Orbán Viktor sajtónyilatkozata az Európai Unióval kötött partnerségi megállapodás átvételekor 2014. szeptember 11-én Budapesten.
Jó napot kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr!
Szemben a látszattal, két okból vagyunk itt. Az első ok kétségkívül az a megállapodás, amely a következő hétéves időszak fejlesztéseiről szól. De az igazság az, hogy mostani látogatás ennél azért jóval több, hiszen Barroso elnök úr kitöltötte a második elnöki ciklusát is, és azt gondolom, hogy talán az utolsó hivatalos látogatását teszi itt, Magyarországra, és ez nekünk legalább olyan fontos, mint maga a megállapodás, úgyhogy köszönjük, hogy eljött ide, hozzánk.
Először mondanék néhány szót a megállapodásról, ha megengedik. Először is ez egy jó hír. Ez a megállapodás úgy, ahogy van, Magyarország számára egy jó hír. Egy olyan megállapodás, amely Magyarország érdekeit maradéktalanul szolgálja. Ennek a megállapodásnak a története hosszú. Ha jól emlékszem, José Manuel, mi valamikor március tájékán kezdtünk tárgyalni erről a megállapodásról, amely számos részletkérdést rendez, és elég hosszú és kemény tárgyalások vannak mögöttünk, amíg eljutottunk ehhez a mai naphoz. Elnök urat illeti a lehetőség, hogy a megállapodásnak a tartalmát Önöknek bemutassa. Én csak egy tartalmi elemet fogok most itt kiemelni. Nekünk a tárgyalások során végig az volt a célkitűzésünk – és az elnök úr ebben partner volt –, hogy a Magyarország számára elérhető források 60 %-a a magyar gazdaságba menjen. Nagyon sokfajta módon lehet elkölteni pénzt, sok célra lehet fordítani, és az igény mindig több is, mint ami pénz a rendelkezésre áll. A mi törekvésünk az volt, hogy ezt a pénzösszeget, ezt a lehetőséget a magyar gazdaság fejlesztésére tudjuk fordítani. Ráadásul nemcsak arról volt szó, hogy a belső arányait változtatjuk meg az előző hét évhez képest a mostani fejlesztési forrás felhasználásnak, hanem egy új kezelési, igazgatási rendet is kialakítottunk, amit az uniónak el kellett fogadnia. Teljesen más rendben történik ennek a pénznek az eljuttatása a címzettekhez, mint az előző hét évben történt. Ez az új igazgatási rend átláthatóbb, egyszerűbb és ésszerűbb is, mert teljes összhangban áll a kormány gazdaságfejlesztési szakpolitikáival.
Ha nemzetgazdasági perspektívából nézünk erre a kérdésre, és nemcsak egy megállapodást látunk magunk előtt, akkor azt tudom mondani Önöknek, hogyha megnézik, hogy a Magyarországra tőkét befektetett külföldiek egy évben menyi hozamot állítanak elő, és abból mennyit visznek ki az országból, akkor azt fogják tapasztalni – bár ilyen szándékos összeköttetés nincsen –, hogy a külföldi tőkebefektetések hozamából, amit kivisznek ebből az országból, nagyjából annyi eurós forrás is érkezik az országba. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogyha nem lenne az európai uniós támogatási rendszer, akkor a magyar nemzetgazdaság egyensúlya felborulna, és joggal alakulhatna ki olyan érzés a polgárokban, hogy alávetettjei egy nálunk fejlettebb gazdasági térségnek. Hogy ez az érzés nem alakul ki, hogy egyenrangú európai polgároknak érezhetjük magunkat pénzügyi szempontból is, ennek a megállapodásnak és a nekünk juttatott támogatásnak köszönhető.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha jól használjuk föl, akkor hét év múlva Magyarország egy fejlett ország lesz, magas szinten lesz képes önfenntartásra és további önépítésre, és olyan ország lesz, amely képes az adósságait gyorsabban törleszteni, mint ahogy tettük azt az elmúlt hét esztendőben.
Kedves José Manuel, tisztelt Elnök úr!
Hadd mondjak néhány szót Barroso elnök úr köszöntése gyanánt is, hiszen tíz évig volt elnöke a bizottságnak. És micsoda tíz év volt ez a bizottság szempontjából is! De Magyarország szempontjából is micsoda tíz év volt ez! Ha visszagondolnak, milyen volt a világ tíz évvel ezelőtt, és milyen most, akkor óriási változásokat vehetnek észre, és ez alatt a tíz év alatt Barroso elnök úr volt az, aki biztos kézzel irányította az Európai Unió hajóját. Ritkán adódik ennyi kihívás egy vezető számára, mint amennyi Barroso elnök úrnak jutott. Ráadásul ez a tíz év döntő fontosságú volt Magyarország szempontjából is. Mert egy dolog belépni az unióba, egy dolog belépni egy közösségbe, egy dolog belépni az ajtón, de hogy hol ül le az ember, hogy hol van a helye, hogy milyen elismerést, rangot, tekintélyt vív ki magának, mit fogadnak el belőle és mit nem, mit kell a szokásaiból föladni, és mit tarthat meg, legalább olyan fontos kérdés, mint a belépés. És ez a tíz év volt Magyarország helyfoglalása az Európai Unióban, amit közösen csináltunk végig – ha szabad így fogalmaznom – Barroso elnök úrral. Összességében azt mondhatom, hogy ennek a tíz évnek az eredményeképpen – különösen a 2010 utáni időszakra igaz ez – a magyar gazdasági és társadalmi modellt, mert van egy magyar modell, amit fölépítettünk, sikerült beépítenünk az Európai Unió kereteibe. Elfogadtuk azt a tételt, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy Európa erős legyen, Európának meg az az érdeke, hogy Magyarország legyen erős. Elfogadtuk azokat a pilléreket, amiket úgy hívunk, hogy demokrácia, piacgazdaság, nemzeti szuverenitás és az európai integráció erősítése.
Természetesen voltak Barroso elnök úrral vitáink is. Ezek mind izgalmasak és érdekesek voltak. Az Európai Unió értékek szempontjából a vitáknak köszönhetően ma azt mondhatom, hogy Magyarország az egyetlen olyan ország az unióban, amelyet a bizottság a sarkától a füléig az európai értékek szempontjából átvilágított. Ez azért következett be, mert a többi csatlakozó ország kommunizmus utáni korszakának új alkotmányát már a kilencvenes években megalkotta, de Magyarország ebből a sorból kimaradt, és mi késői alkotmányozó országgá váltunk, és bármilyen furcsa is nekünk, a kommunizmus után huszonkét évvel kellett az új alkotmányunkat megalkotni, amely mindig fölveti az európai értékekkel való harmonizáció kérdését. Ezt mind meg kellett vizsgálni. Ez mind meg is történt, és maradt fönn mindig közöttünk elrendezendő vita, de ezeket sikerült rendeznünk, és végül is a legtöbb ügyben megállapodtunk. Ott, ahol pedig nem, ott pedig a döntéshozatali fórumok meghozták a döntésüket. Az összes vitás kérdésünket lezártuk a bizottsággal. Egyetlen ügy van, aminek az implementációja Magyarországon már megtörtént, de még a bizottságnak ezt jóvá kell hagynia, vagy el kell fogadnia a teljesülését, ez pedig az ombudsman személye körüli vitákhoz kapcsolódik. Tehát ezeket a vitákat mind rendeztük. A bizottságot Magyarország mindig is az egyetlen pártatlan félnek fogadta el az unión belül. Mi úgy tekintünk a bizottságra, mint a szerződés őrére, az egyetlen pártatlan szereplőre. Minden más szereplője az európai intézményrendszernek pártszempontból érintett. A parlament evidensen, de még a miniszterelnökök tanácsa is, ahova pártalapon kerülnek az emberek, hiszen én is az Európai Néppárthoz tartozó, néppárti miniszterelnöke vagyok Magyarországnak. Egy hely van, azt nem mondanám, hogy végső menedék, de a fairness, a tisztesség, az egyenlő elbírálás szempontjából egy igazi menedék van az intézményrendszeren belül, és ez a bizottság. Ezért kulcskérdés, hogy ki a bizottság elnöke, hogyan tekint egy olyan országra, mint Magyarország, és a fair elbánást mennyire tartja fontosnak. Ebből a szempontból Barroso elnök úrnak csak a legőszintébb köszönetemet adhatom át.
Köszönöm szépen, hogy ezekben a vitákban mindig is a fair, korrekt eljárás szabályait követte, és köszönöm szépen, hogy elérkezhettünk ehhez a pillanathoz, amikor nemcsak lezárhatjuk ezt a tíz évet, hanem a következő hét év pénzügyi megállapodását is átvehetem Öntől. Magyarország nevében, José Manuel, köszönjük szépen mindazt, amit Magyarországért tettél.
Köszönöm a figyelmüket!