehetővé, hogy bizonyos feltételekkel hitelt lehessen adni, akkor se, ha valaki fel akar venni. Tilos, büntetni fogja a törvény, mert ez uzsora, és vezet olyan szomorú történetekhez, amikből sok tucatnyit, száz vagy ezernyit ismerünk ma Magyarországon. Tönkrement családok…

– Na, jó, de erre mondhatják azt bizonyos bankok, hogy ja, kérem, ha itt nincs uzsora, ahogy most Ön fogalmazott, akkor mi megyünk innen. Nyilván vannak erre várakozásaik.

– Nos, a helyzet úgy fest, hogy tárgyalunk külföldi kézben lévő bankok megvásárlásáról még. Tettünk is ilyet a múltban, nemrégen vásároltuk vissza a Magyar Kereskedelmi Bankot. Úgy látom, hogy túlteljesíthetjük azt a vállalásunkat, amit még a választások előtt tettünk. Én azt vállaltam, azt ígértem az embereknek, hogy egy olyan pénzügyi rendszert hozunk létre Magyarországon, ahol a pénzintézetek több mint 50 %-a magyar kézben lesz. Én hiszek abban, hogy nincs nemzeti függetlenség nemzeti pénzügyi rendszer nélkül. Erről ugyan viták vannak a világban, hogy ez az állítás helyes-e, de én hiszek ennek az állításnak az igazában, és azt tudom mondani, hogy ezt az 50 %-ot már meg is haladtuk, és könnyen lehet, hogy a 60 %-ot is elérjük, vagy fölé megyünk. Tehát lesz erős, magyar kézben lévő bankrendszer, az államnak ebben szerepet kellett vállalnia. Szeretném jelezni, hogy nem tervezünk hosszabb távon, tehát meg kell vásárolni néhány bankot, hogy elérjük a kívánt állapotot, de utána ezeket a bankokat magyar tulajdonosok számára elérhetővé kell tenni valamilyen technikával, például a tőzsdén keresztül, de ezt majd szakemberek kidolgozzák. Nem akarunk egy nagy, állami tulajdonban lévő bankszektort, de akarunk egy nemzeti kézben lévő erős pénzügyi rendszert.

– Világos. A sajtóban a Budapest Bank neve forog. Ezt meg tudja erősíteni?

– Semmilyen üzleti kérdést nem tudok megerősíteni.

– Szokott Ön vasárnap vásárolni?

– Ha valamit elrontottam a...

– Most már nem a hiteleknél vagyunk...

– Ha valamit elrontottam a héten, akkor be kell ugrani vasárnap, igen, valami pékségbe.

– És akkor támogatja vagy sem azt, hogy ez lehetetlenné váljon?

– Egy nagy vita kellős közepén vagyunk ebben a pillanatban. Mondjuk, a pékségeket speciel épp nem fogja érinteni, de egy nagy vita közepén vagyunk, és nagyon sok szempontot kell megfontolnunk. Nem alakítottunk ki még ebben álláspontot. Nem idézem föl az érveket, mert tele van velük a sajtó. Azt biztosan mondhatom, hogy az én fejemben nincs olyan terv, hogy befolyásoljuk az emberek viselkedését, az emberek nagyfiúk, ha szabad így fogalmaznom. Felnőttek a magyarok, el tudják dönteni, hogy mit csinálnak vasárnap. Ez az ő dolguk. Inkább gazdasági kérdésről van szó. Arról van szó, hogy a kis boltokban vagy a nagy boltokban költik el az emberek a pénzüket. Itt érveket lehet fölhozni egyik és másik megoldás mellett is. Erős érvnek tartom, hogy Ausztriában és Németországban is így van ez, és ez az osztrák és a német érdekeket jól szolgálja. Ezért érdemes egyáltalán megfontolni a javaslatot, de döntés még nincs.

– Nyilván erős érv az is, hogy 8-12 ezer ember az utcára kerülhet.

Ez is egy olyan érv, amit vizsgálunk. Ezt az érvet nem tartom megalapozottnak, hiszen az eladott élelmiszer mennyisége nem fog megváltozni, a vevők száma összességében egy hétre vetítve nem fog megváltozni, tehát ugyanannyi mennyiségű munkát kell elvégezni egyik esetben is: hét végi nyitva tartás nélkül is, mint hét végi nyitva tartással. Következésképpen legfeljebb máshol dolgoznak az emberek, de összességében nem látom az okát, hogy miért csökkenne a munkaerőigénye a kereskedelemnek.

– Végül maradjunk még adókérdéseknél! Ugye, részben ez is az egyébként, az élelmiszer áfán meg a legnagyobb adóbefizető szektoron keresztül a vasárnapi nyitva tartás. A netadó pótlását ezek szerint a dohánygyártók és -kereskedők különadójában találták meg?

– Részben igen.

– És lesznek még újabb adófajták?

– Nem tervezzük. A parlament a jövő héten lezárja az adókról szóló törvény vitáját, és megszavazza azokat. Tehát jövő héten tiszta kép tárul majd elénk.

– És amikor egy kicsit hosszabb távra tekint, mint a jövő évi költségvetés, amelyben ezek valóban fontos részletkérdések, de hát itt azért jönnek a gazdasági adatok, ma éppen például a harmadik negyedéves gazdasági növekedésről jön majd 9 óra után a friss KSH-adat. Hallani arról, hogy törlesztjük az államadósságot egy nagyobb ütemben, szóval látja-e még – a kérdésem lényege – az egykulcsos jövedelemadó esélyét például ebben a ciklusban, vagy milyen reálbér növekedéssel számol? Tehát egy picit hosszabb távú kitekintést kérek Öntől.

– Nézze, én úgy gondolom, hogy az elmúlt négy évben a magyarok rengeteget dolgoztak, és nagyon nagy változásokat vállaltak. Nem lehet meghatottság nélkül beszélni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az elmúlt négy évben a magyar emberek tettek. Én hálás vagyok, hogy végig támogatták a munkát, elhitték nekem, elhitték nekünk, hogy érdemes végigmenni azon az úton, amit ajánlunk, mert annak a végén megkezdődik majd egy gazdasági fellendülés, és mindenki meg fogja tapasztalni a saját életében, hogy volt értelme az erőfeszítéseinek. Ehhez nagyon sok mindent meg kellett változtatnunk, egész Magyarországot meg kellett újítani. Ezt az emberek megtették. Ez egy fantasztikus dolog. Ezért van az, hogyha európai rangsort nézünk, akkor Magyarország az első-második helyen van szinte minden mutatóban. Ezért van az, hogy a múlt héten vissza tudtunk fizetni kettőmilliárd eurót. 600 milliárd forintról beszélünk! Kettőmilliárd eurónyi korábban fölvett adósságot! Ezt mind a magyar emberek érték el. Kellett persze irányt mutatni hozzá, de végül is minden eredmény ebből, az általuk végzett munkából fakad. Most én úgy látom, hogy ennek az a következménye, hogy elérkeztünk egy fellendülési szakaszba. Értelmesen, nyugodtan kell haladnunk továbbra is, de most már fölfele haladunk. Ahogy korábban is mondtam már, Európa pincéjéből följöttünk a földszintre, most megkezdjük a kapaszkodást az emeletek irányába. Lesz béremelés, az élet könnyebb lesz, lesz teljes foglalkoztatás, mindenki több lehetőséget lát majd maga előtt, mint korábban. Ha nem is jön el még a Kánaán, és nem is lesz még kolbászból a kerítés, ha a munkát folytatjuk, mindenki tapasztalni fogja a saját személyes életében a helyzete jobbra fordulását.

– A „180 perc” vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat!