Kormányportál

A miniszterelnökkel Kiss Gábor István beszélgetett a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

– Hat perccel múlt fél 8. Vendégünk a „180 percben” Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

– Jó reggelt kívánok!

– És a Fidesz elnöke, merthogy most pártelnöki funkciójában faggatnám a beszélgetésünk első felében. Kezdjünk Tapolcával! Ebben a 3-as számú, Tapolcáról elnevezett választókerületben időközi országgyűlési képviselőválasztást tartanak a hétvégén. Tegnap Ön beszállt ebbe a kampányba személyes jelenlétével. Mi lesz a végeredmény?

– Minden kampányba be szoktam szállni, és sosem tudom, hogy mi lesz a végeredmény. Ezt csak a sümegiek, ajkaiak, tapolcaiak és az ott lévő falvakban élő emberek fogják megmondani, illetve eldönteni vasárnap. Mindannyian a Jóisten kezében vagyunk. Dolgozni kell, ez az egyetlen dolog, amit tehetünk.

– A veszprémiek nem úgy emlékeznek, hogy minden kampányba beszáll.

– Pedig így volt.

– Volt Veszprémben is?

– Persze, mindig a jelöltek döntik el helyben, hogy mit kérnek, és amit kérnek, azt én megcsinálom. Akkor is, ha egyébként nem tűnik első látásra különösebben értelmesnek, de hogyha a jelölt azt mondja, hogy neki erre van szüksége, akkor megteszem. Voltam Veszprémben is, természetesen.

– Ez egy háromesélyes körzet. Nézzük, hogy mi lesz akkor, mondjuk, ha a Jobbik ezt megnyeri.

– Beszéljünk arról, mi lesz akkor, ha mi megnyerjük. Az sokkal inkább testhez álló kérdésnek tűnik a számomra. Folytatni fogjuk a sikertörténetet. Tegnap több településen voltam, és sehol sem gondtalan az élet, tehát sehol sem adják ingyen a jólétet, de ez egy olyan – túl azon, hogy gyönyörű része az országnak – olyan része is egyben, amely az országban kevésbé ismert, nagyon komoly eredményekkel rendelkezik. Például Ajka egy olyan iparváros, amit hosszú időn keresztül úgy tartottak nyilván, mint ahol reménytelen lesz XXI. századhoz méltó ipari világot létrehozni. Ma Ajkán 3 % körül van a munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy majdnem mindenki tud dolgozni, és vannak további fejlesztési lehetőségek. Több százmillió forintot ítéltünk meg legutóbb is a munkahelyteremtés céljából odatelepülő, illetve bővítést végrehajtó cégeknek. Van még fejlődési lehetőség. Ha az ember elmegy Sümegre, bizonyára Ön is járt ott osztálykirándulás keretében, én legalábbis még a nyolcvanas években...

– Meg máskor is.

– ...sőt, a hetvenes években jártam ott, a várkapitány úrnak a beruházásai, fejlesztései az egész várost megváltoztatták. Van egy nagyon komoly tervük, amit tegnap el is fogadtunk. És ott van Tapolca, ahol a barlangfürdőt sikerült az elmúlt időszakban rendbe tennünk, az egész belvárost rendbe hoztuk, most küldtünk oda több mint kétmilliárd forintnyi, 2,3 milliárd forintnyi kórház-, tehát egészségügyi fejlesztést. Tapolca is megmozdult. Tehát szerintem jó úton van az a térség, és azt kértem az emberektől, hogy segítsék a kormányt abban, hogy ez a térség jó úton is maradhasson, legyen olyan képviselő, aki képes annak a politikának a folytatására, amely sikeressé tette ezt a körzetet.

– Egy éve volt az országgyűlési választás. Így a ciklus negyedénél elolvassa az országos közvélemény-kutatási adatokra vonatkozó híreket az újságban?

– Nem igazából, mert vannak sajátjaink.

– És azt mondja, hogy a tapolcai körzetben van itt ez a kórházügy. Arról kérdezték Önt a helyiek?

– Persze, de magamtól is szóba hoztam, én kérdeztem inkább őket. Tehát arra voltam kíváncsi, hogyan lehetséges, hogy kapnak a kormányzattól 2,3 milliárd forintnyi fejlesztési pénzt, amely tapolcai méretű kórház esetében komoly összeg, és akkor nem elégedettség van, öröm, egyetértés, hanem valami baj, hogy ez hogy fordulhat elő. Én ezt próbáltam megérteni, mégiscsak szokatlan jelenség ez.

– Meglátjuk a vasárnapi híreket majd.

– De kiderült, hogy mi az oka. Az az oka, hogy nemcsak az a kérdés, hogy van-e egy kórházban fejlesztésre pénz, hanem hogy milyen szerkezetben fejlesztik azt a kórházat. Van-e például – ezt úgy hívják, hogy – aktív ágy, és ott pedig az nincsen, ezért azokat újra létre kell majd hozni. Ott a képviselőjelöltünk, Fenyvesi Zoltán úr meg is állapodott az egészségügyi államtitkárral. Én úgy látom, hogy ez egy jó megállapodás, tudjuk támogatni.

– Összességében tehát itt most már több időközi választás volt. Veszprém után, Tapolca előtt vagyunk. Itt van… Azt mondja, hogy vannak saját adataik, országos közvélemény-kutatásuk, vannak egyéb méréseik. Mit gondol, veszített a Fidesz törzsbázisból szavazókat, vagy sem? Gondolom a ciklus negyedénél ez egy releváns kérdés.

– Most e felől kicsit tamáskodom, hogy releváns kérdés-e. Népszerű kérdés, szeretnek ezzel foglalkozni újságírók és újságolvasók, talán még a politikusok is beszállnak ebbe a társasjátékba, de semmi jelentősége nincsen. Van a kormánynak egy programja, amire bizalmat kapott, azt végre kell hajtania. Akárhogyan is alakulnak a népszerűségi mutatók két választás között, a kormánynak egyetlen lehetősége van, hogy amit vállalt, azt teljesíti, attól nem szabad eltérni akkor sem, hogyha konfliktusokkal jár. Ezt tesszük most. Erre szokták a Fideszben mondani, hogy nichts ugribugri, a munkát el kell végezni, jöhetnek mindenfajta adatok, vélemények, fújhat a szél elölről, szemből, hátulról, oldalról, balról, jobbról, a munkát el kell végezni, és ez a kormány el is fogja ezt végezni.

– Pont, akkor megvárjuk a vasárnapot a további elemzésekkel. Nézzük a brókerbotrány kérdéseit! A Fidesz-frakció vezetője tegnap este bejelentette, hogy benyújtanak még ma egy elképzelést, egy jogszabálytervezetet, amely kártalanítaná a bajba került Quaestor-ügyfeleket – a fiktív szerződéssel vagy a fiktív kötvénnyel rendelkezőket is – megemelt összeghatárral, és körülbelül szétterítik a felelősséget, a pénzügyi forrását ennek a kártalanításnak a pénzügyi szakma képviselői között. A kormány mit mond erre, vagy Ön mit mond erre?

– Először el kell olvasni. Az irányt érteni vélem. Ugye, mit kell itt tenni ebben az ügyben? Elsősorban rendet, persze. Ugye, az egész magyar pénzügyi rendszer borzalmas állapotban volt 2010-ben: devizahitelek, bankok állapota, takarékszövetkezeti rendszer... És a kormány nekiállt, óriási konfliktusokat vállaltunk, hogy – senkit nem akarok bántani, de – ezt az istállót kitakarítsa, és egy európai pénzügyi rendszer jöjjön létre Magyarországon. Ugye, első lépésként rendbe raktuk a devizaügyeket, és stabilizáltuk a bankrendszert, és bevezettük a bankok elszámoltatását, és a fair bankok korszakát megnyitottuk. Második lépésként rendbe raktuk a takarékszövetkezeti rendszert: aki beszállt az integrációba, az biztosan áll a lábán, akik kívül maradtak, azok közül – talán 11-en voltak – 9-en már nincsenek is talpon. A takarékszövetkezeti rendszer ezzel stabilnak mondható. Most érkeztünk el a pénzügyi befektetéseknek a világához, ezt közkeletű néven brókervilágnak nevezi. Nem a legízlésesebb része ez az emberi civilizációnak. Itt furcsa emberek, furcsa ügyletek, furcsa életvitelek, nagy autók, szőke hölgyek, rengeteg elköltött pénz és meglopott ügyfelek láthatóak. Tehát ettől az ember első pillantásra megretten, de nincs mit tenni, akármilyen nagyfiúk is az elkövetők, és akármilyen hatalmas pénz és erő áll is mögöttük, muszáj ebben a világban is rendet tenni. Aki megkárosította, meglopta az ügyfeleket, azoknak a kezén kattannia kell a bilincsnek, és el kell őket vinni. Akiket – különösen a kisbefektetőket – átvertek, azoknak a pénzükhöz hozzá kell jutni, a nagyobb befektetőknek esélyt kell adni, hogy az elkobzott vagyonból ők is visszakaphassanak valamennyit, és meg kell alkotni azokat a szabályokat, hogy mindez még egyszer ne fordulhasson elő. És a közpénzeket ki kell menteni minden esetben a kockázat alól.

– Na, helyben vagyunk, mert a közpénzeknél, ha már ilyen erős kifejezéseket használ, akkor valakit felelősségre vont már azért, vagy valamilyen felelősségre vonási eljárás elindult a minisztériumok vagy a minisztériumok háttérintézményei körében, hogy állami pénzeket, közpénzeket ilyen szőke nőkkel és sokcsillagos autókkal furikázó csalók kezébe adott?

– A dolog úgy fest, hogy vizsgálatok zajlanak. A fönnálló jogszabályok ravasz módon első látásra biztonságot jelentettek a közpénzeknek, mert költségvetési szerv nem tarthat állami, tehát közpénzt ilyen helyeken, de a háttérintézményekre egy sokkal megengedőbb szabályrendszert vonatkozott az elmúlt tizenöt-húsz évben. Tehát most még nem tudjuk, hogy ki az, aki a jogszerűség határait is átlépte, vagy csak butaságot követett el. Ennek a különválasztása, hogy ki volt hanyag, és ki volt gondatlan, ennek a megállapítása most zajlik.

– Vissza még egy gondolat erejéig erre a kártalanításra. Ez, ugye, egy villámgyors kártalanítást tenne lehetővé. Azt mondja a frakcióvezető, hogy itt még ma bekerül a parlament elé ez a jogszabálytervezet, a jövő héten el is fogadhatják, és ez esetben pár tucatnyi károsult kivételével mindenkit tudnak kártalanítani. Mi az, amin most gondolkodik még Ön?

– A frakcióvezető úr azt állítja, hogy nagyon nagy arányú kártalanítás válik így lehetővé. Ugye, a Buda-Cash esetében 93-94%-a a károsultaknak hozzájutott a pénzéhez. Most a Quaestor-ügyben egy sokkal bonyolultabb csalássorozattal állunk szemben. Ráadásul különböző módszerekkel fosztották ki itt az ügyfeleket, egyébként itt az államnak van egy komoly vesztesége: a 2005-ben és 2008-ban kétszer is megkötött és átalakított szerződés miatt 17 milliárd forinttal károsult a Magyar Fejlesztési Bank. Ez még a szocialista időkben történt, ott beszorult, ott nagyon sürgősen meg kell indítani azokat az eljárásokat, talán a feljelentések már meg is történtek, amelyek tisztázzák ezt a dolgot. Tehát a közpénzek szempontjából legnagyobb veszély ma innen jön. Visszatérve a kártalanításra. Ugye, vannak az önkormányzatok, akikkel tegnap foglalkoztunk, mert hogy, hogy nem, Magyarországon önkormányzatok is tartottak brókercégeknél pénzeket. Most nem mehetnek tönkre önkormányzatok, mert bért fizetni kell, a segélyeket ki kell fizetni, a településeknek működni kell. A kormány a tegnapi ülésén megszavazott egy jelentős összeget arra, hogy ezeket az önkormányzatokat működőképes állapotban tarthassuk, és akkor most jönnek a quaestorosok, hogyha egyébként a Beva jó döntést is hozna, akkor ott a 32 ezer károsultból – tehát amikor Quaestorról beszélünk, akkor 32 ezer meglopott embert kell magunk előtt látnunk – 22 ezer ember, 6 millió forint alatti kisbefektető gondja megoldódna, maradna 9.500. A frakcióvezető előterjesztése azonban olyan megoldást tartalmaz, amely az ő számítása szerint 73 embernek nem oldja meg a problémáját, de több mint 31 ezer embernek igen. Azonban egy olyan javaslat, amely a pénzügyi rendszer szereplőitől befizetést követelne meg.

– Igen.

– Most a kormánynak van egy megállapodása az EBRD-vel és a Bankszövetséggel, ami szerint semmilyen, a pénzügyi rendszert terhelő újabb adót vagy hozzájárulási kötelezettséget nem vetünk ki a velük való konzultáció nélkül, úgyhogy most először tanulmányozni fogjuk a frakcióvezető úr javaslatát. Én a gazdasági miniszterrel már beszéltem, hogy azonnal egyeztessen a Bankszövetséggel és a szerződéses partnereinkkel, és csak akkor tudjuk a frakcióvezető javaslatát támogatni, hogyha egyébként az elfogadható a pénzügyi élet szereplői számára is. Szerintem az út járható.

– Világos. Nézzük a költségvetési kérdéseket. Továbbra is ott van-e a naptárában még egy tavaszi hónapra vagy egy nyár eleji hónapra kiszignálva, hogy legyen költségvetés?

– Én megnéztem az európai gyakorlatot és a sikeres országokat, és azt láttam, hogy az aktuális, tehát az éppen érvényes egy-két év számait, utolsó egy-két év számait tekintve nem sikeresebbek, mint mi. Tehát Magyarország már 2013-ban és 2014-ben egyértelműen és 2015-ben is Európa legsikeresebb gazdasági fejlődést felmutató országai közé tartozik, a magyar reformok működnek. A kérdés azonban az, hogyha ez így van, akkor miért nem tekintik eléggé kiszámíthatónak a magyar gazdaságot, mert nem tekintik annak. És én arra jutottam, hogy azokat az elemeket kell erősíteni, amelyek a kiszámíthatóság érzetét növelik, és a sikeres országok Európában a költségvetést nem hagyják az év utolsó heteire, hanem minél korábban megpróbálják megalkotni, hogy a gazdasági élet ahhoz alkalmazkodni tudjon, kiszámítható legyen, legyen idő. És azt gondoltam, hogyha nekik ez sikerülhet, hátha nekünk, magyaroknak is; legyen egy költségvetésünk júliusra, mire a parlament tavaszi ülésszaka véget ér, tudhatná Magyarországon mindenki, hogy alakul az adórendszer, milyen fejlesztések fognak történni, ki mire számíthat. Erre az esély megvan. Én azt gondolom, hogy a költségvetésünk meglesz a tavaszi ülésszak végére.

– No, nézzük akkor, hogy alakul az adórendszer, és milyen változások jönnek. Nem biztos, hogy mindenre tud válaszolni, nem biztos, hogy itt tartanak most a tervezések, de azért...

– Sőt, az ellenkezője valószínűbb, mert a pénzügyminiszter a következő kormányülésen nyújtja be a tervezetet.

– Azért én végigkérdezném az értesüléseket. Adócsökkentésről hallani. Egykulcsos, várhatóan 10 %-os társasági adóról, a vállalkozásokat érinti ez. Így van, vagy nem így van?

– A következő évben ez szerintem nem valósul meg.

– Kétgyermekesek további kedvezményt kaphatnak. Erről is hallottunk híreket.

– Ez be van építve a költségvetési gazdálkodásunkba. Ezt be is jelentettük, már az idei költségvetési évben, 2015-ben tartalmaz a törvény elkötelezettséget arra, hogy megindítjuk a kétgyermekesek adócsökkentését, a kétgyermekesek jövedelemadó csökkentését. Több lépésben fogjuk végrehajtani, és összességében az adócsökkentés révén a kedvezményüket meg fogjuk kétszerezni.

– Bankadó csökkentése benne lesz? Mint ahogy az említett hivatkozott megállapodásban azt megígérték a bankoknak?

– Azt a megállapodást kötöttük, hogy a bankok magasabb hitelezést vállalnak, ha csökkentjük az adóterheiket. Tehát egy olyan klauzula, amely a hitelezést növelő bankok számára adócsökkentést tesz lehetővé, nagy valószínűséggel benne lesz a költségvetésben.

– Reklámadó 5,3 %, mint felső kulcs, és nem tudjuk még, hogy lesz-e 0 %-os kulcs.

– Igen. Én keveslem, de a közbölcsesség azt mondta, hogy ez a legmagasabb kulcs így is Európában, és én a szakmai érveket elfogadtam.

– 0 %-os kulcs lesz?

– Lesz, ugyanis a kérdés az, hogyan tudunk segíteni azoknak a kisvállalkozóknak, akik valójában nem reklámtevékenységet folytatnak, de valamilyen módon hírt kell adni arról, hogy léteznek, és valahogyan a szolgáltatásukat el kell adni. Ezért nagyon gyakran kis- és középvállalkozók is saját maguk hirdetnek, őket ki szeretnénk hagyni ebből az egészből, ezért valamilyen nulla kulcs, valamilyen alsó értékhatár majd szükséges lesz.

– Azt meg tudja mondani, hogy mekkora az az évi bevétel, ami kicsinek számít ezen a piacon?

– Ezt számolja most a pénzügyminisztérium.

– Jó, van ott egy nagy tétel, az óvodai étkeztetés, amelyre, ugye, most megvan a forrás, legalábbis erről beszéltek már, talán a kormányülésen döntés is született róla, hogy csak a leggazdagabbaknak kell fizetni. És, ugye, az óvodai beiratkozások most, ezekben a hetekben zajlanak, amelyek, ugye, kötelezőek lesznek szeptembertől. Tehát ez egy jelentős változás.

– Nézze, ez egy olyan dolog, amire mindannyian büszkék lehetünk. Tehát az elmúlt években történt itt néhány nagy dolog, amire minden magyar büszke lehet. A devizahitelesek kimentésére szerintem, a rezsicsökkentésre mindenképpen, a munkaalapú társadalom megteremtése irányában tett lépésekre, a segély helyett munkát programra. És most itt egy következő. Ez pedig az, hogy Magyarország olyan ország lesz, ahol a gyerekeknek a becslések szerint mintegy 90 %-a napi háromszor térítésmentesen ételhez jut a bölcsődében és az óvodában. Ez azt jelenti, hogy csak a legtehetősebb 10 %-nak kell majd fizetni. Ez egy olyan mértékű változás, és egy olyan újszerű dolog, szerintem Európában sem ismert, amelyre büszkék lehetünk, és amellyel egyszer s mindenkorra a gyermekszegénységről szóló és a gyermekéhezésről szóló vitákat zárójelbe tehetjük. Azt mondhatjuk büszkén, hogy mi egy olyan ország vagyunk, ahova ha egy gyerek születik, akkor a fölneveléséhez szükséges feltételeket nemcsak a szülők, nemcsak az önkormányzat, hanem az állam is megadja. Most nemcsak a gyesről meg a gyedről beszélek, hanem a hároméves kortól elérhető, sőt kötelező óvodáról, az ingyenes étkeztetésről és a reményeim szerint jó minőségűvé váló szakképzési rendszerről is.

– Igen. Haladjunk is fölfelé az oktatási rendszerben, mert valóban, itt a szakképzési rendszer átalakítása, amely egy másik fontos változás. Ugye, a szakgimnáziumok létrejöttével. Mi lesz az az egyértelmű, közérthető változás, elvárt előny, amely ezt a változást indokolja?

– A változást az indokolja, hogy komoly bajokkal kell megküzdenünk, ráadásul az oktatási rendszer szinte minden eleménél. Most széles körű konzultációk zajlanak, tehát nincs lezárva még egyetlen kérdés sem, vagy legalábbis jó néhány kérdés még nincs lezárva. Az egyik problémánk az, hogy kikerülnek az általános iskolából a gyerekek, és talán megkezdik a tanulmányaikat a szakmunkásképzés rendszerében, sokan meg sem kezdik, és ott azoknak a gyermekeknek a 25-30 %-a, aki nem szakközépiskolába vagy gimnáziumba ment, egyszer csak eltűnik. Tehát nagy valószínűséggel úgy kezdi meg a felnőtt életét, hogy nincs a kezében használható szakma. Ez az egyik problémánk, ezt hívják lemorzsolódásnak. A másik problémánk, hogy kikerülnek az általános iskolából gyerekek, és a középiskolai tanárok arról panaszkodnak, hogy nem tanulták meg az általános iskolai tananyagot, alapképességeik hiányoznak, írni, olvasni is tanítani kell őket a középiskolában, ami lehetetlenné teszi a jó színvonalú középfokú oktatást. És akkor jön a harmadik probléma, hogy mindenki arról panaszkodik, hogy olyan papírokat adunk ki a szakképzésben is, de egyébként a fölsőoktatási képzésben is, amelyek ugyan valamilyen iskola elvégzéséről szólnak, de a valóságos gazdasági életben nem vagy használhatatlan tudást jelentenek csak. Ezért vontuk be a kamarát, a kereskedelmi és iparkamarát, hogy a gazdasági élet szereplői is meg tudják mondani, hogy mi lesz az a tudás, amivel ők majd alkalmazni tudják a magyar fiatalokat. Na, ezeknek az elemeknek az összeillesztése adja azt a sok változást, amiről most beszélnek. Nagyon régóta zajlanak konzultációk, néhány fontos ponton megváltozhat a jövőben a magyar közoktatási rendszer.

– Rátérnék nagyon röviden még az egyetemi világra is, ha már egy ilyen oktatási csomagnál vagyunk, merthogy a felsőoktatási jogszabály állítólag még szintén a tavaszi ülésszak napirendjére kerülhet. Itt talán a legfontosabb változás az lehet, hogy megszűrnék az egyetemi szakokat, öt évben belül 15 %-kal csökkenne az egyetemi szakok száma. De engem az érdekel, hogy ez alatt az öt év alatt az Ön elképzelése szerint a magyar felsőoktatás versenyképessége, kibocsátói teljesítménye honnan hova kell, hogy eljusson?

– Most a középmezőny alsó harmadában vagyunk, és innen a legjobbak közé kell kerülnünk. Ez nagyon nehéz dolog, mert olyan rendszerről beszélünk, ahol egy változás amíg végigfut, csak az általános iskolában 8, vagy ki tudja, talán 9 év lesz, ahhoz hozzáadok még 3 vagy 4 év középiskolát, akkor már ott vagyunk a 12-13 évnél, és akkor még jön rá egy 3-5 éves egyetem. Tehát itt elvileg 15-20 éves távlatban mérhetők biztonsággal az eredmények, de én nem hiszem, hogy ennyit kellene várnunk, ez a politikusok önfelmentő ügyeskedése. Ha a minősége az oktatásnak megváltozik, ha egy új szemlélet kezd működni, ha mindenki úgy érzi, hogy most néhány ponton változtatnia kell a munkáján, a diákok is úgy érzik meg a tanárok is, akkor ennek a változásnak a szelleme és a minőséget emelő teljesítménye nagyon hamar, 3-4 éven belül is láthatóvá válhat.

– Most azért is szakítom félbe, mert azt érzem, hogy egy alkalommal majd semmi másról nem kellene beszélnünk, csak oktatásról, mert itt rengeteg kérdés lehet. De még arról mindenképpen kérdezném, és ez már egy éles váltással, de szintén a kormányülés tematikája, hogy mit vár attól, hogy Kárpátalját támogatják? Az erről született döntések pontosan micsodák?

– Először is Kárpátalján baj van. Van a béke problémája, hogy, ugye, Ukrajna háborúban áll, és ez mindig fenyegetést jelent, méghozzá közvetlen fenyegetést emberéletekre, így az ott élő magyarokéra is, hiszen besoroznak onnan is katonákat. Úgyhogy mi mindenképpen a békében vagyunk érdekeltek, az egész ukrán konfliktust békésen és gyorsan szeretnénk lezárni. Minden megoldást, javaslatot, ami e felé mutat, támogatunk. Ugyanakkor van egy nagyon komoly, a katonai konfliktustól szerintem független gazdasági válság. Ha valaki nézi a számokat, akkor szinte nem is hiszi el azt, amit olvas. Ott olyan gyors pénzromlás, infláció van, ami a munka értelmét is megkérdőjelezi lassan, és a közpénzekben olyan hiányok léptek föl, ami óriási erőfeszítést igényel nemcsak az ukránoktól, hanem az egész világtól, hogy ne omoljon össze az ukrán gazdaság. Közben az árak, a rezsiköltségek kétszeresére, időnként háromszorosára is növekednek. Tehát ott a mindennapi élet egyre nehezebb, küzdelmesebb és szegényebb. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy meg kell segíteni az ott élő magyar gyerekeket. Tehát mi civil szervezeteken keresztül, mert az alapvetően az ő dolguk, a magyar állam ott nem akar föllépni, civil szervezeteken keresztül bocsátunk rendelkezésre forrásokat a kárpátaljai magyar gyerekek étkezésének megoldásához, mert ott az éhezés kopogtat az ajtón. Biztosítunk lehetőséget arra, hogy a gyerekekkel foglalkozó tanárok több fizetéshez, biztosabb megélhetéshez jussanak, és támogatni fogjuk a közösségszervezőket, köztük egyébként az egyházi embereket is, hogy elvégezhessék a közösség megmentésének a munkáját. Tehát fölhívtuk a városainkat is arra, a nagyvárosainkat, hogy egy-egy magyar falu támogatását vállalják el. Most olyan helyzet van Ukrajnában, hogy nekünk, magyarországi magyaroknak meg kell segítenünk a kárpátaljai magyarjainkat. Mégiscsak ők nem egyszerűen magyarok, hanem az egységes magyar nemzet egyenrangú részei.

– A „180 percben” Orbán Viktor miniszterelnököt hallottuk.