Olyan napokon vagyunk túl és olyan hetek várnak még ránk, amelyek során az egymásra való odafigyelés, nagyobb és szűkebb közösségeink megóvása a legfontosabb célunk. Ugyanakkor, ha nem is együtt, de egyénenként otthonainkban mégis szükséges visszatekintenünk a három évtizeddel ezelőtti márciusi történésekre.
„Sok keserves küzdelem vár még ránk az unióban is azért, hogy az itthoni igazi önrendelkezési formáinkat megteremtsük” ‒ mondta Sütő András egy interjújában a “Fekete Március” 15. évfordulóján. Most, amikor a marosvásárhelyi események harmincadik évfordulóján emlékezünk, fejet kell hajtanunk mindazok előtt, akik életüket, egészségüket adták és küzdöttek azokban a napokban a magyarok elleni provokációval szemben. Azóta felnőtt egy újabb generáció, akiknek ismerni és tudni kell, hogy az európai alapelvek betartása csak akkor lehet teljes, ha a szülőföldjükön kisebbségben élő közösségek számára az identitás kiteljesítése, megélése és az önigazgatás lehetősége biztosított. A nemzeti önazonosság megőrzésének alapja az anyanyelvi oktatás és az ehhez szükséges intézmények fenntartása, az autonómia különböző formáinak a nemzetközi szabályok és modellek szerinti megvalósítása.
Azóta számos változás történt országaink életében. Újabb kihívások jelentek meg, azonban a közösség érdekei, mint a szülőföldön való boldogulásnak, gyarapodásnak feltétele a békés párbeszéd, amelynek kialakítása továbbra is közös feladatunk.