Ma már a diaszpóra magyarsága is a nemzetünk része, és az anyaország is úgy tekint rájuk, ahogy az őket megilleti – jelentette ki a Magyar Nemzetnek a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztosa. Szilágyi Péter szerint a diaszpórában élők támogatására létrehozott programok megerősítették a világban elszórtan élő honfitársainkat, helyi közösségeiket. A politikus beszámolt arról is: hamarosan két új programot indítanak, amelyek azokat a diaszpórában élő fiatalokat támogatják, akik magyar középiskolában és felsőfokú intézményben kívánnak tovább tanulni.
– Közel másfél éve dolgozik miniszteri biztosként, munkája során a diaszpórában élő magyarságra koncentrál. Milyen helyzetben vannak mostanra a világban elszórtan élő honfitársaink?
– A diaszpóra magyarsága reneszánszát éli, hiszen 2010-től számos olyan nemzetpolitikai program indult el, amely őket célozza, erősíti. Mindez azért is fontos, mert körülbelül 2,5 millió honfitársunk él diaszpórában. Számukra a változás szembetűnő, mert volt olyan időszak, amikor az anyaország lemondott róluk, létezésüket is tagadta, később pedig nem kaphatták meg a kellő figyelmet. Ebben viszont az elmúlt tíz év során jelentős változás történt, és az évtizedes munkánk gyümölcse lassan beérik. Ma már a diaszpóra magyarsága is a nemzetünk része, és az anyaország is úgy tekint rájuk, ahogy az őket megilleti.
– A Kőrösi Csoma Sándor-program a diaszpórában élő magyarság felkutatására, közösségeik megerősítésére jött létre. Milyen eredményeket hozott eddig a kezdeményezés?
– A program 2013-ban indult el 47 ösztöndíjassal, akiknek a száma mára megháromszorozódott. Ezt egészíti ki a Petőfi Sándor-program, amely a Kárpát-medence szórványmagyarságát segíti, ebben 75 ösztöndíjas tevékenykedik. Azok, akik eddig a Kőrösi Csoma Sándor-programban szolgáltak, kiváló munkát végeztek, rajtuk keresztül olyan embereket, közösségeket is sikerült megszólítani, akikkel nem vagy alig volt kapcsolatunk. Ezeket a közösségeket – civil szervezeteket, cserkészeteket, egyházakat, hétvégi iskolákat és néptánccsoportokat – sikerült bekapcsolni a nemzet vérkeringésébe, a velük való kapcsolat élővé vált.
– Vannak arra vonatkozó becsléseik, hogy hány diaszpórában élő magyar embert, közösséget sikerült felkutatni, megerősíteni a Kőrösi Csoma Sándor-programban?
– Pontos számokat nem tudunk mondani, erről nincsenek kimutatásaink, de az biztos, hogy az ösztöndíjasoknak köszönhetően nagyon sok magyar közösség szerveződött újjá és számos meglevő közösség erősödött meg. Az egész magyar nemzet hálás lehet az ösztöndíjasoknak. Vannak olyan diaszpórában, így például Észak-Argentínában élő honfitársaink, akik magyar állampolgárok lettek, többen itt tanulnak Magyarországon, és lehet, hogy itt élik majd le az életüket. Fontos, hogy a programot hosszú távon működtessük, mert azt, amit évtizedeken keresztül elődeink elmulasztottak, néhány év alatt nem lehet helyrehozni.
– Több mint hat éve indult el a Mikes Kelemen-program, amelynek az a célja, hogy a diaszpóra tárgyi örökségét összegyűjtsék, Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak méltó felhasználásáról. Hol tart mostanra a kezdeményezés?
– Ez a program is 2013-ban indult, és a gyűjtést hat éven keresztül folytattuk, aminek eredményeképpen csaknem négyezer doboznyi anyag érkezett Magyarországra a világ minden részéről. Az anyagokat szakmai partnereink, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár segítségével dolgozzuk fel. Annyi a tárgyi örökség, hogy azok áttekintése még legalább egy évet vehet igénybe. Az eddig elvégzett munka alapján azt látjuk, sok olyan hungarika anyag került haza, amelyből nem volt példány itthon. Azokat az anyagokat pedig, amelyek már megvoltak, határon túli magyar iskoláknak, könyvtáraknak ajánlottuk ki. A hazaérkezett tárgyi emlékek kétharmada hasznosul, ami minden várakozásunkat felülmúlja. A legértékesebb anyagokat pedig egy majdani diaszpóramúzeumban állítjuk ki, ilyen például az egész ausztráliai magyar diaszpóra életét bemutató Csapó Endre-hagyaték, a Mindszenty bíboros magyar közösségeknél tett látogatása során készült sok-sok fénykép, levelezés vagy éppen Szász Endre ajándékba adott skiccei, rajzai.
– Mostanra hagyománnyá vált a Hétvégi magyar iskolák találkozója. Mi a legfőbb jelentősége ennek a programnak?
– Azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt évtizedekben a legaktívabb magyar közösségek a hétvégi magyar iskolák környékén alakultak ki, amelyek nem új intézmények, de manapság nagyon jól működnek. A cserkészet mellett azokban csoportosul a legtöbb fiatal; több mint kétszáz ilyen intézményről tudunk szerte a világon. Az ő megszólításukra szerveztük meg az első Hétvégi magyar iskolák találkozóját 2018-ban, amely mára hagyománnyá vált. Február 20. és 22. között idén is megtartjuk a programot, ahol a résztvevők szakmai segítséget is kapnak, és a megszerzett tudást otthon, a saját közösségükben fel tudják használni.
– A Rákóczi Szövetség a kormány támogatásával idén is lehetőséget teremt arra, hogy ezer, diaszpórában élő 10 és 29 év közötti magyar fiatal Magyarországra érkezhessen tanulmányútra. Miért tartják fontosnak ezt a programot?
– Kulcskérdés a fiatalság megszólítása, magyar öntudatuk megerősítése, ezzel a programmal rájuk koncentrálunk. A kezdeményezés nagyon népszerű: az elején alig jött össze az ezer résztvevő, míg manapság komoly túljelentkezésről számolhatunk be. A tanulmányúton a fiatalokat határon túli területekre is elvisszük, hogy lássák, a Kárpát-medencében, a Magyarországgal szomszédos országokban is vannak honfitársaink, akik sok esetben hasonló gondokkal küszködnek, mint a diaszpórában élő magyarok. Ebben az évben a tanároknak is szervezünk összmagyar programot, ahová várjuk a diaszpórában élő pedagógusokat is.
– Vannak más eszközeik is a diaszpórapolitikában, amelyekkel az ifjúságra koncentrálnak?
– Az elmúlt években nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a Külföldi Magyar Cserkészszövetséggel, több programjukat is támogattuk, és ezt folytatni fogjuk. Sok hasznos kezdeményezésük van, ilyen a Diaszpóra Iskolatábor, ahová nemcsak a cserkészeket várják, hanem más magyar fiatalokat is. A Kőrösi Csoma Sándor-programon belül az egyházi ösztöndíjasok, sok esetben teológusok, nagyon sok fiatalt érnek el. Ezek mellett hamarosan két új programmal is a nyilvánosság elé állunk, amelyek azokat a diaszpórában élő fiatalokat támogatják, akik magyar középiskolában és felsőfokú oktatási intézményben kívánnak továbbtanulni.
– A diaszpórában működő szervezeteknek idén is írtak ki pályázatot, amelyre január 31-ig lehet jelentkezni. Mekkora érdeklődés kíséri a kezdeményezést?
– A diaszpórában működő, bejegyzett magyar nonprofit szervezeteknek két éve van lehetőségük arra, hogy kifejezetten nekik kiírt pályázaton indulhassanak el, a keretösszeg 500 millió forint. Tavaly minden benyújtott pályázatot, összesen 348-at, támogatni tudtunk, egy jelentkező maximum 2,5 millió forintot kaphatott. A fő cél, hogy a támogatott szervezetek fellendítsék a diaszpórában élő magyarság életét a programjaikkal, de az idén arra is törekszünk, hogy a közösségek a trianoni békediktátum 100. évfordulójához kapcsolódó megemlékezésekre fordítsák az elnyert forrásokat.
– A nemzeti összetartozás évével párhuzamosan a nemzetpolitikai államtitkárság az erős magyar közösségek éve tematikus programot hirdette meg. Mit jelent ez a gyakorlatban?
– A kormány előtt van az a csomag, amely tartalmazza a 2020-as esztendő programjait, amihez a nemzetpolitikai államtitkárság rendezvényei is igazodnak majd. A cél egyrészt természetesen az, hogy méltóképpen megemlékezzünk az 1920-as trianoni döntésről, de fontos az is, hogy az évforduló kapcsán nemzetpolitikai szempontból áttekintsük az elmúlt száz évet, és megvizsgáljuk, hol tart ma a magyar nemzet. Megjelenítsük sikereinket, eredményeinket és a jó példákat megmutassuk a nagyvilágnak. Mi úgy gondoljuk, hogy a vesztes XX. század után a XXI. a magyarság évszázada lesz.