Kormányportál

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában (2014. október 10.).

Kiss Gábor István: Megérkezett a stúdióba Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat, jó reggelt!

Szakaszhatárokról fogunk ma reggel beszélgetni. Logikusan következik az első témánk, lassan vége a kampánynak. Ön elég jól részt vett, elég sokfelé volt ebben a kampányban elsősorban vidéken, ezt nem lehet nem észrevenni. Kérdésem elsősorban az, hogy lesz-e például budapesti alkalom, hogy a budapestiek is találkozzanak Önnel még egy kampányzárásra?

A térdemen járok, nemcsak részt vettem a kampányban, hanem lassan alig élek, de ez így van rendjén. Egy választási kampány akkor sikerül jól, ha az ember úgy érzi vasárnap, hogy jártányi ereje se maradt, én már ehhez közel vagyok. A budapestiekkel minden nap találkozom, ráadásul Budapesten Tarlós István vezeti a kampányt, és úgy érzem, hogy én ahhoz sokat már hozzátenni nem tudnék, aktivistáinkkal szoktam találkozni, vasárnap is el fogok menni még az úgynevezett mozgósítási központokba, ahol azok az aktivisták gyűlnek össze, akik – a törvény betartásával – még vasárnap is részt vesznek a kampányban, hiszen ne feledjük el. Tisztelettel hívom fel erre a hallgatók figyelmét, hogy új törvény van, nincs már kampánycsend, bizonyos korlátok mellett még vasárnap is lehet agitálni a derék magyar választó polgárokat.

Tehát településvezetőket választunk, ugye, vasárnap, ezt fontos hangsúlyozni, sokat beszélünk arról, hogy politikai preferenciák szerint döntünk vagy sem, hát itt pedig az lenne a fontos, hogy a helyes, a megfelelő településvezetőket válassza, ki-ki a saját településén. Ismerem a válaszát erre a kérdésre, hogy nem nagyon hiszi el a közvélemény-kutatási adatokat, vagy legalább is nem foglalkozik vele, de hát azért egybehangzó értékelések szerint az Önök pártjai és az Ön pártja színeiben induló jelöltek sok helyen a szavazatok felét elvihetik, és ezzel nyerhetnek. Nem tekinti lefutottnak ezt a versenyt?

Lefutott választás soha nem volt, és sohasem lesz. Ha valaki úgy érzi, hogy egy választás már lefutott, azt biztosan kellemetlen meglepetések fogják érni. Az úgy van, mint bármilyen más munkával: ha az ember azt reméli, hogy majd valaki más fogja elvégezni, akkor az elvégzetlen marad. Tehát ha azt akarjuk, hogy valami felfogásunk szerint helyes irányba dőljön el, akkor azt nekünk kell eldönteni személyesen, lehet, hogy egyetlen vokson múlik majd egy polgármesteri vagy egy képviselőtestületi hely. Visszatérve azonban az esélyekre, nem szeretnék hipokrita sem lenni. Nekem is van szemem meg fülem, én is látom, hogy mi zajlik ma az országban és a magyar politikai életben. Ezek a tendenciák számunkra kedvezőek, az ország ráérzett az összefogás és az egység ízére, ez dagasztja a mi vitorlánkat valójában. Az elmúlt négy évben a magyar emberek egy furcsa dolgot tanultak meg, olyasmit, amire korábban nem is gondoltak, hogyha egységet és összefogást hoznak létre, akkor olyan célokat is el tudnak érni, amit korábban lehetetlennek tartottak, vagy gondolni sem mertek rá. Most nem mondom fel a kötelező leckét, rezsicsökkentés, bankok elszámoltatása, közmunkaprogramok, és így tovább, és miután az egység és az összefogás meghozta az elmúlt négy évben az eredményét, majd meghozta a 2014. tavaszi parlamenti és európai választási sikert, úgy érzem, hogy az emberek tekintélyes része folytatni akarja ezt a politikát. És azt szeretné, hogyha a polgármester, a képviselőtestület, a kormányzat meg a parlamenti képviselő közös célok érdekében dolgoznának, és ez az alaphelyzet kétségkívül bennünket esélyesebbé tesz, mint a riválisainkat. Ennek legszebb példája Budapest. Budapesten, a mi közösségünk, a polgári, nemzeti és keresztény értékeket valló politikai közösség sokat szenvedett az elmúlt időszakban, nagyon nehezen találtunk megfelelő jelöltet, ha megtaláltuk, akkor is nehezen találtunk hozzá támogatást és bizalmat. Ma ott tartunk, hogy Tarlós Istvánra mindenki úgy tekint, mint egy kiváló polgármesterre, egy igazi budapestire, egy megbízható gazdájára a városnak, és aligha merné ma valaki komolyan azt mondani, hogy komoly tétekben fogadna az ő bukására, mert az emberek kedvelik, és ki fognak állni mellette, és ráadásul a maga harcos módján mindig is Budapest egységéért dolgozott. Tehát nem akarom azt színlelni, mint hogyha az esélyek egyelőek lennének ebben a pillanatban, de még egyszer mondom: lefutott választás nincs, nem is lesz, ha másra várunk, meglepetés ér bennünket.

Hol dőlt ez el Ön szerint? Foglalkozik, az ellenzék teljesítménnyel, fél szemmel figyeli a másik térfelet? És a másik, ide tartozó kérdésem, hogy Ön szerint dönt ez a szavazás a hétvégi, a vasárnapi voksolás az ellenzék szempontjából arról, hogy ott ki lehet az ellenzékvezető ereje?

Természetesen figyelem a politikai térben történő dolgokat, és ott az ellenzék is helyet foglal, de a politikai küzdelmet nem úgy kell felfogni, mint egy futballmeccset vagy kézilabda mérkőzést, hanem sokkal inkább úgy, mint egy 100 méteres síkfutást. Tehát az ember látja a periférián, hogy mellette jobbra és balra kik futnak, és hol vannak, de ez nem befolyásolhatja az ő teljesítményét, neki a legjobb tudása szerint kell haladni, mertha az ellenfeleket nézi, és a szerint akarja a saját munkáját megtervezni és elvégezni, akkor veszíteni fog. Tehát teljes erőbedobással kell dolgozni. Az elmúlt négy évben azt tanultam meg, hogy az emberek ezt valahogy észreveszik, valahogy megértik. Ugye, a politikusokat mindig bántják, támadják, kritizálják, borzalmas dolgokat mondanak rólunk, ugyanakkor azt is mindenki tudja, hogy valakinek, lehetőleg választott vezetőknek a közös döntéseket meg kell hozni, és azt is látták az emberek, hogy messze vagyunk mi attól, hogy tökéletesek legyünk – mitől is lennénk azok? –, de egy dolgot senki nem vonhat kétségbe, hogy nagyon sokat dolgoztunk, és minden munkánkat az emberek érdekében végeztük. Szerintem ez dönti el a mostani választást is.

Nézzük akkor, hogy hosszú-hosszú hónap kampányidőszak után tényleg egy bő háromnegyed évig kampány üzemmódban ment a politika, ment az ország, három választás volt ebben az évben, jön egy három és fél éves időszak, amikor csak időközi választások lesznek, azok is fontosak, de hogy más időszak kezdődik-e hétfőtől az ország életében? De mielőtt erre rátérek…

A válasz az, hogy igen.

Rögtön meg is beszéljük, hogy mi lesz majd a fejezet címe, de előbb még hagy hozzam szóba az egyik fontos heti találkozóját a német kancellárral, Merkellel Milánóban találkoztak, ahol, ugye, munkahelyteremtési, ifjúsági munkahelyteremtési problémákról beszélgettek, nem csak Önök ketten, hanem mások, uniós politikusok, de négyszemközti találkozójuk is volt. Önök elmondták, hogy ismét szóba hozták azt, hogy Magyarország más útra lépett, a munkahelyteremtés útjára, és megint szóba került ez a régi-régi konfliktus, a megszorítás és a növekedés, ösztönzés konfliktusa. Az az én kérdésem nagyon egyszerűen, hogy Merkel érti már, hogy a saját német gazdaságában is látható módon miért kellene, ha kellene váltania?

Neki nem kell váltania. Német szempontból az európai gazdasági folyamatok kedvezőek. Összeurópai szempontból kedvezőtlenek, de ha meg kell neveznem egyetlen országot, amely ma erős, izmos, biztos lábakon áll, sikeres, az a német gazdaság. Olyan alacsony a munkanélküliség, ami talán történelmi dimenziókban is ritka, a német export dübörög, a német ipar erős. Nincs probléma nélküli gazdaság természetesen, de a német gazdaság nagyon erős.

Azért kell közbeszólnom, mert egészen friss kutatások szerint a német export – tegnapi adat – ötéves negatív rekordját élte meg, és németországi elemzések szerint ez a merkeli politikának köszönhető.

Ezt majd eldöntik a németek, én a magam részéről úgy látom, hogy a magyar export a német exporton keresztül működik, nem kizárólag, de tekintélyes része. Tehát mi beszállítunk eszközöket, alkatrészeket, időnként kész termékeket is nagy német cégeknek, és azt látom, hogy a magyar export kiválóan működik. Ha a német export nem működik, a magyar export is szalajt, mint a rossz bicikli. Most nem ez a helyzet, én tehát azt gondolom, az az erő elosztás, ami ma az európai gazdaságban létezik, a németek malmára hajtja a vizet. Ezt nem szokták ilyen egyértelműen kijelenteni, de ebben a világban, amiben most élünk, a német felfogás adja a legsikeresebb gazdaságpolitikát. Most nem arról van szó, hogy a német gazdaságpolitikusok ügyesebbek-e, mint a franciák, vagy mint az olaszok, hanem arról van szó, hogy van egy német mentalitás, egy német kultúra, amely a mai világban nagyon hatékony. Nem mindig van ez így, korszellemek változnak, de a németek, ugye, azt gondolják, hogy minden forintért, illetve minden euróért meg kell dolgozni, a spekulációt visszaszorították, amilyen mélyen csak tudták, a segélyezést teljesítményhez próbálják kötni, és azt mondják, hogy minden forintot, amit elköltesz, előbb-utóbb meg kell keresned. Lehet, hogy hitelt veszel fel, és úgy tűnik, hogy sok pénzed van munka nélkül, de a végén meg kell érte dolgoznod. És ráadásul a németek spórolósak, ami a gazdasági válság idején mindig jól jön, ők azt mondják, hogy van annak, aki nem költi el, és ez a gondolkodásmód ma sikert eredményez. Sokkal inkább a német mentalitás és munkakultúra sikeréről beszélhetünk, semmint politikai ügyességről.

Egy német felfogás alakítja az Ön érvelését? Például most a héten, amikor kitart a saját országa, saját kormánya az unortodoxia mellett. alakítja, képes befolyásolni a merkeli gondolkodást az uniós költségvetés néhány tized százalékával rendelkező ország példája?

Először is tanulni mindig lehet, és sosem árt. Németország persze más erőt, méretet képvisel, mégiscsak 80 milliónál nagyobb népességű ország, a mienké 10 milliós ország. Ismerik a gazdasági adatokat is, de a németeket mindig figyeltem, nekem Kohl kancellár volt mindig is a példaképem, mármint országvezetés, nemzetépítés, közösségépítés szempontjából, de ma Magyarország számára a legizgalmasabb dolgok nem Németországban történnek, hanem Angliában. Ugyanis az, ami Angliában történik, ahogy Ön fogalmaz, olyan unortodoxia szempontjából, hogy versenyképes a magyar ott. Olyan dolgokat csinálnak, és olyan dolgokat mondanak, amiért Magyarországon megkövezik az embert, ott pedig az angol sajtó és az angol nyilvánosság éljenzése mellett történik mindez. Cameron miniszterelnök úr mondott egy beszédet, talán 10 napja lehetett, ahol olyan dolgokat mondott, aminek én a felét sem merem mondani, habár gondolom. Azt akarom mondani, hogy ma Angliát érdemes figyelni.

Lehet, hogy ez az uniós költségvetésből kiszakított rész mértéke miatt van így, de hagyjuk ezt a kérdést.

Sok oka van ennek, de, mondjuk, az a kijelentés, hogy Anglia megfontolja, hogy bizonyos európai dokumentumokat magára nézve nem tekint majd kötelezőnek, olyan bátorság – hogy okosság-e, az egy másik kérdés, de mindenképpen egy olyan bátorság –, sajátos látásmód, angol nemzeti érdekérvényesítési kísérlet, amit érdemes figyelemmel kísérni.

Mi lesz a fejezet címe? Tehát akkor térjünk vissza a magyar politikához, térjünk vissza a hétfőhöz, amikor felkel a nap. Ön napirend előtti felszólalásra jelentkezett a parlamentben, kihelyezett kormányülés lesz. Először egy fejezetcímet várok Öntől, hogy mi következik hétfőtől.

Kihelyezett kormányülést nem tudunk tartani, mert bármennyire is igyekszem sikereket elérni, odáig nem jutottam, hogy egyszerre két helyen is lehessek. Tehát beszélni kell és illendő a parlamentben hétfőn. Hiszen egy önkormányzati választás után vagyunk, és szerintem a képviselőket is és az országot is meg kell tisztelni azzal, hogy ilyenkor a miniszterelnök értékeli a hétvégi eseményeket. Ezért lesz kormányülés, már hétfő este is lesz, és kedden egész nap, csak nem kihelyezett, hanem itt, Budapesten. Nos, az új helyzet, amely hétfőn reggel áll elő, azt jelenti, hogy Magyarországon három és fél évig nem lesznek választások. Ahogy Ön is mondta, lesz időközi választás, azok fontosak, nem a pártok szempontjából, hanem az ott élő emberek szempontjából. De összességében nem kampány üzemmódban működik az ország. Ettől elszoktunk, mert lassan már 6-8-9 hónapja kampány üzemmódban működünk, mert példátlan módon 6 hónap alatt három választáson is átmegy az ország, de ennek most vége lesz. Én azt remélem, hogy mindenki nyugodtabb lesz, mindenki kiszámíthatóbb lesz, az ellenzék is átgondolja, hogy mit érdemes támadni, mit nem. Azt várom, hogy az ellenzék is megpróbál hozzátenni valamit Magyarország közös sikeréhez. Azt várom a kormányzattól, hogy gyorsítsa fel a működését, és azt várom, hogy miközben gyorsítja a működését, kövesse azt az irányvonalat, ami az emberek kormányzati munkába történő bevonását jelenti. Lesznek nemzeti konzultációk, lesznek egyeztetések, szeretném az egyetértés politikáját folytatni az előttünk álló időszakban.

Konkretizálnám ezeket a kérdéseket. Azt, amit most mondott, felfognám egy preambulumnak, valóban, hogy ebben a három és fél évben mi történik. Küszöbön áll nyilvánvalóan a költségvetés benyújtása, ez biztos, hogy valamilyen állapotban kell, hogy legyen.

A mai napon van egy hosszú, két kampánygyűlés közé beiktatott megbeszélés a pénzügyminiszter, illetve a gazdasági miniszter úrral.

Menjünk végig néhány olyan kérdésen, amelyeket Ön szóba hozott a kampányban, és én úgy látom, hogy ezek hosszú távú kérdések, stratégiai kérdések lehetnek, villámkérdés szerűen menjünk végig ezeken a kérdéseken. Szóval a költségvetésben lesznek-e szerkezeti változások, ahogy már korábban is beszéltük, a megszorítás kifejezést használja itt az ellenzék. Lesznek-e ilyenek a költségvetésben?

Az elmúlt négy évben sikerült bebizonyítanunk, hogy megszorítás nélkül is lehet elérni gazdasági növekedést. Semmi okát nem látom annak, hogy visszatérjünk egy olyan gazdaságpolitikai ösvényre, amin a szocialisták alatt 8 évig járt az ország és, ami a húzd meg, ereszd meg megszorítás-pénzosztás logikáját követte. Nekünk egy kiszámítható, nyugodt, egyenletes fejlődési pályán érdemes maradnunk.

Mikortól lesz elsősorban a középfokú oktatásban és a szakemberképzésben duális képzés? Tehát valódi munkahelyeken ösztöndíj szerűen megszerezhető tudás?

Ez a legfontosabb a következő a három és fél évben. Sok fontos dolog van, de ha arra kényszerítene, minthogy néha teszi, hogy egyet válasszak ki a fontos ügyek közül, akkor ezt tenném az első helyre. A magyar gazdaság fejlődik, ennek következtében új problémákkal nézünk majd szembe. Ma még munkanélküliségről beszélünk, de egy, másfél éven belül munkaerőhiányról fogunk beszélni. Tehát azért lesznek nehézségeink, mert nem lesz elegendő ember, aki dolgozna, és nem lesz jól képzett ember elegendő, aki ki tudná elégíteni a gazdasági igényeket. Most kell gyorsítanunk, most kell átállnunk a duális képzésre, az inas rendszerre, ha szabad így fogalmaznom, ami Németországban kiválóan működik, Ausztriában jó, és nekünk is volt egyébként a kommunista időkben egy elég jó hagyományunk e tekintetben, amit nem mondom, hogy hibátlan, de egy jó hagyományunk.

Ez most azt jelenti…

Ez most azt jelenti, hogy a döntéseket meg kell hozni még ebben az évben. Ami a teljes magyar képzést, ahogy Ön fogalmazott: duális – ezt, attól tartok, a hallgatók nem értik – logikára állítja át. Ez azt jelenti, hogy a fiataljainkat az általános iskola után egyszerre kell képeznünk tantermekben és magukon a munkahelyeken. Tehát két helyen kell történnie a képzésnek, különösen a szakmunkásképzésnek. A szakmunkásképzésnek a becsületét vissza kell adni. Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés. Nem akarom őket tévedésben tartani, e fölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő. A sikeres élethez út a szakmán keresztül vezet, ezért nekünk az a felelősségünk, hogy a szakmunkásképzésnek a színvonalát úgy megemeljük, hogy a családok is rájöjjenek arra, hogy valójában ez egy vonzó életpálya, ez egy vonzó életút. A legdolgosabb és legtehetségesebb gyerekek menjenek nyugodtan szakiskolába, onnan el tudnak végezni majd egy technikumot, onnan meg tudják csinálni az érettségit, és onnan el tudnak menni a felsőoktatásba is, mert a duális rendszer nem fog véget érni a középiskolában, hanem a felsőfokú képzésben is meglesz. Ez a német rendszer lényege. Palkovics államtitkár urat azért lízingeltem, ha szabad így fogalmaznom, a világ egyik legsikeresebb német cégének az éléről, hogy ezt a rendszert építse fel, és úgy látom, hogy jól halad.

Ha már említi a felsőoktatást, hány intézmény, hány felsőoktatási intézmény lesz egy év múlva ilyenkor az országban?

Ez nagymértékben azon áll vagy bukik, hogy a hamarosan kinevezett kancellárok milyen jelentéseket tesznek le a kormány asztalára.

Ez meddig kell, hogy eldőljön? Még ebben az évben?

Már el kellett volna. Megmondom őszintén. Van néhány dolog, amiben késésben vagyunk, vagyok. Ezt szerettem volna eldönteni még szeptember végéig, de annyi munkám volt, hogy haladékot kellett kérnem, október végére az összes kancellárt ki fogom nevezni. A javaslatok már megszülettek, tehát a felelősség nem a minisztériumot terheli, hanem engem. Letették a javaslatokat az asztalra, nagyon sokat jelentkeztek, őket minősítették, kaptam jelentéseket, vannak rangsorok, de ezeken még nincs rajta a pecsét, végleges döntést kell hozni.

És még mindig vissza az oktatás kérdéséhez, és ez is középfokú, általános iskolai oktatás, a cigánygyerekek problematikája. Ezzel is kezdeni kell valamit a következő időszakban, sőt sok egybehangzó elemzői vélemény szerint ez is lehet az egyik sarokköve ennek a következő ciklusnak.

Ezt tettem volna a második helyre, ha rangsort kellett volna felállítani. A dolog úgy fest, hogy egy példátlan kezdeményezés indul el 2015 szeptemberétől. Először Magyarország történetében hároméves kortól kötelező lesz az óvoda. Persze azzal a kivétellel, hogy azok a családok, amelyek nem akarják óvodába adni a gyereket, és tudnak gondoskodni a gyerek iskolára való felkészítéséről, ott lehet ettől eltérni. A jegyzők ehhez meg fogják adni az engedélyt, megteremtik ennek a lehetőségét, de fő szabályként hároméves kortól mindenki számára nyitva áll az óvoda. Ez azt jelenti, mondjuk, a cigánygyerekek esetében, hogy hároméves kortól óvodába mennek, ott képezzük őket, foglalkozunk velük, enni kapnak, nem lesz éhező gyerek, mert hároméves kortól mindenki az oktatási rendszeren belül – óvoda, iskola, középiskola – megfelelő étkezéshez jut majd hozzá. A magyar állam ezt garantálni fogja, és megkezdjük ennek a társadalmi rétegnek is a gyorsütemű, oktatáson keresztül történő felzárkóztatását, amelynek eredményéképp úgy kell, hogy meglátszódjék, hogy egyszer csak, néhány év múlva, 15 év múlva nagyon sok cigány ember jelentkezik olyan munkára, amely komoly szakképzést igényel, és aminek ők eleget tudnak tenni. Jobb lesz az arány a segédmunkát, a betanított munkát és a szakmunkát végzők között a cigány lakosságon belül is.

Ebből is látszik, hogy rengeteg megbeszélni valónk van még, nem jutottunk a sor végére, viszont két téma szándékom szerint nem maradhatna el most ebből a következő másfél, két percben. Itt az esélyekről kérdezném. Két nagy meccs esélyeiről. Az egyik az Európai Parlamentben zajlik: lesz-e biztos Navracsics Tiborból Ön szerint, a másik pedig majd Bukarestben holnap a román–magyar. Melyik a könnyebb forduló?

Nehéz kérdés. Mihez konyít jobban az ember? Maradjon a suszter a kaptafánál, úgyhogy én az európai politikáról mondanám azt, hogy az már eldőlt. Navracsics Tibor lényegében biztos e felől kétség nincs, őt mindenki támogatta. Én büszke vagyok arra, hogy a tekintetben semmilyen kérdés nem merült fel, hogy ő alkalmas-e arra, hogy az Európai Unió kormányának a tagja legyen. Mindenki csak nagy elismeréssel tudott beszélni a teljesítményéről, legfeljebb a politikai ízlések különböznek, és ezért támadták, de senki nem merte azt mondani, hogy olyan ember ment volna Magyarországról a bizottságba, aki kvalitásai, képességei, felkészültsége, kultúrája szempontjából ne lett volna alkalmas biztosnak. Sőt, mindenki szerint az. Ez egy komoly siker.

De az baj, ha változik a portfoliója.

Nézze, én ezt másodlagos kérdésnek tartom. A portfoliókat nem mi osztjuk ki, tehát amikor én jelöltem a biztost, akkor nem valamilyen portfolióra jelöltem, mert ehhez nincsen jogom, én csak azt tudtam mondani, Magyarország azt tudta mondani, Navracsics Tibor egy kiváló európai ember, aki az európai politika alakításában sokat segít majd a kontinens polgárainak, hogy milyen helyre állítják, azt majd a bizottság elnöke dönti el, ez az ő kizárólagos joga. Ezért mi ezt befolyásolni nem tudjuk.

1, 2 x? Erre van időnk…

Csak azért érdemes szerelést húzni, hogy nyerjünk.

Orbán Viktor miniszterelnököt hallották a 180 percben, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.