Kormányportál

A miniszterelnökkel Gulyás István beszélgetett a Magyar Televízió Az Este Extra című műsorában 2014. december 23-án.

– Jó estét kívánok! Az Este Extrát láthatják a Parlamentből. Az Este Extra vendége Orbán Viktor miniszterelnök. A beszélgetést délelőtt rögzítjük. Jó napot kívánok, Miniszterelnök úr!

– Jó napot kívánok!

– Amikor készültünk a beszélgetésre, megkérdeztem Öntől, hogy milyen volt a 2014-es év Ön szerint.

– És azt mondtam, hogy sűrű, de szép. Vagy fordítva: szép, de sűrű.

– Mi volt benne a sűrű?

– Nagyon sok minden történt ebben az esztendőben. Először is volt három választás, ami mindig megvisel egy országot, meg inspirál is, hiszen mégiscsak...

– Problémás volt ez a választás, Miniszterelnök úr?

– Hiszen mégiscsak egy országnak ilyenkor döntenie kell a saját jövőjéről, de hát egy demokráciában ezek a legszebb pillanatok. Még hogyha egyébként lökdösődés, csihi-puhi, hadakozás is előzi meg a választási döntést, de úgy érzem, hogy az emberek szeretnek választani, és fontosnak érzik, hogy maguk dönthessenek a sorsukról. Tehát ilyen szempontból ez még rendben is lett volna. Bár az, hogy három volt belőle, az azért kicsit megviselte az országot. Ami még inkább sűrűvé tette az életünket, az, hogy át kellett az év második felében alakítani a terveinket. Ugye, amikor megnyertük a választást, akkor még az volt a fejünkben, hogy egy, és igazából csak egy nagy fontos célra kell összpontosítanunk. Ez pedig a bérből és fizetésből élők anyagi biztonságának a megerősítése, tehát az én fejemben, a mi fejünkben úgy volt, hogy 2010 és 2014 között a csőd széléről az országot visszarántottuk, megerősítettük, pályára állítottuk, és most már csak ügyesen kéne igazgatni a dolgokat, hogy végül is – ahogy a magyar rendszerváltás óta ismerjük ezt a kifejezést – a bérből és fizetésből élők anyagi biztonságát meg lehessen erősíteni. S a választás után röviddel kiderült, hogy itt két másik kérdés is a fontos ügyek közé kerül majd. Az egyik a béke. Kiderült, hogy az orosz–ukrán konfliktus nem múlik el a tavaszi széllel együtt, vagy a tél vízzel nem áll odébb. Másfelől pedig miután Magyarország egy frontország, egy határország lett, előkerült a nemzeti függetlenség kérdése is. Ezért lett az év második fele különösen sűrű.

– Maradjunk a belpolitikánál. Beszélni fogunk a nemzeti függetlenségről és az orosz–ukrán konfliktusról is, de maradjunk a belpolitikánál. Azt látjuk, hogy gyakorlatilag az ellenzék önmagának adott mattot már a választások előtt, a Fidesz három választást simán nyert. Ennek ellenére novemberben már a Fidesz-székháznál tüntetnek, ablakokat törnek be, kidöntik a kerítést, a parlament előtt permanens tüntetés zajlik. Tehát miközben azt gondolhatnánk, hogy egy három megnyert választás után nyugodt kormányzásra készülhet Magyarország, nyugodt kormányzásra készülhet a Fidesz–KDNP, eközben tüntetések zajlanak az utcán, és rosszkedvű emberek rosszkedvű dolgokat mondanak a kormányra és a Fideszre.

– Először is a realitásérzékünket nem szabad elveszíteni. A választásokat a Fidesz kétségkívül megnyerte. Az ország választásokon részt vett polgárainak körülbelül 50 %-át tudhatjuk magunk mögött, nagyjából ennyien szavaztak ránk, a többiek meg valaki másra. Tehát ha reálisan nézzük a helyzetet, ez azt jelenti, hogy ők nem szavaztak ránk, de hát van ilyen egy demokráciában. Mindig van a kormánnyal szemben egy meglehetősen komoly, létező ellenerő, a kérdés az, hogy sikerül-e a kormánnyal szembenálló erők érzéseit, indulatait, ellenszenvét becsatornázni a politika nyugodt működési rendszerébe. Ez volna az ellenzéknek a dolga, és az ellenzékkel szemben nem vagyok annyira kíméletlen talán, mint Ön volt a kérdésében. Nekik sem olyan egyszerű, az egész világ átalakulóban van, az európai politika is változik, nem olyan egyszerű ebben a megváltozott, válságokkal terhelt, újabb és újabb válsághullámokkal nehezített közegben jó politikát csinálni. Kormányban sem, meg ellenzékben sem. De valóban, az ember azt gondolta volna, hogy három választás után a dolgok nyugodtabbak lesznek, ezért ma sokan csalódottak, hogy van az, hogy a küzdelem folytatódik. Mi sem erre számítottunk, én is azt gondoltam, hogy nyugodtabb idők jönnek, de azt be kell látnunk mindannyiunknak, hogy nem mi tehetünk arról, hogy olyan időket élünk, amilyeneket. Az egész világ tele van feszültséggel, ellentmondásokkal, az egész világban most osztják újra a lapokat, teljesen váratlan, újszerű dolgok történnek a világban, és Magyarország ez alól nem tudja magát kivonni. Az az általános, ideges, feszült európai hangulat, ami minden országban jelen van, itt, Magyarországon is érezteti a hatását.

– Az az általános ideges, feszült hangulat, ami mindenütt jelen van, miért jelentkezik például a Fideszben azzal, hogy azok a viták, amik eddig belül zajlottak, vagy egyáltalán nem is zajlottak, most a sajtónyilvánosság előtt mennek, és vezető Fidesz-politikusok vádolják egymást urizálással, illetve mondják azt, hogy hát ők nem urizálnak, hanem igenis, azt teszik, amit lehet, és joguk van hozzá?

– A helyzet úgy fest, hogy ennek olyan nagy jelentőséget nem tulajdonítok. A zsinórmérték, a helyes irány úgy fogalmazható meg, hogy a politika nem a politikusokról szól, a politika az országról meg az emberekről szól. Következésképpen erről is kell beszélni, ezzel is kell foglalkoznunk. Persze ez is egy munkahely közben, itt is emberek vannak, ők is emberből vannak, minden munkahelyen van súrlódás, vita, időnként veszekedés is, meg persze siker is van, meg öröm is, meg összetartás is. Ez a mi világunkban is így van. A fontos azonban az, hogy a politika ne a politikáról szóljon, és ne a politikusokról szóljon, hanem az emberek életéről szóljon meg az ország életéről.

– Tudja, Miniszterelnök úr, ez mind így van abban az esetben, hogyha például Magyarországgal szemben nem fogalmazódik meg az Egyesült Államok részéről korrupciós vád kormányközeli emberekkel kapcsolatban, és innentől kezdve nyilvánvalóan azok az emberek, akik a parlament előtt tüntetnek, ezeket a vádakat összevonják azokkal a látványokkal, amiket nap mint nap tapasztalhatnak akár a televízión, akár másutt.

– De minden gondolkodó ember tudja, hogy az az Egyesült Államok részéről megfogalmazott korrupciós vádak ügye egy fedőtörténet. Itt arról van szó, az Egyesült Államoknak új keletű érdekei lettek ebben a térségben, befolyást akar szerezni, és ehhez használja fedőtörténetként a korrupciót. Ezt onnan lehet tudni, hogy amikor konkrétumokat követelünk, amikor bírósági eljárást indítunk, amikor azt mondjuk, hogy tegyék már ki a lapokat az asztalra, kerüljön tiszta víz a pohárba, akkor valahogy ez sohasem történik meg. Ez egy tipikus titkosszolgálati befolyásszerző akciónak a kísérőjelensége.

– Még egy pillanatra maradjunk a belpolitikánál. Ugye, itt nemcsak az urizálással kapcsolatban merültek föl problémák, de ha már erről van szó. Ugye, Bencsik Gábor, Jókai Anna, Vizi E. Szilveszter, a Professzorok Batthyány Körében is megfogalmazódott ez a probléma, és, ugye, akkor – és a Fideszen belül is, a Fidesz-szimpatizánsokon belül is –, amikor Ön azt mondta, azt hiszem, a Blikkben, hogy nem egy népszerű kormányt akar vezetni, akkor Önnek, mint miniszterelnöknek nyilván van igaza.

– De nem tiltakoznék egy népszerű kormány ellen sem természetesen.

– Viszont Önnek, mint a Fidesz elnökének, egy népszerű Fideszt kell vezetni, és a Fidesznek a népszerűsége az elmúlt egy hónapban jelentősen esett. Ezt hogyan értékeli?

– Nézze, 2010-ben, amikor mindenki tudta, hogy az országot a csőd széléről kell visszarántani, és nehéz döntéseket kellett meghozni, akkor a dolgozószobám ablaka előtt hetekig tüntettek. Az Andrássy úton vonultak a fegyveresek tiltakozva a korkedvezményes nyugdíj megszüntetése ellen, fölrugdosták a vízcsapokat, komoly rendbontások voltak Magyarországon 2010-ben. Ehhez képest most csak verbális durvaságot látok. Még egyszer mondom: egy demokráciában a kormánnyal egyet nem értőknek joguk van kifejezni a véleményüket – időnként durva, sőt alpári stílusban is. Ez ugyan nem tetszik a legtöbb embernek, nekem sem tetszik, de ezt tudomásul kell vennünk. Ráadásul még az a csavar is ott van a történetben, hogy végül is mi harcoltuk ki, a mi nemzedékünk harcolta ki azt, hogy demokrácia legyen Magyarországon, és mindenki, akinek nem tetszik a kormány, elküldhesse azt melegebb éghajlatra. Minden tüntetés, ha így nézzük, akkor egyfajta személyes siker, hát végül is ’88-ban azért alakult a Fidesz még a kommunistákkal szemben egy igazi antikommunista pártként, hogy Magyarországon mindenki elmondhassa a véleményét, szabadon társulhasson, és szabadon gyülekezhessen. Csak hát most mi vagyunk kormányon. Ezt akartuk végül is, hogy így legyen. Hát most megkaptuk.

– Van generációs ellentét a Fideszben, amiről például Kövér László beszélt? Hogyha már ez szóba jött, akkor ez valósággá vált?

– Vannak generációs különbségek, inkább ezt mondanám, de megismétlem azt, amit az előbb mondtam Önnek. Ha az ember egy tisztességes házban akar lakni, akkor nem érdekli, hogy a kőműves, a burkoló meg az épületgépész kedvelik-e egymást, meg milyen viszonyban vannak, hanem azt szeretné, hogy legyen villany, fűtés meg víz, meg működjenek a nyílászárók. Tehát még egyszer mondom, most teljesen mindegy, hogy a Fidesz politikusai kedvelik-e egymást, vagy nem, a politika ugyanis nem személyes ügy, a politika az országról szól, az országban élő tízmillió emberről meg a határon túli magyarokról, őket kell szolgálnunk a munkánkkal. Az a fontos, hogy értük mit tudunk tenni, hogy közben egyébként szólogatnak-e egymásnak az urak, van-e közöttük konfliktus, sikerül-e azt rendezniük, ugyan mindig érdekes, mert a politikában is a peepshow a legizgalmasabb, de valójában ez nem fontos. A fontos dolgokra kell összpontosítani, én magam sem azzal foglalkozom, hogy valamilyen rendet tegyek a Fidesz környékén, hanem hagynom kell, hogy az emberek elmondhassák, amit gondolnak. Az én felelősségem és a kormány felelőssége az, hogy azt a hatalmas erőt és bizalmat, amit megkaptunk a választóktól, az ország javára tudjuk fordítani. Ezért az én fejemben és az én napirendemben is sokkal nagyobb helyet foglal el például az ország gazdasági teljesítménye, amikor azt nézem, hogy az Európai Unió átlagához képest hogyan teljesít az ország. Abban fejeződik ki igazából a munkánk, ott mutatkozik meg a munkánk értelme, nem pedig abban, hogy ki tud hegyesebbet mondani.

– Ha már a felelősséget említette, ugye, Önnek valóban az ország iránt van elsősorban felelőssége, de felelőssége van a párt iránt is. Azon a sakktáblán, amelyet pillanatnyilag a kormány és a Fidesz jelent, tervez-e bármiféle átalakítást?

– Nincs ilyen tervem. Egyébként is nehezen szánom rá magam az ilyesmire, mert a jó munkához kell idő meg bizalom meg lehetőség. Tehát nem vagyok híve a gyors személyi változásoknak. Ráadásul valóban van egy föltörekvő nemzedék az egész országban egyébként, ez nemcsak a politikára igaz, minden területen látjuk: a gazdaságban, a kultúrában vagy a szellemi életben is, és ezeket a fiatalokat támogatni kell, mert tehetségesek, mert fölkészültek, rengeteget tudnak dolgozni, szorgalmasak. A mi szakmánkban ami a legfontosabb, hogy bátornak kell lenni. Ezek bátor fiúk, és ráadásul szeretik a hazájukat, hazafiak a szó klasszikus értelmében, és hagyni kell őket dolgozni. Tehát egyelőre inkább mindenkit bátorítanék, és nem pedig cserélnék.

– Magyar–amerikai konfliktus. Tervezi-e a magyar kormányzat, hogy olyan lépést tesz, hogy adott esetben az ideiglenes amerikai ügyvivőt valamilyen módon eltávolítja az országból, kitiltják az országból? Ugye, most már itt komoly problémák kezdenek előjönni.

– Nincs a fejünkben meg a papírjainkban ilyen konkrét terv, de az biztos, hogy minden egyes alkalommal olyan válaszlépéseket kell adnunk, amely megfelel Magyarország tekintélyének, súlyának és a magyar embereknek kijáró tiszteletnek. Tehát mi egy komoly ország vagyunk, soha senkit nem bántottunk, mindig is együttélésre törekedtünk, mindig is közös érdekeket kerestünk, mindig is megadtuk másoknak a tiszteletet, és elvárjuk, hogy Magyarországnak is ezt megadják. Ha ez nem történik meg, akkor ezt mégiscsak valahogyan ki kell vívnunk a magunk számára.

– Ugye, a bécsi egyezmény azt is tartalmazza, hogy a diplomaták nem szólhatnak bele egy ország belügyeibe. Amit az ideiglenes amerikai ügyvivő tesz ma Magyarországon, az ön szerint beleszólás Magyarország belügyeibe?

– Nézze, az a helyzet, hogy egy új korszakba léptünk, és jól láthatóan az Egyesült Államok aktív és cselekvő részese a közép-európai országok belpolitikai életének. Tehát nem egyszerűen beleavatkozik, hanem aktív és cselekvő részese. Ezt nem is titkolják el, ezt be is jelentették. Valószínűleg az lehet az oka ennek, hogy megváltozott a térségben a hatalom szerkezete, kialakult egy nyílt konfliktus Ukrajna és Oroszország között, folynak talán a súlyuknál kevesebb közérdeklődéssel kísérve szabadkereskedelmi tárgyalások Európa és az Egyesült Államok között. Ezek mind súlyos kérdések, ezek évtizedekre fogják meghatározni a mi életünket, és biztosan hasonló súlyú kérdésekkel küzdenek az Egyesült Államokban is Kína felemelkedése miatt, a kínai fölfegyverkezés miatt. Tehát most osztják a világban újra a lapokat, mindenki jó lapokat akar szerezni magának, mi, magyarok is azt szeretnénk.

– De, Miniszterelnök úr, akkor miért pont a közép-kelet-európai kis országokra tekint így az Egyesült Államok? Miközben például Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban, Nyugat-Európában tüntetnek a szabadkereskedelmi egyezmény ellen, nálunk pedig nem, Közép-Kelet-Európában nem.

– Természetesen én nem adhatok interjút az amerikaiak helyett. Tehát én a magyar szempontokat tudom Önnek és a nézőknek elmondani. Az jól látható, hogy van két ügy, amelyben markáns érdekek mutatkoznak meg. Az egyik az amerikai érdekek az energiapolitikában, a másik pedig az amerikai érdekek a kereskedelempolitikában. Én úgy érzékelem a helyzetet, hogy bennünket bele akarnak rángatni egy olyan konfliktusba, amiből mi csak rosszul jöhetünk ki, tehát az Egyesült Államok és Oroszország között hidegháborús hangulat kezd kialakulni, és mi ebben nem akarunk részt venni. Én 26 éves koromig éltem hidegháborús körülmények közepette, tudom, hogy az mit jelent, tudom, mit jelent a feszültség, tudom, mit jelentenek a falak, a kerítések, tudom, mit jelent a gyanakvás, és nem szeretném, hogyha a következő magyar nemzedékeknek is hasonló élményben lenne részük. Ezért nekünk ebből a konfliktusból ki kell maradni. Ezért van az, hogy a magyar külpolitika leginkább a német külpolitikával mutat hasonlóságot, ahogy a németek világosan megfogalmazzák, maga a kancellár, hogy ezt a konfliktust az oroszok ellenére nem lehet megoldani, csak az oroszokkal közösen lehet megoldani. Ez a magyar álláspont is, ez eltér attól, amit az Egyesült Államok képvisel és szeretne.

– Determinálja az Egyesült Államok Magyarországgal kapcsolatos politikáját az, hogy Magyarország eléggé erőteljesen elkötelezte magát egyrészt a keleti nyitás mellett, másrészt pedig a paksi bővítéssel az orosz tőke Magyarországra engedése mellett?

– Igen, de itt is pőre pénzügyekről és anyagi érdekekről van szó. Az amerikaiak szerettek volna atomerőművet építeni Magyarországon, nem ők építik, fáj nekik, ezt meg kell értenünk.

– Ez ennyire egyszerű?

– Általában igen. Nézze, ráadásul a látszat néha csal. Az oroszokkal való hosszabb távú együttműködés fönntartása mellett leginkább a németek és a magyarok meg tán a szlovákok szoktak érvelni, miközben persze a nemzetközi jog betartását követeljük Oroszországtól is. Ha megnézi, hogy kiknek a gazdasági vagy kereskedelmi kapcsolatrendszere romlott le az elmúlt időszakban, azt látja, hogy a németeké meg a mienk az orosz viszonylatban, akik a leghangosabban oroszellenesek – litvánok, lengyelek, amerikaiak –, az ő kereskedelmi forgalmuk meg nőtt. Tehát azért a nemzetközi politikában az embernek tájékozódnia kell, és alaposan ismerni kell a tényeket ahhoz, hogy jól tudja szolgálni a saját országát.

– Na de akkor használjunk egy focihasonlatot: akkor egy olyan edzőhöz hasonlítanak ezek az országok, akik jobb kézzel erőteljesen mutatják, hogy előre, előre, és közben bal kézzel finoman visszafelé integetnek, hogy védekezzetek. Tehát jól taktikáznak.

– Igen, de a magyar történelem azért fontos tanulságokkal szolgál a magyarok számára. Azért nekünk tudnunk kell a helyünket, ismerni kell az erőviszonyokat, és persze örülnünk kell, hogy Magyarország ma egy erős ország, és meg tudja vívni a konfliktusait, jó esélye van, hogy jó lapokat szerezzen a most újraosztott világgazdasági lapok közül, de azért mégiscsak egyedül állunk az európai térségben. Balra a derék német, germán népek, körülöttünk a szlávok, és kicsit jobbra meg az oroszok. Itt kell Magyarországnak olyan külpolitikát folytatnia, és olyan gazdaságpolitikát folytatnia, hogy azt a területet, ami a mienk, ahol mindig is éltünk, meg tudjuk tartani, hogy azt a civilizációt, kultúrát, amit mi itt fölépítettünk, folytatni tudjuk, és olyan gazdasági rendszert építsünk föl, hogy minden magyar ember úgy érezze, hogy a munkájának van értelme, és nem mások gyarapodnak a munkájából. Mi nem akarjuk, hogy mások gazdagodjanak a mi munkánk eredményéből, nem akarunk gyarmat lenni, szeretünk a saját lábunkon állni, mi egy független és szuverén ország vagyunk. Nem ismerünk el magunk fölött semmilyen idegen hatalmat, és nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni egyetlen külföldi ország akaratának sem. Mindig is ez volt a magyar krédó. Ha Magyarország ezt az ösvényt követte, akkor sikeres volt, ha föladta a függetlenségét, ha elfogadta a szuverenitásának a korlátozását, akkor mindig ki is iratkoztunk a sikeres országok sorából. Ezért nekem, nekünk, a politikának, a politikusoknak ma az is dolguk, hogy a békét, a függetlenséget és a szuverenitást is megvédjük.

– Miniszterelnök úr, valódi ez a mozgástér akkor, amikor valóban hidegháborús konfliktus kezd kialakulni a világon, és egy Magyarországgal közvetlenül határos országban fegyveres konfliktus van, amely nem csupán hidegháborús, hanem adott esetben eszkalálódó, háborús eseményekhez is vezethet? Mekkora lehetősége van akkor egy ilyen kis országnak?

– Szerintem Magyarországnak van mozgástere. Közkeletű kifejezés, hogy Magyarország kis ország. Persze az oroszokhoz meg a németekhez képest kicsi, ha a térséget nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy már nem így fest a helyzet, azért Magyarország népességét, területét tekintve egy belgiumnyi ország. Tehát tisztában kell lenni a korlátainkkal, de alulbecsülni sem szabad saját magunkat, megvannak a lehetőségeink. A modern világban a gazdasági siker nagyon fontos, Magyarországot még a politikai ellenfelei is egy kifejezetten sikeres gazdasági eredményekkel rendelkező országnak tekintik. Nagyon kevés olyan ország van Európában, amely a gazdasági önállóságot meg tudta szerezni az elmúlt négy évben, ráadásul az európai válság nem múlt el, ezért a pénzügyi stabilitásnak, a jó költségvetésnek, a gazdasági növekedésnek, a csökkenő munkanélküliségnek kiemelt jelentősége van a nemzeti politika és a nemzeti mozgástér tekintetében is.

– Ön azt mondta, hogy Magyarország sikeres gazdaságot folytat vagy gazdálkodást folytat. A makrogazdasági adatok valóban ezt mutatják, ugyanakkor azt látjuk, hogyha bármiféle, a költségvetéssel kapcsolatos törvény, ötlet, kormányrendelet merül föl, az ellen kőkemény tiltakozás indul be az országban, adott esetben még a Fideszben is, lásd például autópályadíjak kérdése.

– Igen, de ezt azért ne rójuk föl, ez mégiscsak természetes dolog. Természetesen mindenki tudja, hogy 2010 óta Magyarország minden évben tett egy lépést előre. Azt is látja mindenki, hogy a rezsicsökkentés, a devizahitelesek kimentése, az infláció leszorítása, a nyugdíjak megvédése mind sikerült az elmúlt időszakban. Tehát minden évben tettünk egy lépést előre, de az ember csak ilyen, hogy nem egyet szeretne. Ha egyet lehet, akkor kettőt szeretne, és ha valamelyest nőnek a bérek, akkor egy kicsivel többet szeretne, mert nincs olyan szám, aminél ne tudnának eggyel nagyobbat mondani. Ezek emberi dolgok, ezt a politikának tudnia kell kezelni.

– És hogyan kezeli a politika ezt? Mert azt látjuk, hogy nem minden esetben sikeres. Például az internetadó néven elhíresült telekom adóval kapcsolatban félreértették az emberek, annyira félreértették, hogy a Fidesz-székház ablakai betörtek a Lendvay utcában.

– Ez is része a politikának. Valóban azt nem sikerült az emberekkel értelmes módon megvitatni, és nem sikerült kellő érvet fölsarkoztatni, vagy legalábbis nem meggyőző érveket az emberek számára. Ilyenkor változtatni kell, ez is része a politikának.

– Mi lesz egyébként a húzó mondat 2015-ben, Miniszterelnök úr? Merthogy 2010 és 2014 között nagyon fontos üzenet volt az, hogy rezsicsökkentés, és nagyon fontos üzenet volt, hogy rendbe tesszük, illetve rendbe teszik a devizahitelesek problémáját. A rezsicsökkentés megtörtént, a devizahiteles probléma, úgy tűnik, hogy a jövő év első felében rendeződik, nem mindenkinek a kedvére, de alapvetően egy rendezés történik. Mi lesz a következő húzó mondat?

– A rezsicsökkentést még meg kell védeni, mert az Európai Unióban folyamatosan fölmerül az az igény, hogy az országok energiapolitikáját korlátok közé szorítsák. Márpedig nekünk itt szabad kézre van szükségünk, ellenkező esetben elvehetik, elveszíthetjük a rezsicsökkentést. A devizahiteleket még meg kell oldani, de összességében ezek csak eszközök, a cél az érdekes. A cél 2014 és 2018 között a bérből és fizetésből élő családok anyagi biztonságának megerősítése lesz. Ez magában foglalja a rezsicsökkentés megvédését, a devizahitelesek ügyét, de magában foglalja egyébként a béremeléseket, a pedagógus életpálya továbbvitelét, a rendőrök, katonák számára az életpályamodell megindítását, egy, a gazdaság teljesítőképességével összhangban lévő béremelést, fokozatos előrehaladást. Valahogy úgy képzelem el én a következő négy évet, hogy azokra kell összpontosítanunk, akik a létra alsóbb fokain állnak ma, és ahhoz kell segítséget nyújtani, hogy a létra alsóbb fokairól minden évben egy-egy lépcsőfokkal vagy létrafokkal följebb juthassanak, feljebb kapaszkodhassanak. Ahhoz kell nekünk lehetőséget teremteni, hogy az emberek erőfeszítésének legyen értelme. Az elmúlt négy évben ez sikerült. Jó okunk van azt gondolni, hogy sikerülni fog a következő négy évben.

– Meglesz ehhez a gazdaság teljesítőképessége is? Mert mindemellett azt mondja az ellenzék, és azt mondják szociológusok is, hogy bizony az utóbbi időben Magyarországon a szegények aránya növekedett, és a középosztály felemelkedése, amely egyértelműen a Fidesz–KDNP kormányzatnak az egyik kiemelt célja, sem olyan mértékű, mint ahogy az elvárható lett volna, vagy rosszul látják?

– Mindenki szeretne már oda megérkezni, ahova majd néhány év múlva fogunk, és mindenki szeretné, hogy már holnap reggel bekövetkezne, de ez nem így megy. A dolgok úgy állnak, hogy Magyarországon a gazdaság növekedése mindenkit meglepő módon, mármint a bennünket körülvevő világot meglepő módon magas, második-harmadik helyen vagyunk az Európai Unióban. Az infláció és az áremelkedések mértéke a padlón van, éppen a napokban néztem egy adatot: 1963-ban fordult elő utoljára, hogy az árak nem nőttek, hanem csökkentek, az előző hónapban éppen ez következett be. Tehát én úgy érzem, hogy van szufla, van erő, és van teljesítőképesség a magyar gazdaságban, föltéve, ha a kormány sikeresen teremt munkahelyeket, mert a szegénységnek az elsőszámú oka az, hogy az embereknek nincs munkájuk. Ha munkahelyeket teremtünk, akkor harcolunk a szegénység ellen, ha munkahelyeket tudunk adni az embereknek, akkor kisegítjük őket ebből a helyzetből. Tehát a mi felfogásunk szerint a szegénység elleni legjobb politika a munkahelyteremtés, és ezért mozgatunk meg minden eszközt annak érdekében, hogy újabb és újabb munkahelyek jöjjenek létre. 1992-ben dolgoztak utoljára olyan sokan Magyarországon, mint legutóbb, és azért hirdettük meg Magyarország történelmének legnagyobb gazdaságfejlesztési programját, amelyet elsősorban a munkahelyteremtő vállalkozások számára teszünk elérhetővé, hogy ezáltal újabb munkahelyek jöjjenek létre, és hogy – még egyszer mondom – a bérből és fizetésből élők is előrébb juthassanak.

– Nagyon fontos dolgot mondott az előbb, és már tovább is vitte, de a kormány feladata, hogy munkahelyeket teremtsen? Vagy a kormánynak az a feladata, hogy olyan gazdasági és politikai és jogi környezetet teremtsen, amely lehetőséget teremt a vállalkozóknak, hogy munkahelyeket teremtsenek?

– Ez egy olyan dilemma és olyan kérdés, amely évtizedek óta feszíti az európai gazdaságpolitikát. Erre minden ország ad valamilyen választ. A magyar válasz úgy hangzik, hogy mindkettő feladata a kormánynak. Az első feladatunk, hogy olyan adórendszert, olyan gazdasági környezetet hozzunk létre, hogy a magántőke képes legyen beruházni, befektetni és ezáltal munkahelyeket létrehozni, de nem tudjuk magunkat függetleníteni az örökségtől. Ez nem a Fidesz-kormánynak köszönhető, ezt megörököltük. Az elmúlt 20 évben létrejött egy olyan helyzet Magyarországon, hogy több százezer ember van abban a helyzetben, hogy nem tud bekapcsolódni a magángazdaságokban létrejövő munkahelyek világába, őróluk nem lehet lemondani, nem vonhatjuk meg a vállunkat, mint a liberálisok, hogy ha a piac nem oldja meg, hát akkor nem oldja meg. Nem lehet, hogy csak adunk nekik valamilyen segélyt, mert azzal nincsenek kint a vízből, ezeket az embereket vissza kell segíteni a munka világába. A gazdaság ezt nem fogja megtenni. Visszasegíteni őket a munka világába az államnak kell. Aztán majd, ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor a gazdaság át tudja őket venni, de kisegíteni ebből a helyzetből nem tudja, és én nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem látják a szüleiket reggel korán felkelni, összeszedni magukat és elindulni dolgozni. Milyen gyerekek lesznek, hogyan nevelődnek ezek a gyerekek? Nekünk az kell, hogy minden gyerek azt láthassa, és ezáltal becsülhesse, hogy az édesapját meg az édesanyját, akik reggel felkelnek, összeszedik magukat, ellátják a gyerekeket, és utána elindulnak dolgozni, és képesek arra, hogy magukat meg a családjukat a saját erejükből fenntartsák. Ha ez nincs, akkor miből jön majd a tisztelet meg az elismerés a fiatal nemzedék felől az idősebbek irányába? És ha az nincsen meg, ha nem tisztelnek bennünket a gyerekeink, akkor milyen világban fogunk élni? Ezért a legfontosabb dolog, hogy mindenki számára, azoknak is, akiknek a gazdaság nem ad munkát, az állam kerítsen munkalehetőséget.

– Ön szerint az a törvényhozás, ami ma Magyarországon az elmúlt időszakban folyt, például a vasárnapi munka megszüntetése a kereskedelemben, elősegíti ezt a folyamatot? Vagy pedig...

– Legjobb tudásunk szerint igen.

– ...vagy pedig ellentétes ezzel?

– Legjobb tudásunk szerint ebbe az irányba mutat, minden döntésünk ebbe az irányba mutat. Mindig vannak kétségek, mindig vannak viták, de én biztos vagyok benne, hogy minden döntésünk közelebb visz az előbb elmondott célokhoz. Majd ha eltelik egy kis idő, akkor értékelni tudjuk, hogy vajon így történt-e. Én a tapasztalatból építkezem. 2010 és 2014 között minden bátor döntésünket először kétségekkel fogadták – rezsicsökkentés, devizahitelesek, bankok elszámoltatása, multik megadóztatása –, nem lehet, nem fog sikerülni, visszaüt. Mi lett a vége? Kitartottunk, és minden egyes kérdésről kiderült, hogy az ország javát, érdekét és hasznát szolgálta. Miért lenne ez másképpen a következő esztendőkben?

– A magyar gazdaság növekedését azért már – hogy is mondjam – szofisztikáltabban látja-e 2015-ben? Elképzelhető-e az, tehát nem várnak ekkora növekedést az elemzők sem, és úgy tűnik, azért a kormányzat is visszafogottabb ebben az ügyben. Elképzelhető-e, hogy ezzel párhuzamosan éppen a gazdaság élénkítése érdekében, bizonyos szektorális adókat csökkentenek, visszavonnak? Vagy pedig újabb adók lesznek?

– Először is a mércét jól kell megválasztanunk. Mert, ugye, egy teljesítmény nem önmagában jó vagy rossz, hanem mindig másokéval összevetve. Most a magyar gazdaság számára evidensen adódik egy összehasonlítási alap, miután az Európai Unió tagjai vagyunk, hogyan teljesít Európa. Én azt látom, hogy az idei évben a magyar gazdaság jobban teljesített, második-harmadik helyen vagyunk a gazdasági növekedésben, és szerintem ez így lesz a következő évben is. Tehát én 2015-ben is azt várom, hogy a magyar gazdaság teljesítménye és növekedése az európai átlag felett legyen. Na, most a szektorális adókat illetően itt megint azt kell, hogy mondjam Önnek, hogy ez eszközkérdés. Az adók önmagukban semmilyen célt nem szolgálnak, a cél az, hogy a magyar gazdaság jól teljesítsen, és ha a magyar gazdaság jól teljesít, akkor szerintem indokolt lehet, hogy bizonyos adófajtákat csökkentsünk. Aztán hogy melyik adófajtákat csökkentsük, a szektorális adókat, a jövedelemadót vagy éppen a társadalombiztosítási járulékot, hogy a munkahelyvédelmi akciótervet folytassuk-e vagy sem, azok a részletkérdések, amelyeket majd a szakemberek megvitatnak, és végül a parlament eldönt. A legfontosabb, hogy tartsuk az irányt, ami az elmúlt négy évben Magyarország számára sikeresnek bizonyult.

– Miniszterelnök úr, végéhez közeledik az interjú. Mit kíván, mit vár önmagának 2015-től?

– Én magamnak?

– Igen.

– Szeretnék egy jó országban élni, egy nyugodt országban élni, és szeretnék egy derűs országban élni, és azt szeretném – talán ugyanúgy, mint mások –, hogyha a feleségem, a családom, a gyermekeim mind egészségben élhetnék meg a következő esztendőt is. Magamnak is meg az országnak is boldog karácsonyt és sikeres új esztendőt kívánok!

– Még egy kérdés, mit várhat Öntől az ország 2015-ben?

– Eltökéltséget, kitartást, szilárdságot, odaadást, szorgalmat, bátorságot, és reményeim szerint alázatot is.

– Miniszterelnök úr, köszönjük szépen! Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok! Ez volt Az Este Extra, legközelebb 2015. január 5-én találkozunk. Mindenkinek boldog új évet és áldott karácsonyt kívánunk, viszontlátásra!