Kormányportál

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában (2014. október 31.).

Kiss Gábor István: Öt perccel múlt fél nyolc, jó reggelt kívánok a „180 perc” hallgatóinak. Köszönöm, hogy ma reggel is a Kossuth Rádiót választották. Itt ül mellettem Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Elkészült az év egyik legfontosabb jogszabálya, a büdzsé tervezete, ezt megkapta a parlament, jön majd a költségvetési vita, és már megkezdődött az adótörvények vitája. Ez tehát ma reggel az első témánk. Mit mondott Ön a minisztereinek, amikor először szóba került, hogy milyen költségvetést szeretne, mik a fő prioritások, mire figyeljenek? Nem veszem most elő a legfontosabb államháztartási mutatókat, amelyek ugyan ott vannak a költségvetésben, de most ne a számokról beszéljünk, hanem arról, hogy mit kért Ön a minisztereitől, hogy milyen költségvetést állítsanak össze.

Azt kértem a miniszterektől, amit vállaltunk az idei választási évben több alkalommal is. Azt mondtuk, hogy folytatni fogjuk azt a politikát, ami 2010 és 2014 között elnyerte mind a nemzetközi szakértők, mind pedig a magyar választópolgárok elismerését, és a magyar gazdaságot visszaállította egy biztató és reményteljes pályára. Ezt kell folytatnunk. Konkrétan pedig azt kértem, hogy a teljes foglalkoztatásra kell összpontosítani. Tehát a mi nagy vállalásunk, ha úgy tetszik, a mi nagy tervünk, szerintem nemcsak a kormányé, hanem egész Magyarországé, hogy Magyarországon elérjük a teljes foglalkoztatást. 2010-ben 550 ezer olyan ember volt, aki jövedelempótló támogatást kapott, tehát bár tudott volna dolgozni, fizikai állapota erre alkalmassá tette volna, de nem talált munkát, és ezért az állam adott neki segélyt fizetés helyett. S most ez a szám a négyéves nagyon kemény munka eredményeképpen – ez a kemény munka nemcsak a kormányra, hanem az egész országra vonatkozik – valahol ma valahol a 180 ezer környékén van. És 2018-ra 0 kell, hogy legyen. Ez a kormány célkitűzése. Ahogy ezt szoktuk mondani: munkába állítjuk Magyarországot, tehát a legfontosabb, hogy ez a költségvetés közelebb vigyen bennünket ahhoz, hogy 2018-ra egyetlen embernek se kelljen jövedelempótló támogatásból megélnie, mert mindenkinek legyen, illetve lesz munkája. Ehhez a célhoz ez a költségvetés közelebb visz.

A kérdések kérdése 2015-ben – még mindig a költségvetésnél maradva – mi lesz? Az, hogy sikerül-e megoldani a devizahiteles ügyeket, hogy valóban sikerül-e az életpálya modelleket működtetni, vagy micsoda?

A legfontosabb kérdés szerintem – túl azon, hogy tartani kell az irányt – a bankok elszámoltatása lesz. Ez egy példátlan dolog, habár tegnap Németországból meglepő híreket kaptam, ott is zajlik valami hasonló, de ez most nem tartozik ide. Talán mondhatjuk azt, hogy példátlan az, hogy egy igazságügyi rendszer – ez esetben a magyar bíróság – azt mondja a bankok gyakorlatára, hogy az tisztességtelen volt, a parlament ennek levonja a jogi következményeit, és elszámoltatja a bankokat. Ez több százezer család, vagyis több millió magyar ember számára azt jelenti, hogy jelentősen csökkenni fognak a terhei, a pénzügyi terhei 2015-ben. Ennek a folyamatnak a végigvitele lesz a költségvetéshez is kapcsolódóan a legfontosabb eseménye 2015-nek.

Minden ide tartozik. Nem képzeli, hogy nem kérdezek rá, hogy milyen híreket kapott Németországból?

Kaptam egy levelet egy kinti magyartól, amely egy olyan eljárásról szól, bírói ítéletről szól, ahol a kamatokon kívül felszámolt költségeket tíz évre visszamenőlegesen vissza kell fizetni a bankoknak.

Ez egy jogerős ítélet?

Azt állítják, hogy precedens értékű az ítélet, ezt egy Münchenben élő honfitársunk küldte nekem valamelyik nap, az ő levelében olvastam.

Jó, tehát mindez ott van a jövő évi költségvetésben, és közben, ugye, azt is lehet hallani, hogy béremelések fontosak, meg az is fontos, hogy a fogyasztás beindul vagy sem, ugye, itt a reálbérnövekedés és az infláció összefüggését lehetne szálazni.

Én azt javasolnám, ha megengedi, hogy válasszuk el úgy, ahogy ezt talán Amerikában is szokták, a gazdaságot a pénzügyektől. A gazdaság állapotát illetően a jó hírek vannak többségben, hiszen gazdasági növekedés lesz, a munkanélküliség csökken. A tegnapi adatok ismét ezt mutatják. Egyre többen fognak dolgozni, a családok pénzügyi helyzete javulni fog, a nyugdíjakat sikerül megvédenünk a 2015-ös évben is, sőt a családok támogatását növelni is tudjuk, tehát összességében a gazdaság, amiből és ahogyan élünk, rendben van. Az állam pénzügyei már egy nehezebb kérdés. Ott van, ami rendben van, és van, ami nincs rendben.

Az államadósság nincs rendben, igaz?

Az államadósságra mondanék egy furcsát, ha megengedi. Miniszterelnöki csúcs volt múlt héten Brüsszelben, ahol közzétették az újrakalkulált gazdasági növekedési és államadóssági adatokat, és kiderült, hogy a mi államadósságunk magasabb, mint ahogy ezt korábban bárki gondolta volna. Tehát 2013 végén az Eurostat legutóbbi számításai szerint 77 százalékon állt az államadósság. Ez jó hír, sőt ennek az évnek a végére ez tovább fog csökkenni. A gond nem ez a pénzügyekkel, a gond az, hogy többet költünk, mint amennyit keresünk. Ez az alaphelyzet azért változatlan Magyarországon. Ezért van az, hogy a 2015-re benyújtott költségvetés is – úgy mondjuk, hogy – mínusz szaldóval zár, tehát -2,4 %-os hiánya lesz, ami azt jelenti, hogy többet fogunk költeni, amit keresünk. Ugyan a gazdaság nő, ezért a gazdasági teljesítmény százalékában kifejezett államadóssági mutató javulni fog, ezt nézik nemzetközileg mindig, de közben a józan paraszt eszünket se hagyjuk otthon, mert igaz, hogy a nemzeti össztermékhez viszonyított államadósságunk csökken, de a szám, az összeg, amivel tartozunk, minden évben nő, mert amíg nem nulla a mérlege a költségvetésnek, egész addig az a szám nő. Tehát nekünk majd a pénzügyek rendbetétele szempontjából meg kell céloznunk azt, hogy ne költsünk többet, mint amennyit keresünk. Németország egyébként a következő évre szándékozza ezt elérni. Utoljára Németországban is 1969-ben volt ilyen. Tehát ez egy nagyon nehéz feladat, egy nagyon nehéz cél, kevés országnak vagy szinte senkinek sem sikerül. Én azonban szeretném, ha néhány éven belül Magyarország elmondhatná, hogy a költségvetés nem mínusszal kezdődik, hanem nulla, legalább nulla. Ami azt jelentené, hogy nemcsak a nemzeti össztermék, tehát a gazdasági teljesítmény százalékában, hanem abszolút értékben is dollárban, euróban kifejezve is csökken az államadósság. Ez az igazi problémánk. Ez egy hosszútávon megoldható ügy.

És egy másik beszélgetés tárgya az államadósság része is a dolognak. Mert, hogy most arról szeretnék Önnel beszélgetni, hogy stabil lábakon áll ez a költségvetés? Sikerült olyan költségvetést létrehozni Ön szerint, amely megáll a lábán?

A legjobb tudásunk szerint igen. Ugyanakkor a költségvetés a forró krumplik közé tartozik, ahogy a politikában ezt szokták mondani. Tehát erről vita van, ez mindent érint, mint egy család költségvetése, az állam költségvetése mindenre kiterjed. Mindenki szeretne több pénzt kapni, mindenki szeretne kevesebb adót fizetni, mindenki szeretné, ha őt egy kicsit előrébb sorolnák, tehát ez egy méhkas szerű időszak a politikában mindig. Úgy körülbelül november elejétől december közepéig azzal kell együtt élnünk, hogy a politikai közélet méhkas szerű mozgást mutat: rengeteg javaslat, vélemény, tiltakozás, támogatás, kérés, igény érkezik. Ebben fogunk élni a következő másfél hónapban.

Csak azért kérdezem ezt így, merthogy költségvetési érvek szólnak az internetforgalom megadóztatása mellett, és ha stabil ez a költségvetés, és nem áll ingatag lábakon, akkor érthetetlen, hogy miért tartanak ki, miért ragaszkodnak, miért ragaszkodik Ön a kormány ehhez a netadóhoz.

Először is internetadóról sohasem volt szó.

A távközlési adó kiterjesztéséről van szó, de ezt a közvélemény internetadóként értelmezi, és helyes is úgy értelmezni, hiszen az internetforgalom megadóztatásáról van szó.

Arról van szó, hogy Magyarországon a távközlést adóztatjuk. A távközlés áthúzódik az internetre. Mi egy teljesen technikai természetű, adótechnikai természetű módosítást javasoltunk. Ha a távközlés áthúzódik az internetre, akkor azt a pénzt, amit ezért a távközlési adónál nem tudunk beszedni, szedjük be ott. Tehát kövesse az adórendszer az élet valóságos mozgását. Ezért nem is neveztük internetadónak. Ráadásul úgy, mint a távközlési adónak, ennek semmi köze a fogyasztókhoz, mert nem nekik kell fizetniük, hanem a szolgáltatóknak. A szolgáltatók egyébként nálam már tiltakoztak is, mert ők úgy látják, hogy éppúgy, mint a távközlési adónál, nem fogják tudni áthárítani ezt az adót, és ezért kérik a korábban velük kötött szerződések újra tárgyalását. Tehát a kormány szándéka – most erről beszélünk – az volt, hogy egy technikai módosítás történjen, ezért is a neve a „távközlési adó kiterjesztése”, és nem internetadó.

Én hajlandó vagyok Önnel úgy beszélgetni, hogy távközlési adó kiterjesztésének hívjuk így, bár ez csak játék a szavakkal. A lényeg az, hogy ebben az adóban, tehát ebben a közteherben mindenki érintett lesz, valamilyen formában mindenkinek van internetelérése. A kicsi szolgáltató… Tehát az érvelésben ott elkövetik azt a hibát, hogy mindig a nagy profittal dolgozó szolgáltatókról beszélnek, hogy 30-40 milliárd forintot nem lehet kiszedni egy szektorból. Csakhogy van még 180 kicsi vállalkozás Magyarországon, akiknek a 700 forint kigazdálkodhatatlan lesz.

Van ilyen vélemény. De úgy, mint ahogy a távközlési adónál, ez lehetséges volt, és egyébként a távközlési piac fejlődését egyáltalán nem lassította le, lehetséges lenne, vagy lett volna ebben az esetben is. Tehát én még egyszer mondom: a kormány álláspontját egy ésszerű álláspontnak tartom. A probléma az, úgy, ahogyan Ön is mondja, már odajutottak a dolgok, hogy már nem számít, hogy mit mondunk, láthatóan Önnek sem számít, hogy én mit mondok. Azt mondja, hívhatjuk így is, meg úgy is. Ez nem így van, a dolgok helyes megnevezése az ésszerű vita alapja. Jól látható itt a kettőnk beszélgetésében is, hogy ez ma nincs meg. Ma odajutott a dolog, hogy néhány nappal ezelőtt elindult egy technikai adómódosítási javaslat, amiből lett egy olyan félelmeket előhívó vízió, képzet, ami kezelhetetlenné teszi az erről szóló beszédet. Tehát énnekem ma nem az a problémám, hogy az emberek elleneznek valamilyen adót, mert minden adót elleneznek az emberek. Az régi bölcsesség, hogy mindig az a jó adó, amit valaki más fizet be. Olyan szokott lenni, hogy az emberek akarata ellenére is egy adót bevezetnek, itt azonban egy sokkal súlyosabb helyzetről beszélünk. Itt most az a helyzet, hogy megkérdőjelezik az emberek az egész dolognak az ésszerűségét, az ésszerűségi alapját, a józan ész alapján kérdőjelezik meg. S nekem az a véleményem, hogy ilyen körülmények között nem is lehet bevezetni semmit sem. Tehát az én véleményem az, hogy helyre kell állítani az ésszerű vita alapjait. Ezek ma nem lehetségesek, túlszaladtak ezen az események. Ez a vita ez félrecsúszott, és ilyen körülmények között szerintem függetlenül, hogy a kormánynak mi volt a szándéka, s hogy az helyes volt-e, ezt egész egyszerűen nem lehet bevezetni. Ma ez a helyzet.

Én a következményekről szerettem volna Önt kérdezni, hogy mi lesz, ha ellehetetleníti a kisvállalkozókat, szembemegy az Önök korábbi véleményével, ezzel a helyzettel is kezdeni kell valamit, és valóban igaza van, és beszéljünk arról, hogyan kezelhető a helyzet, mert Önök a szolgáltatókról beszélnek, de az utcán nem a szolgáltatókat látni, hanem az előfizetőket. Valamiért az előfizetők érzik azt, hogy számukra ez egy hátrányos helyzet.

Így van. Ezért nem lehet bevezetni, egyetértek ezzel. Miután nincs meg a közös alap, ezért ebben a formában, akármiről is lenne szó, most éppen az internetről van szó, semmit sem szabad bevezetni. A mi elképzelésünk, s ezt évek óta megvalósítjuk a gyakorlatban, az volt, hogy az emberekkel közösen kormányzunk. Ez nem jelenti azt, hogy mindig minden népszerű álláspontot el kell fogadni a kormánynak, de azt el kell fogadnia mindig a kormánynak, hogy az ésszerűség mércéjével meg kell mérni minden intézkedést, és ha az embereknek nem is tetszik valami, de úgy gondolják, hogy ésszerű, akkor szabad megcsinálni. Ha azonban az emberek azt mondják, hogy nemcsak, hogy nem tetszik valami, hanem ésszerűtlennek találják, akkor nem szabad megcsinálni. Mert még egyszer mondom: nem vagyunk kommunisták, nem az emberek ellen kormányzunk, hanem az emberekkel közösen kormányzunk, ezért ez az adó ebben a formában nem vezethető be. Mert a kormány egy távközlési adót szeretett volna kiterjeszteni, az emberek meg egy internetadót látnak. Ilyen körülmények között nincs meg a közös alap. Ez a helyzet ma. Ezzel kell szembenézni.

Tehát jön egy költségvetési módosító indítvány, és ezt kihúzzák egy az egyben.

Azért ennél bonyolultabb a helyzet, mert ahogy Ön is mondja, Önnek igaza van, hogy biztos van oka annak, hogy egy távközlési adókiterjesztés technikai indítványa az emberek fejében internetadóvá vált. Ennek szerintem az az oka, hogy az internettel kapcsolatban van egy halom rendezetlen kérdés, ezért szerintem az adótörvényt módosítani kell, tehát vissza kell vonni, ezzel most nem kell foglalkoznunk. Ellenben az ünnepek után én úgy látom, január közepén el kell indítanunk egy nemzeti konzultációt az internet kérdéséről. Tehát van Magyarországnak az ilyen politikai helyzetek megoldására egy intézménye, ezt 2010 után vezettük be, ezt úgy hívják, hogy nemzeti konzultáció. Tehát fogunk kezdeményezni január közepén egy nemzeti konzultációt, ez két kérdésre kell, hogy majd összpontosítson: az internetszabályozás kérdésére – mit lehet, mit nem – és az internet pénzügyi kérdéseire, mert valahogyan mégiscsak választ kell kapnunk arra a kérdésre, hogy az interneten keletkező hatalmas extraprofit hova lesz? És nem lehetne-e annak egy részét itt tartani Magyarországon és bevonni a költségvetésbe? Tehát a két nagy kérdéskörben meg fogunk indítani egy nemzeti konzultációt. Ez nem is lesz egy rövid konzultáció, valószínűleg hosszú ideig fog tartani, és a végén az emberekkel közösen csak jutunk valamire, és akkor az lesz a megoldás. Ez szerintem a következő év első negyedévének végére, fél évének a végére várható.

Ezzel tehát egy jelentős vita megoldódni látszik.

Nem, a vita nem oldódik meg, a vita értelmes mederbe terelődik.

Mindenesetre akkor itt most egy döntés született. De még mindig előttünk van egy konfliktuscsokor. Magyarország szövetségesi rendszerét a szövetségesek, barátok többször több formában megkérdőjelezik, születtek olyan intézkedések, például az Egyesült Államok felé ez az apelláta nélküli vízumintézkedés néhány magyar állampolgárral szemben.

Én azt javasolnám, hogy ne szaladjunk tovább az internetről, mert a dolgoknak a kisebbik részéről beszélünk.

De összefügg a két dolog egyébként.

Nem, nem látom, hogy függne össze. Ellenben az internet kapcsán van még egy fontos kérdés. Az fontosabb mindennél, amiről eddig beszéltünk. Hiszen 2013-ban mi kötöttünk egy megállapodást nagy szolgáltatókkal, amelyben azt vállaltuk, hogy 2018-ra, de legkésőbb 2020-ra Magyarországon minden lakásban elérhető lesz a szélessávú internet.

Akkor ez továbbra is cél?

Ez azt jelentené, ha ezt meg tudjuk valósítani – márpedig ezen dolgozunk, óriási összegeket fogunk invesztálni ebbe –, Magyarország korszerűsítésének egyik fontos kérdése a digitalizáció, énszerintem ez a legfontosabb kérdés. Ha versenyképesek akarunk maradni, ha modern Magyarországot akarunk, akkor ide erőket kell összpontosítani. A szolgáltatókkal az erről szóló megállapodások lényegében már nyélbe vannak ütve. Egyébként ezt veszélyeztette a távközlési adó kiterjesztése. Zárójel bezárva. Tárgyaltam velük az elmúlt egy-két napban, illetve Lázár miniszter úr is tárgyalt velük. Visszatérve a dolog lényegére, tehát itt több százmilliárd forintról beszélünk. Tehát több százmilliárd forintot fogunk az internet fejlesztésére elkölteni annak érdekében, hogy mindenki hozzá tudjon férni Magyarországon. Ezzel Európa élmezőnyébe fog Magyarország kerülni 2018-ra, de legkésőbb 2020-ra. Ez az egész internet ügye, ha már előhozta, akkor a legfontosabb dolog szerintem.

Ön hozta előre, Miniszterelnök úr.

A legfontosabb szerintem az egész internet ügyben éppen a jövő, a fejlesztések és a korszerűsítés.

De, ha már visszakanyarodott ide. Időnként szoktam javaslatokat tenni. Ez egy nagy közönségkedvenc műfaj így a részemről, bele is lehet írni az Alkotmányba egyébként a digitális hozzáférés jogát. Tehát vannak olyan országok Európában, ahol ez egy létező gyakorlat.

Azért kell most megvalósítanunk, hogy ne beleírjuk valahova, hanem ténylegesen elérhető legyen a szélessávú internet minden lakásba.

De nem marad el az előző kérdésem. Egyébként kérdezi, hogy hol az összefüggés. Hát ott lehet az összefüggés, hogy bizonyos intézkedésekkel, korábbi években elkövetett intézkedésekkel, az egyházakról szóló jogszabállyal, az Ökotárs elleni fellépéssel vagy a Déli Áramlat építésével például kihúzta a gyufát Magyarország, és ezért cikáznak a villámok Washingtonban. Én azt kérdezem Öntől, hogy mit tehet a miniszterelnök?

Bocsánat, én nem értek egyet a helyzet leírásával. Tehát szerintem senki nem húzott ki semmilyen gyufát. Magyarország egy szuverén ország, amely rendszeren képviseli a maga érdekeit. Ezt minden más ország is így teszi. Tehát ha az a képzet alakulna ki esetleg valakiben, hogy Magyarország gyakrabban áll viták középpontjában, mint mások, akkor szerintem téved. Nyissák ki az újságokat, olvassák el a híreket, és látni fogják. Mondjuk, tegnap az osztrák elnök Bulgáriában járt, azt mondta, hogy a Déli Áramlatot márpedig ők meg akarják csinálni, hogy említsek egy példát. Vagy, hogy mondjak egy másikat: Cameron miniszterelnök éppen most jelentette be, hogy a maga részéről lehet, hogy törvény szerint be kellene fizetni Nagy-Britanniának több mint kétmilliárd eurót az uniós költségvetésbe, de erre nem hajlandó. Tehát olyan konfliktusok vannak a nyugati világban és az Európai Unión belül, amelyek messze meghaladják a Magyarországgal kapcsolatos viták mértékét. Ezért nem érdemes úgy tekinteni magunkra, mint akik körül állandóan cikáznak a villámok. Higgadtság, nyugalom, ahogy a Fideszben mondják: nichts ugri-bugri, egyenként nyugodtan végig kell nézni az ügyeket, mindenhol értelmes válaszokat kell adni, ki kell állni az érdekeink mellett, és képviselni kell ezt nemzetközileg és itthon egyaránt.

Ön is biztos olvassa azokat az újságcikkeket, amelyek viszont ezeket az ügyeket, ezeket a konfliktusokat, ezeket a szálakat egy olyan kötéllé sodorva akarják mutatni, amellyel az Ön kezét hátra akarják kötni.

Én nem tudom, vannak-e ilyen szándékok. Ez szerintem leginkább az Ön fejében van, vagy lehet, hogy az olvasók fejében, az én fejemben nincs. És miután ilyen kötél az én fejemben nincs, ezért, mint látja, mindkét kezem szabad is, az ország érdekeit szolgáltam eddig is, ezt fogom tenni ezentúl is. Az biztos, abban Önnek valószínűleg igaza lehet, vannak időszakok, amikor sűrűbbek a bírálatok. Ez mindig összefügg azzal, hogy éppen milyen gazdasági érdeksérelmet okozunk. Most azért sűrűbb minden bírálat, s ez így marad még néhány hétig, mert most jön a bankok elszámoltatása. Amikor a végtörlesztés volt, akkor is sűrű volt, amikor a rezsicsökkentés volt, akkor is sűrű volt. Tehát a külföldön Magyarországról megírt bíráló cikkek összefüggést mutatnak azzal, hogy éppen milyen gazdasági érdeksérelmet szenvednek el vagy vélnek elszenvedni Magyarországon működő nagy nemzetközi cégek vagy bankok. Most éppen a bankok elszámoltatása a sláger, ilyenkor várni kell. Lehet tudni azt, fel lehet arra készülni, hogy gyakrabban írnak majd negatív dolgokat Magyarországról, de ez nem kell, hogy a mi programunkat, munkánkat megváltoztassa, nekünk ragaszkodni kell a mi nagy tervünkhöz, ami arról szól, hogy Magyarország gazdaságát úgy kell átalakítani, hogy az emberek jobban éljenek, könnyebben éljenek, és mindenkinek legyen munkája. Ehhez a tervhez ragaszkodnunk kell.

Csak itt néhány kérdésre, még mielőtt a munkáról, a tervről tudunk beszélni, néhány kérdésre muszáj választ találni. És én is szeretnék akkor egyértelmű lenni: tehát itt van ez a vízumintézkedés. Vitatható a gyakorlat, nyilvánvaló, hogy apelláta nélkül valakiről azt mondják, hogy korrupciógyanúba keveredett, az illető meghallgatása nélkül stb. stb. Ez egy vitatható gyakorlat. Mi az Ön felelőssége abban a helyzetben, hogy a magyar állam működését semmiféle korrupciós gyanú ne árnyékolja be?

Nézze, rágalmazás ellen nem lehet védekezni, ma legalábbis Magyarországon a jogrendszer ez ellen kevés védelmet ad. Ezért a legfontosabb dolog, hogy arra kell törekedni, hogy tegyük világossá: minden egyes konkrét ügyben várjuk az információkat. Magyarországon zéró tolerancia van a korrupcióval szemben. A magyar jogrendszer szerint és a magyar gyakorlat szerint mindenkinek kötelessége korrupcióról szerzett információt egyébként átadni, hogy az állami hatóságok el tudják végezni a munkájukat. Ez még az amerikaiakra nézve is kötelező lenne, de ők ezt láthatóan nem tartják be. Márpedig a legfontosabb, hogy az a közbizalmi helyzet meglegyen, hogy ahogy előkerül egy ügy, akkor a magyar állam induljon meg, vizsgálja ki, tegye ezt átláthatóvá, és hozza nyilvánosságra az eredményét. Most derült ki például az amerikai ügy kapcsán, ugye, hogy itt amerikai cégek érintettek áfa-csalási ügyekben. Hogy az érintettség pontosan milyen mély, és a bot melyik oldalán, a jó vagy a rossz oldalán vannak, azt még nem tudjuk, mert a vizsgálat még nem zárult le. De ebben a pillanatban, ugye, embereket tartóztattak le már, sok százmillió forint értékben foglaltak le vagyont, rendőrségi eljárások is zajlanak. Én úgy gondolom, hogyha egy-egy ügy, mint ez is, előkerül, akkor a nyilvánosságot erről tájékoztatni kell, ezért is kértem a gazdasági minisztert a múlt héten vagy ezen a héten – ez meg is történt – a nyilvánosságot a parlamenti ülésen is tájékoztassa erről az áfa-családi ügyről. Nagyon fontos, hogy amint egy ügy előkerül, akkor Magyarország induljon meg, és tegye nyilvánvalóvá, hogy nem tűri a korrupciót.

Még egy téma, éles váltással egészen más, viszont a magyar hétköznapokat, a küszöbön álló heteket, hónapokat rendkívüli mértékben befolyásolja: az energiabiztonság témaköre. Egy korábbi beszélgetésünkben ezt nem tudtuk ezt végigvenni. Hogy állnak a gáztározók, itt van a fűtési szezon, van-e elegendő nyersanyagforrás Magyarországon?

Igen, rendben vagyunk. Sőt, talán tegnap éjszakai vagy esti hír, hogy úgy tűnik, hogy az ukránok meg az oroszok is megállapodtak egymással, reméljük, hogy ez a megállapodás tartós lesz. És az a veszély, hogy egy tőlünk különböző konfliktustól, tehát nem Magyarország részvételével zajló konfliktusnak a következményeként, az orosz–ukrán vitára gondolok, a magyar energia ellátás károkat szenvedhetne el, ez a veszély úgy tűnik, hogy elhárult nemzetközi szinten is. És miután a tározóink feltöltése jó ütemben halad, ezért elhárult belpolitikailag is, sőt a napokban találkoztam a szerb miniszterelnökkel, Szerbia csak Magyarországon keresztül tud egyébként gázhoz jutni, és van annyi gázunk, hogy még ha baj lenne, akkor is tudunk Szerbiának rendelkezésére bocsátani, tehát a szerbek sem fognak megfagyni. A magyarok tudják teljesíteni a korábbi gyakorlatnak megfelelő szállításokat. Tehát összességében, ahogy mondtam, nichts ugri-bugri, nyugalom, átláthatóság, higgadtság.

A „180 perc” vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.